|
|
|
|
A Magyar Nemzeti Párt közleménye
(OS)
|
1990. január 9., kedd - A magyar Watergate ügyként emlegetett botrány közvélemény felé történő tálalása ismét ékes bizonyítékát adta annak, hogy a tömegkommunikáció önkényeskedő, az információkat szelektíve továbbító (vagy éppen visszatartó) gyakorlata változatlanul érvényesül. A régi reflexek tovább élnek, s csak annyi a különbség, hogy az eddigi egypárti érdekeket szolgáló sajtómonopóliumot egy többpárti befolyásolású rendszer váltotta fel, amelyben az esélyegyenlőség és véleménynyilvánítás szabadsága ugyanúgy illuzórikus. Az előbbieket jól példázza az a mód, ahogyan a médiák az adott esetet kezelik. Objektíve szemlélve a tényeket az mindenképpen elfogadható, hogy a BM biztonsági szolgálata törvényellenes ténykedésének leleplezésében az SZDSZ-nek és a Fidesznek elvitathatatlan érdemei vannak, minthogy ezen szervezetek azok, amelyek minderről bizonyítékokat is produkálni tudtak. (Hála a jelek szerint kitűnő informátor-hálózatuknak.) Az azonban már sérti a fair play szabályait, s ez alól a választási kampány beindulásával együtt járó nyilvánvaló propagandaszándékok sem mentesítenek, hogy a tendenciózus sajtóközlemények következtében a ,,lehallgatottság,, és ,,kikémleltség,, minden bizonnyal szavazatokban is megnyilvánuló glóriája szinte kizárólag az említett két szervezetet övezi. Még akkor is így van ez, ha kétségtelenül ,,nemes nagylelkűségről,, tanúbizonyságot téve az említettek némi dózist juttattak a dicsfényből az MDF és a Szociáldemokrata Párt számára is. Nyilvánvalóan csak sajnálatos feledékenység lehetett részükről, hogy az ügyben leginkább érdekelt Magyar Nemzeti Párt irányában elmulasztották megtenni eme lovagias gesztust. Ez a párt ugyanis a nonkomformista autentikus nemzeti ellenzék centruma, amely a pártállam lebontásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, s a legendás Jurta-színház köré tömörült erők gyűjtőhelye. A Jurtában született valamennyi jelentős ellenzéki szervezet (köztük az SZDSZ és a Fidesz is) s ez a tény, valamint következetesen antikommunista, s az összmagyarság érdekeit képviselő irányvonala kezdettől fogva a vesztét érző, ám annál harapósabb hatalom fő célpontjává tették: állandó rendőri megfigyeléssel és zaklatással minden lehetséges módon elhallgattatásunkra törekedtek. Telefonjainkat lehallgatták, postánkat felbontották - mindez egy percig sem volt titok előttünk, csak éppen bizonyítani nem tudtuk. A most nyilvánosságra került dokumentumok alapján immáron erre is lehetőségünk nyílik, feltéve, ha az SZDSZ és a Fidesz is így akarja. S bár a hála nem tartozik a legerősebb emberi tulajdonságok közé, reméljük, nem felejtik el, hogy honnan indultak ... A Magyar Nemzeti Párt Ideiglenes Elnöksége (OS)
1990. január 9., kedd 19:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|