|
|
 |
|
 |
Nagy Imre és négy mártírtársának életrajza (1. rész) (OS)
|
1989. június 12., hétfő - Az MTI Sajtó-adatbank és Dokumentációs
Szerkesztősége a szerkesztőségek rendelkezésére bocsátja Nagy
Imrének és négy sorstársának, Gimes Miklósnak, Maléter Pálnak,
Szilágyi Józsefnek és Losonczy Gézának életrajzát.
Nagy Imre
1896. június 7-én született Kaposvárott, parasztcsaládban.
Vasmunkásnak tanult. 1914-ben bevonult katonának, 1917-ben orosz
hadifogságba esett, majd belépett a Vörös Hadseregbe. Hazatérése -
1921 - után a Szociáldemokrata Párt Somogy megyei szervezetét
vezette. Amikor radikális földreform-törekvései miatt kizárták a
pártból, a Vági-féle MSZMP-hez csatlakozott. A Vági-perben
elítélték: két évet töltött börtönben, utána évekig rendőri
felügyelet alatt állt. 1928-ban Bécsbe, majd Moszkvába emigrált.
1930-36 között Moszkvában a Nemzetközi Agrártudományi Intézet
munkatársa volt. A háború kitörése után önként jelentkezett a magyar
hadosztályba; ejtőernyős kiképzést kapott, de nem vetették be.
Később a moszkvai Kossuth Rádió egyik szerkesztője lett.
1944 végén tért vissza Magyarországra és az MKP, majd az MDP
Központi Vezetőségének és a Politikai Bizottságnak a tagja volt.
1944. december 22-én az Ideiglenes Kormány földművelésügyi
minisztere lett. Az 1945-ös választások után rövid ideig - 1945.
november 15. és 1946. március 20. között - belügyminiszter, 1947.
szeptember 16. és 1949. június 8. között az Országgyűlés elnöke
volt.
1948-ban összeütközésbe került a pártvezetéssel. 1949-ben
megfosztották PB-tagságától, és önkritikát kellett gyakorolnia.
Ezután ismét agrárkérdésekkel foglalkozott: a gödöllői
Agrártudományi Egyetemen kapott tanszéket, és a Magyar Tudományos
Akadémia is tagjai sorába választotta.
1950. december 16-tól élelmezési miniszter, 1952. január 5-től
begyűjtési miniszter, majd 1952. november 14-től
miniszterelnök-helyettes volt. Az MDP II. kongresszusán
beválasztották a Központi Vezetőségbe, s tagja lett a Politikai
Bizottságnak és a Titkárságnak is.
1953. július 4-én miniszterelnök lett. 1955. április 18-án
leváltották miniszterelnöki tisztségéből, megfosztották
pártfunkcióitól és akadémiai tagságától. 1955 decemberében kizárták
a pártból.
1956. október 13-án visszavették az MDP-be. 1956. október 24. és
november 4. között ismét miniszterelnök volt. November 1-4. között
külügyminiszterként is tevékenykedett. (folyt.köv.)
1989. június 12., hétfő 16:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|