Rendszerváltás és az MTI

	Derű és ború a határon
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Forgószínpad) - Az NSZK lakossága szurkol a keletnémet menekülteknek: kinek, hogyan és mikor sikerül átjutnia Nyugatra. Az ugródeszka Magyarország, és ennek köszönhető, hogy hazánk nap-nap után a figyelem középpontjába került. A legutóbbi események tükrében félő, hogy a külföld felemás képet fest magának Magyarországról. Kohl kancellár kifejezi köszönetét, a bonni külügyminisztérium államtitkára dicshimnuszokat zeng budapesti tárgyalópartnereiről. Az osztrák határőrök tágranyílt szemekkel figyelik, miként szivárog át az egykori vasfüggönyön csoportosan vagy magányos farkasként az NDK-ból érkező turistahad. A Nemzetközi Vöröskereszt Budapest közreműködésével folyosót nyit a nyugatnémet követség megszállói előtt. A bécsi követségben és (...) a menekültek első gyülekező és fogadó helyén örömkönnyek hullanak, amelyek egyben a hála könnyei a segítőkész, vagy legalább a tapintatosan elnéző magyarok iránt. És azoknak sem kell kétségbeesniük, akik hátramaradtak, Zugliget még mindig a Jóreménység-fok. Bonni jelentések szerint a magyar hatóságok megígérték, senkit sem toloncolnak vissza, igyekeznek emberségesen megoldani mindenkinek a sorsát. A határon pedig ezután sem adják ki a tűzparancsot. A derűs légkört azonban fájdalmas sikolyként töri meg a hír, a magyar határőrök korántsem kesztyűs kézzel, hanem gumibottal, puskatussal bánnak a menekülőkkel: "Úgy vadásztak ránk, mint a nyulakra, ütöttek, vertek a gumibottal. Amit műveltek, az a Gestapóra emlékeztetett" - idézi a DPA nyugatnémet hírügynökség a kárvallottakat, akiket szökési kísérlet közben leptek meg a katonák. (folyt.) 1989. augusztus 25., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Menekültek a határon - 1. folyt.
Bizony, a nyugati sajtónak nem kenyere a finomkodó diplomácia, kiinduló pontja a valóság, amelyet a bulvárlapok szívesen ki is színeznek. Sorozatlövés, sebesült gyerekek, brutális tisztek, enyves kezű katonák, rögtön mások a mai magyarok, mint a tegnapiak. Az egyik nyugatnémet tévécsatorna látványos képsorokban mutat be egy csoportos szökést, illetve annak kísérletét elejétől végig. Csak úgy porzik a magyar ugar a határ felé száguldó kétütemű kocsik alatt. Utasaik a végcél előtt egy ligetben ott hagynak csapot-papot és trabantot, de mielőtt nekiiramodnának Nyugat felé, hirtelen feltűnik egy katonai teherautó, leugranak a fegyveresek, hallani a kurta parancs foszlányait és a harci buzdítás néhány cifra változatát. A menekülők mégis beveszik magukat a cserjésbe, elhangzanak az első lövések, nyilvánvalóan csak a levegőbe. Van aki átjut, van aki itt reked. Hogy mi vár rá, nem tudni. A katonák felfedezték a filmeseket, még egy remegő kép az igazoltatásról, majd elsötétül minden. A kommentátor megjegyzi: talán az NDK állambiztonsági szervének turisták közé vegyült embere. Biztosan nem az, aki ugyancsak a napokban, és szintén a magyar-osztrák határon szökött át Nyugatra. Poggyásza nem volt, de mint bonni hivatalos körökből kiszivárgott, alaposan kipakolt a nyugatnémet hírszerzőknek. Információi értékesek lehetnek, hiszen szökés előtt tisztként dolgozott kulcsfontosságú posztban, Honecker állambiztonsági minisztériumában. Neve és új tartózkodási helye ez idáig ismeretlen. +++ 1989. augusztus 25., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »