|
|
|
|
Nagy Imre és négy mártírtársának életrejza (4. rész) (OS)
|
Fontos szerepet játszott a műegyetemisták október 22-i nagygyűlésén. Október 23. után előbb a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, Kopácsi Sándor mellett tevékenykedett, majd Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát vezette. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre ment, majd Romániába vitték. 1958 februárjában Nagy Imrével együtt került a vádlottak padjára, később azonban ügyét különválasztották. 1958. április 24-én végezték ki. Losonczy Géza 1917. május 5-én született Érsekcsanádon, református lelkészcsaládban. A hajdúböszörményi Kalvineumban érettségizett, majd beiratkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarának francia-magyar szakára. Szilágyi József, Tariska István, Újhelyi Szilárd, Zöld Sándor és mások mellett a Márciusi Front ,,kilences bizottságának,, tagja, s a mozgalom Tovább című lapjának munkatársa volt. 1938-ban egyéves ösztöndíjat kapott a besanconi egyetemre. Hazatérése után 1939-ben a KMP tagja lett, majd újságíróként dolgozott a Népszava szerkesztőségében. Letartóztatták, szabadulása után az illegális pártsajtóban tevékenykedett. 1945 márciusától a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, 1947-től országgyűlési képviselő, 1948. december 4-től miniszterelnökségi államtitkár volt. Beválasztották az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségébe is, amelynek 1951 márciusáig, letartóztatásáig póttagja volt. 1949-ben a Népművelési Minisztérium államtitkára lett. 1951 márciusában letartóztatták. A bíróság elé a Márciusi Front egyik egykori debreceni vezetőjeként került. A Gyűjtőfogházból súlyos betegen, 1954-ben szabadult, amikor Nagy Imre kormányprogramja nyomán megkezdődtek a rehabilitálások. Párttagságát visszakapta, a Magyar Nemzet munkatársa lett. 1956. október 23-án a Központi Vezetőség tagjai közé választották, de ezt nem fogadta el. Hamarosan ismét Nagy Imre közvetlen munkatársainak egyike lett: a Parlamentben a sajtó- és propagandaügyeket intézte, és Nagy Imre utolsó kabinetjében államminiszter lett. Tagja volt annak a héttagú intézőbizottságnak, amelyre az MDP önmagát feloszlató Központi Vezetősége az új párt, az MSZMP ügyeinek intézését bízta. November 4-én Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre ment. Őt is Romániába vitték, majd hazahozták és a Fő utcai börtönbe került. 1957. december 21-én a börtöben halt meg. (OS)
1989. június 12., hétfő 16:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|