|
|
|
|
Recski túlélő találkozó
|
München, 1989. február 11. (SZER, Világhíradó) - Miközben a Duna pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32 évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben, ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett belügyi tisztekben. A javuló politikai idők mégis lehetővé tették, hogy a volt foglyok a múlt évben odahaza is létrehozzák érdekképviseleti szervüket. A Recski Szövetséget, ahogyan Dr. Zimányi Tibor közgazdász, a szövetség főtitkára tegnap az igen rossz körülmények között megtartott közgyűlésükön elmondotta - igazukat keresve eljutottak a magas állami és pártvezetőkhöz, Pozsgay Imréhez, Nyers Rezsőhöz, Kulcsár Kálmán igazságügyminiszterhez. A rehabilitáció követelése nem ütközött elvi ellenállásba, de a gyakorlatban a megszokott halogatás, egymásra mutogatás, mellébeszélés miatt nem sokat haladt előre. A Recski Szövetség azonban nem csupán a nyugdíj-ügyek rendezését kívánja, hanem azt is követeli: a parlament mondja ki a törvénytelenségek elítélését, és adjon garanciát arra, hogy ezek a törvénysértések ne ismétlődjenek meg. Javasolják, hogy az egykori recski haláltábor területén állítsanak emlékművet a sztálinizmus magyarországi áldozatai tiszteletére. Az utóbbi időben a magyarországi sajtó, tömegkommunikáció, filmművészek nyíltabban, támogatóan foglalkozik a recskiek ügyével. Éppen a napokban adták át a filmszemlén Gyarmati Lívia és Böszörményi Géza Recskről készített alkotásának a dokumentumfilmek fődíját. Ez nem feledtetheti el, hogy a volt foglyok többsége bizony már idős, nem egészséges ember, aki nehezen tud szembeszállni a hivatalok packázásaival. Tömegesen kapják a fenyegető, névtelen leveleket. Szükséges lenne, hogy a volt recskiek ügyét valamennyi alternatív és demokratikus szervezet is magáévá tegye. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|