Rendszerváltás és az MTI

	Csodálatos atlétaünnep (2. rész)
A két eddigi fedettpályás világbajnokság győzteseinek eredményeit összehasonlítva kiderül, hogy Budapest 17:5 arányban ,,győzött,, Indianapolis ,,ellen,,, míg két számban mindkétszer azonos teljesítménnyel lehetett diadalmaskodni (rud és női 60 m gát). A magyar szereplésről Schulek Ágoston, szövetségi kapitány igy nyilatkozott Spiriev Attilának, az MTI munkatársának: - A hazai rendezés miatt az egyéb világversenyeknél jóval nagyobb létszámú magyar csapatot inditottunk - mondta. - Az ok ismert: nemzetközi tapasztalatszerzést akartunk biztosítani több atlétánknak, és erre a hazai világbajnokság igen jó alkalmul szolgált. A csapat, úgy érzem, összességében helytállt. Előzetesen három-négy, első hat közötti helyezést, és esetleg egy érmet vártam. Végül öten kerültek a legjobb hat közé, de érmet nem sikerült szerezni. Kitűnően szerepelt Szalma László, Urbanik Sándor, Szebenszky Anikó és Alföldi Andrea. Jónak értékelem Bagyula István, Almási Csaba, Szabó Erzsébet, Barati Éva, Solti Krisztina, Forgács Judit és Kozáry Ágnes teljesítményét, míg a többiek különböző okok miatt, például önbizalomhiány, rutintalanság, elmaradtak a várakozástól. A szövetségi kapitány értékelése igen érdekes. Részben reális, hiszen a magyar atlétikától jelenleg tényleg nem lehetett sokkal jobb produkciót várni, ám másrészt meggondolandó, hogy olyan együttesről amelynek 25 tagjából csak 11-ről lehet elmondani, hogy jól megfelelt kijelenthető-e: ,,összességében jól szerepelt,,? (Más kérdés, hogy például a jónak értékelt távolugró, Almási Jesee Owens már 1936-ban fél méterrel nagyobbat ugrot...) És még valami. Évek óta úgy állítják össze a világversenyeken résztvevő magyar csapatokat, hogy többeket akkor dobnak ,,mélyvízbe,,, és ezért természetesen leszerepelnek a rutintalan, a ,,nagy lehetőségtől,, megriadtan rajthoz álló atléták. És utána könnyen leírják a rosszul szerepelteket. A magas szintű, de jelentősebb tét nélküli nemzetközi versenyeket, amelyeken pedig rutint szerezhetnének a sportolók, jutalomként vagy büntetésként kezeli a Magyar Atlétikai Szövetség. A visszajelzések alapján a szervezők jelesre vizsgáztak, jelentősebb fennakadás nem volt. Robert Pariente a világ egyik legtekintélyesebb sportnapilapjának, a francia L,Equipe-nek a főszerkesztője így foglalta össsze a véleményét: ,,Nagyszerű versenyek, nagyszerű szervezés és a sajtó képviselőinek nagyszerű kiszolgálása jellemezte a háromnapos vb-t.,,+++ 1989. március 6., hétfő 15:32
Vissza » Folytatásokkal »