|
|
 |
|
 |
Göncz Árpád látogatása Tiszabőn (1. rész)
|
1990. szeptember 3., hétfő - Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei
kistelepülésen, Tiszabőn töltötte hétfői munkanapját Göncz Árpád
köztársasági elnök. Érkezésének hírére többszáz helybéli gyűlt össze
a községi tanácsháza előtti téren, miután a faluban igen ritka
eseménynek számított az elmúlt évtizedekben még egy-egy megyei
vezető látogatása is.
A községi tanácsházán a köztársasági elnök őszinte, kendőzetlen
tájékoztatót kért a falu életéről, mert - mint hangsúlyozta -
tanulni és emberközeli tapasztalatokra szert tenni jött Tiszabőre.
Nyíltságban, szókimondásban nem is volt hiány Négyesi Zoltán
tanácselnök beszámolójában, s a tájékoztató arra is választ adott:
korábban miért kerülték el ezt a Tiszamenti falucskát a politikai
vezetők. Mint a falu történetéből kiderült, ma a régió fehér
foltjaként emlegetett, elmaradott Tiszabő múltja számtalan
büszkeségre okot adó elemet hordoz. Az árvízmentes szigetre épült
település hamar fontos révátkelő hellyé vált, az 1800-as évek
második felében pedig sörgyár, gyufagyár, ecetgyár is működött itt,
és virágzó kereskedelmi hálázata volt a falunak. A két világháború
pusztításai ugyan megviselték a falut, de még sikerült a
talpraállása. Mindez azonban csak rövid ideig tartott, mert az
elkövetkező évtizedek hibás politikai döntései az 1980-as évek
közepére a virágzó faluközösséget szétzilálták és a községet
elszegényítették. Nagyon sok kárt okozott a faluvezetés
iskolázatlansága, szűklátókörű túlbuzgósága, emellett a pártharcok,
a beszolgáltatások, a kuláküldözés és az erőszakos tsz-szervezés
szinte elüldözte Tiszabőről a dolgozni, boldogulni akarókat. A végső
döfést az adta meg, amikor a falut szerepkör nélküli községgé
nyilvánították, s ez a titulus azonnal együtt járt az infrastruktúra
tudatos visszafejlesztésével. Jelenleg a 2000-es lélekszámú lakosság
több mint felét cigányok alkotják, a nem cigány lakosság pedig
erősen elöregedett. A lakosság 80 százaléka él a létminimum alatt.
(folyt.köv.)
1990. szeptember 3., hétfő 17:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|