|
|
|
|
November 7. és március 15.
|
München, 1989. február 23. (SZER, Magyar híradó) - Nézem a nyugatnémet tévé műsorát. Képek arról, hogyan verte a rendőrség a Jan Pallach mellett tüntetőket, köztük a most elítélteket. Az ember megnyugvással gondolja: nálunk azért ilyen már nincs. Egy hír juttatta eszembe, hogy nem is olyan régen bizony még volt. De vigyük csak végig a gondolatot. A kormány szóvivője - ifj. Marosán György - tegnap nemzetközi sajtókonferencián hivatalosan bejelentette, hogy november 7-ike a jövőben nem lesz munkaszüneti nap. A moszkvai rádió jelenlévő tudósítója sérelmesnek minősítette a döntést, amire Marosán György azt válaszolta, hogy egyrészt így döntött a magyar kormány, másrészt több más kelet-európai országban sem ünnepnap november 7-ike. Az előzményekhez azonban hozzátartozik, hogy Grósz Károly pártfőtitkár és Huszár István, a Hazafias Népfront főtitkára javaslatára március 15-ikét ünnepnappá nyilvánította az Országgyűlés. Ezt a javaslatot ők tulajdonképpen a Fidesz Munkáscsoportjától vették át, amely ezt tavaly november 7-ikén nyilatkozatban kérte tőlük. A munkásfiatalok azzal bizonyították, hogy nem tekintik ünnepnapnak november 7-ikét, hogy ezen a napon köztisztasági munkát végeztek a Vörösmarty téren. A rendőrség nagy apparátussal kivonult, 18 személyt őrizetbe vett, közülük többet bántalmazott. Kiss Tamás ennek következtében két hónapot kórházban töltött. Rendőrök elleni feljelentését a Katonai Ügyészség orvosi látlelet ellenére visszautasította. Őtőle kérdezem most telefonon: elégtételnek tekinti-e, hogy javaslatukat - bizonyos késéssel - magáévá tette a politikai vezetés? Én azt hiszem, hogy az igazunkban megerősítve érezzük magunkat. Semmilyen elégtétel-érzésünk nincs. Az igazunkban biztosak voltunk mi november 7-ikén is, a mai napon is. A kérdés csupán az most, hogy Huszár Istvánt, a HNF országos tanácsának főtitkárát és Grósz Károly pártfőtitkárt azért a bejelentéséért, a találmányukért, hogy március 15. legyen nemzeti ünnep, kérdés, hogy megverték-e ugyanúgy? Ha nem verték meg, akkor nekünk a magyar kormányzat, a Belügyminisztérium miért nem ad elégtételt ezért? Hisz mi ugyanazt kértük, amit Grósz és Huszár bejelentett, ami most megvalósult. +++
1989. február 23., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|