|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Új magyar címer
"Egy tudósokból álló bizottság fésülte át a levéltárat
alternatívákat keresve - valamit, ami erőteljesen kihangsúlyozza a
magyar történelmet. Magyarország - ajánlották végülis a szakértők -
egy, a korábbi királyi címeréhez kell, hogy visszatérjen, vagy
pedig a Kossuth-címerhez, amely az 1848-as Ausztria elleni
szabadságharcban született.
Múlt héten a kommunista párt áldását adta mindkét ajánlatra. A
parlament hamarosan napirendjére tűzi az ügyet, és valószínűleg
népszavazás útján döntik majd el. Mindez része a jelen
nosztalgiának, amelyet a magyarok éreznek a 4 évtizedes kommunista
uralom előtti idők iránt. Ez részben magyarázata annak a lázas
izgalomnak is, amely dr. Ottó von Habsburg, az utolsó magyar király
legidősebb fiának budapesti látogatását övezte.
A két javasolt címer majdnem teljesen azonos, azzal a különbséggel,
hogy szent István koronája díszíti a királyi címert, ami a Kossuth-
címerről hiányzik. A különbség tehát a republikánus és a
monarchikus gondolatpárosítás különbsége."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP KB ülésének visszhangja
|
Köln, 1989. február 13. (Deutschlandfunk) - Kedves hallgatóink! Belföldi lapszemlével folytatjuk műsorunkat, amelyben ma egyetlen témával: az MSZMP Központi Bizottsága ülésének visszhangjával foglalkozunk. Idézzük elsőként a Süddeutsche Zeitungot: - - A szocialista testvérországok között - hangsúlyozza a lap - Magyarország mindig is rendkívüli reformbarátnak mutatkozott. Gorbacsov hatalomra jutása óta a magyarság Moszkvából is szabad utat kapott, nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai területlen is reformjaihoz. A pártkongresszus óta lélegzetelállító a fejlődés. Az események e viharos alakulásából a Központi Bizottság a hét végén levonta a konzekvenciákat, és félreérthetetlenül állást foglalt a többpártrendszer mellett. Az ellenzék működésének természetesen határokat von a készülőben lévő alkotmány. A lényeg azonban, hogy a reformerek, akik egy új társadalmi rend megteremtését tűzték célul felülkerekedtek - állapítja meg a cikkíró. A Badische Zeitung a következőket hangsúlyozza: Budapest valóban forradalmi léptekkel halad. Ez az első alkalom, hogy egy uralmon lévő kommunista párt önként lemond az addig oly magától értetődőnek tekintett egyeduralmáról, és előkészíti az utat egy pluralisztikus társadalom megteremtésének. Kihívás ez a kommunista káderek számára, akiknek első alkalommal kell helyt állniuk majd a versenyben, de ugyanakkor azoknak a testvérállamoknak is, amelyek a maguk módján küzdenek a reformokért, vagy pedig megtagadják a lényeges változtatásokat. A kommunisták számára meglehetősen kevés biztosítékot jelent az, hogy a jövő többpártrendszerének szocialista alapokon kell nyugodnia. A későbbi demokratikus államban előbb még kell találniuk majd a helyüket. Hogy hogyan állják meg ezt a próbát, az irányadó lehet Kelet-Európa többi reformere számára. Csak akkor lehetnek sikeresek, ha a megújulási mozgalom részévé válnak -, vagy ahogy ezt épp Grósz Károly demonstrálta - annak az élére állnak - hangsúlyozza a Freiburgban megjelenő napilap. Frankfurter Rundschau így foglalja össze az előzményeket: a szombaton befejeződött KB ülést Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagjának egy két héttel korábbi nyilatkozata váltotta ki. A reformernek az a megállapítása, hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt, ellentmondásra késztetett más vezetőket, többek között Grósz Károlyt is. A pártban eddig csak ellenforradalomról volt szó. Ez a megfogalmazás jogossá tette a szovjet hadsereg véres beavatkozását, amelynek következtében az akkori miniszterelnököt, aki bejelentette Magyarországnak a Varsói Szerződésből történő kilépését 1958-ban, titkos per után kivégezték - ugyanakkor új párt- és állami vezetést neveztek ki Kádár János vezetésével. A Központi Bizottság mostani ülésén kompromisszumos megoldás született. Kezdetben egy népfelkelésről volt szó, amely véres ellenforradalommá alakult. A kompromisszum egyelőre megfelel a párt valamennyi irányzatának, hiszen meggátolja a pártvezetés szakadását és a személyi konzekvenciákat. A KB a politikai pluralizmus mellett foglalt állást. Grósz támogatta a szocialista alapon létrejövő többpártrendszert -, amely viszont meggátolja a rendszer-ellenes erők létrejöttét. A többpártrendszer segítségével elkerülhetők lennének a múltban elkövetett hibák - idézi az eseményeket a frankfurti lap vezércikke. Az Augsburger Allgemeinéban ezt olvashatjuk: A Kreml-főnök, Gorbacsov sárga lehet az irigységtől, ha Budapestre tekint. Miközben a Szovjetunióban szinte minden oldalról újra és újra gáncsot vetnek a reformereknek - Grósz Károlynak, a magyar párt vezetőjének látszólag minden különösebb megerőltetés nélkül sikerül új utakra vezetnie országát. Holott Magyarországon alig kisebbek a nézeteltérések az ortodoxok és az úgynevezett megújulást sürgető erők között, mint az SZKP-ban - állapítja meg az augsburgi napilap. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"...annakidején, Budapesten a Független Kisgazdapárt azt az emlékezetes választási győzelmet aratta, ott szorongtam magam is diákfejjel a Kossuth Lajos-utca és a Semmelweiss utca sarkánál, a Kisgazdapárt székháza előtti mintegy 10-20 ezres tömegben "Halljuk Tildyt, halljuk Tildyt" - zúgta hosszú a percekig az ujjongó tömeg, remélve, hogya mindent eldöntő választási eredmény birtokában, Tildy állástfoglal, nyilatkozik és végre előáll energikus tervekkel, igényekkel, ő azonban nem jelent meg, a tömeg hiába követelte. Leírhatatlan volt a csalódás a tömegben, ugy széledtek el, mint egy nyáj, mely nem találja pásztorát. S most, mi történik Budapesten? - kommunista zabla-próba. Az MSZMP konzultálta az alternativ mozgalmak vezetőit, hogy megtudja, kivel, milyen módon tud majd együttműködni, avagy nem kivan majd együttműködni és igy ő maradhat továbbra is az, aki mindegyik újonnan alakult szervezet szájába irányitó zablát kivan helyezni, melyet a közvetlen pártgyeplő irányit és ha kell, fékez majd."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|