|
|
|
|
A román-magyar viszony legújabb fejleményei
|
München, 1989. január 20. (SZER, Világhíradó) - Már a több tekintetben felvilágosultnak mondható magyar kommunista rendszer is lényegesen másként közelít az emberi jogokhoz és a politikai szabadságjogokhoz, mint a sztálinista román állam. A magyar nép véleményét pedig az olyan tények fejezik ki, mint például az, hogy ismét alakult egy magyar-román baráti kör. A Pécsett megalakult szervezet célja a magyar és a román nép barátságának erősítése, a jószomszédi viszony kialakítása. Ezt a célt azonban csak úgy lehet elérni, ha valóban demokratikus közállapotok jönnek létre mindkét országban - elsősorban Romániában. Ara Kovács Attila a román-magyar viszony legújabb fejleményeiről tudósít Budapestről: - Igen fontos dolgok hangzottak el a parlament külügyi- és kulturális bizottságainak január 18-án megtartott gyűlésén. Bár mostanság érthető: mindenki inkább a konkrét, egyértelmű és azonnali megoldások híve, s az ez irányú javaslatok szükségességét követeli, mégis mérföldkőnek számítanak Szűrös Mátyás újabb keletű, az idézett ülésen elhangzott megállapításai, melyekben mindenekelőtt a kisebbségi sorban élő magyarság léthelyzetével kapcsolatban a kultúra, és az egyfajta egyéni diplomácia előtérbe kerülését hangsúlyozta. Ő - egyébként joggal - a politikai konfrontációk fokozatos leépülésével magyarázza e fordulatot. Egyben meg kell állapítsuk: hasonló fontossága van annak, hogy - mondjuk Romániával - ma már semmiféle általánosabb, intézményesített - tehát politikai eszközökkel bíró - viszonyteremtés fenntartása sem képzelhető el. Románia nemcsak elzárkózik - teszi ezt Európa minden államával szemben - ámde nyíltan ellenséges, fenyegető a magyarok felé, és háborús hisztériával igyekszik megrontani az még épen maradt kapcsolatok szellemét is. Ilyen esetekben pedig aligha kétséges, hogy az a bizonyos egyszemélyes diplomácia kerül az előtérbe, amely magánpoggyászából kiveti magából az anyanyelvi lapokat, könyveket éppúgy, mint a civilizációt Romániában egyedül felidézni képes szappant és konzervet, kávét és gyógyszereket. Ez tehát az egyszemélyes diplomácia, amelynek persze megvannak az igencsak szó szerint vehető határai. A román határőri szervek továbbra is következetesen kobozzák el az írásos anyagokat az Erdélybe belépőktől, utasítják ki őket, várakoztatják meg a beutazókat, kutatják át levelek és filmtekercsek után a kiutazók zsebeit, és követelik ki a maguk részét az élelmiszercsomagokból. Az említett ülésen Rátkai Ferenc művelődésügyi miniszterhelyettes elmondta, hogy Románia 1985 óta szabotálja a kormányközi kulturális, oktatási es tudományos munkaterv megújítását. Mit jelent ez közelebbről? Azt, hogy a színházak cseréje teljesen szünetel. Hogy a magyarországi könyvek romániai importja kevesebb a minimálisnál, és kizárólag természettudományos, technikai témakörre korlátozódik. Hogy a történészbizottságok üléseit beláthatatlan időre felfüggesztették. Hogy a bukaresti ideológusok nem vitázni, hanem csak támadni hajlandók. Hogy az erdélyi magyar sajtóban egyre több az olyan cikk, melyet románból fordítanak, s hogy egyre fogy még az ilyen magyar lapok példányszáma is. Hogy a Kriterion Könyvkiadó főszerkesztői posztjára a minap az államvédelem egyik közismert besúgóját nevezték ki, aki előzőleg próbaéveit az Előre pártlapnál teljesítette sikerrel. Ha jobban meggondoljuk, az a tény, hogy a román vezetéssel ma szót értsünk, nemcsak kétes és hiábavaló, de a legtöbb szempontból káros is. A nemzetiségvédelem és Magyarország jelenlegi politikai érdekének védelme az, hogy Ceausescu rezsimjét, mint partnert ignorálja. Ez nemcsak annak feltételeit javítja, hogy a későbbiekben szót tudjunk majd érteni a Ceausescu utáni korszak tisztségviselőivel, de azért is, hogy eleget tegyünk európai feladatunknak, az integráció gyámolításának. Európai és magyar érdek ez egyszerre tehát -, e tekintetben nemcsak az erdélyi magyar védelméről van szó, de európai voltunk megvédéséről is. Másként fogalmazva: nyugat-európai integrációnk egyik feltétele, hogy milyen messze tudunk kerülni mindattól, ami ma Romániában történik.+++
1989. január 20., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|