|
|
 |
|
 |
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti
kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan
képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja,
Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát,
megszállást és megintcsak diktatúrát.
Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta
csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak
végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben
a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei
árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot,
jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta
váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól
lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz,
hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon
is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is
túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ
szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek.
George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes
kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok
özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést.
Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok
közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz,
amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar
határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A
magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi
kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció
előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag
egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában
nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem
részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még
mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el.
Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|