Rendszerváltás és az MTI

	Az emancipáció 4.
A legnagyobb réteg a kettős feladattal a megfelelő feltételek hiányában bírkózó-egyensúlyozó nők hada. Ők szívesen vállalnak kereső munkát, de náluk a második műszak nagy fizikai-szellemi kifáradáshoz vezet. Van ezenkívül egy szűk, elsősorban értelmiségi női réteg, akik mind a munkában, mind a családban többé kevésbé sikeresen veszik az akadályokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy ehhez általában a férj anyagi és nem anyagi segítsége szükséges, ezek a nők tehát több támogatást kapnak a háztartási és kereső munkájukhoz. Ennél a rétegnél lehet arról beszélni, hogy igénylik az emancipációt, és az számukra bizonyos mértékig meg is valósult. - A nők számára kétségkívül a család és a munka összeegyeztetése a legnagyobb gond. De mintha az utóbbi időben kevesebbet beszélnénk azokról a nőkről, akiknek sokféle ok miatt nincs családjuk. - Rendkívül fontosnak tartom, hogy ne feledkezzünk meg ezekről a nőkről. Ha ugyanis kizárólag a családot helyezzük a nőpolitika homlokterébe, akkor az a női réteg kiesik a látómezőből, amelyiknek nem is feltétlenül saját hibájából, nincs családja. A társadalom szempontjából tehát döntő a család érdeke, de az egyes ember számára meg kell adni ezen a területen is a választás lehetőségét, hogy ha nem családban él, akkor se érezze magát megkülönböztetett, nem teljes értékű embernek. - Kérem foglalja össze, milyen fő vonásai vannak az Ön által kivánatosnak tartott nőmozgalomnak - A nőmozgalom évtizedekig csupán kiszolgálta az aktuális politikát, az egyénnek nem volt választási lehetősége és mozgástere. A politika csak bábuknak tekintette a nők tömegét és rendezgette őket ide oda, felülről megmondta, hogyan kell érezniük magukat. Miközben tehát az érdekek, értékek, és lehetőségek szerint mindvégig nagyon heterogén társadalom működött, felülről mindig egyfajta értéket és ráadásul gyakran változó értékeket,ideológiákat közvetítettünk az egyének felé. Kezdetben a kereső nő volt az ideál, aztán a munka és a család "összehangolása", amikor pedig munkaerőtöbblet jelei mutatkoztak, felértékelődött az anyai, családi szerep. Ezzel teljesen összezavartuk a nőket, és sokak számára szétzúztuk identitástudatukat. Egy olyan női érdekvédelmet kellene a jövőben kialakitani, amely először is számol a nők eltérő társadalmi helyzetével, ebből fakadó eltérő érdekeivel, gondjaival, ugyanakkor a saját érdekünkben nem irányul a férfiak ellen. Amely úgy családcentrikus, hogy a család harmónikus működésének feltételeit megtermeti, de az egyént nem skatulyázza be, a döntést reá hagyja, és nem bélyegzi meg azt, aki az általánostól, az átlagtól eltérő utat követ. (MTI-Press) 1989. március 6., hétfő 13:50
Vissza » Folytatásokkal »