|
|
 |
|
 |
Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége (1. rész)
|
1989. április 21., péntek - A külföldön élő magyarokkal kapcsolatos emigrációs politikát érintő elgondolásokról, a kormány és az ország politikai vezetésének elképzeléseiről tartott tájékoztatót Pozsgay Imre államminiszter pénteken a Magyarok Világszövetségének kibővített, rendkívüli ülésén. Bognár József, a szövetség elnöke megnyitó szavaiban utalt arra, hogy a tanácskozáson megjelentek az anyanyelvi konferencia védnöksége, a Magyar Fórum hazai tagjai, az idő rövidsége miatt azonban az elnökség külföldön élő tagjainak meghívására azonban nem volt lehetőség.
Pozsgay Imre bevezetőjében hangsúlyozta: a találkozást arra is
fel kívánja használni, hogy észrevételeket hallgasson meg a kormány
és az MVSZ viszonyáról. Eszmecserére invitálta tehát a résztvevőket,
segítségüket kérve a kormánynak a külföldi magyarsághoz való
viszonya újragondolását, a kapcsolatok újraépítését célzó
munkájához, Hozzátette: e viszonyban is új magatartás kialakítására
van szükség, és ehhez fontos kapaszkodó az egyesülési törvény,
amelyet szemléletileg és jogi megformálásban is európai szabásu
vállalkozásként, a jogállamiság felé tett lépésként értékelt. Ezzel
összefüggésben kijelentette: a kormány ezentúl nem az általa
felügyelt, alárendelt szervezetnek, hanem autonom partnernek tekinti
a világszövetséget. Ennek jegyében, az együttmüködési szándék
erősítésével kell a magyarság helyzetéről új módon gondolkodni, és
ebből a megfontolásból kell végiggondolnia a szövetségnek is: eddigi
kapcsolatépítő tapasztalatait felhasználva milyen újab tájékozódási
pontokat talál például az országban törvényesen létrejövő új
egyesületek, pártok, mozgalmak bekapcsolásához. Felhívta a figyelmet
a politikai pluralizmus mindinkább tapasztalható kiteljesedésére,
amely nélkül - mint hangsúlyozta - az új politikai gondolkodásmód
kialakítása a világszövetségben sem valósítható meg. Ha ugyanis e
sokszínű politikai szerveződés az ország belső újjáalakulásában
pozitív szerepet játszik, a stabilitás, a kibontakozás
együtthatójaként jelenik meg, akkor feltételezhető, hogy ezen az
alapon a világban élő magyarok is újragondolhatják az óhazához
füződő kapcsolatukat. Hozzátette: ezzel együtt járhat olyanok
jelentkezése is, akik eddig nem voltak hajlandók mérlegelni a
magyarországi folyamatokat. Ehhez érdeke fűződik a megújuló
Magyarországnak, és ebből a meggondolásból kezdődött el a
kormányzati nyitás a világ magyarsága felé, amelynek első
állomásaként szabaddá vált a közlekedés a világban. (folyt.köv)
1989. április 21., péntek 17:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége (2. rész)
|
Magyarország az 1975-ben elfogadott helsinki dokumentum minden
kosarával kapcsolatban teljesítette feladatát, az egyezmény minden
pontjának eleget tett. Ennek gyakorlati bizonyítékát adta a magyar
kormány és törvényhozás, amikor az állampolgári jogú szabad
közlekedést új útlevéltörvénnyel lehetővé tette. A nyitás
magyarországi politikai feltételeinek megteremtésére egy jogállami
formáció letéteményezésével, a pluralizmus realizálásával és a
helsinki egyezmény minden pontjának teljesítésével megmozdíthatják a
magyarságot a világban - vélekedett az államminiszter. ,,A
továbbiakban elemezte azokat a kezdeményező lépéseket, amelyeket a
kormányzat kíván tenni annak érdekében, hogy az itthon élők
közössége a határokon kívűl is minél több magyarban ébressze fel azt
az érzést, hogy közössége van e hazával. Ehhez kapcsolódóan szólt
arról, hoggy senki nem kényszerül ma politikai emigrációra
Magyarországon. Hangúlyozta, hogy a jövőben a világban élő
magyarokat magatartásuk és szerepük szerint kell megítélni. Ez is
hozzájárul a nemzeti megbékéléshez - mondotta -, hozzáfűzvea, hogy a
kormány nem a történtek meghamísitását akarja, hanem az olyan új
helyzetet, amelyben a mai Magyaroszághoz való viszony rendezésében
nem akadály a korábbi történelmi előzmény. Ez olyan állásfoglalást
is kíván a külföldön élő magyaroktól, csakúgy mint a hazánkban élő
nemzetiségiektől, amelynek alapján maguk döntik el hovatartozásukat.
Aláhúzta: Magyarország nem gördít akadályokat azok elé, akik újra
akarják alakítani a hazához való kapcsolatukat.
Elemezve, hogy mi vezette a kormányt, amikor erre a
következtetésre jutott, az államminiszter kijelentette:
tagadhatatlan a haszonelvűség jelenléte, ugyanakkor a kormány
szeretné meggyőzni a világot arról, hogy politikájának legfontosabb
mozgatórugója humanista, felszabadító szándéku, valóban a nemzeti
megbékélést szolgálja, legyen szó 1945-ről, 1953-ról vagy 1956-ról,
amelyekről - véleménye szerint - nyílt politikai vita lehetséges a
szólás- és a sajtószabadság jegyében. Ehhez kapcsolódóan kitért arra
is, hogy az új sajtótörvény elfogadása után zavartalan
nyilvánosságot kell teremteni hazánkban a világban élő magyarság
számára. Enélkül csorba, féloldalas gesztus lenne az, amit a magyar
kormány tesz.
Pozsgay Imre tolmácsolta a kormány illetékeseinek véleményét
abban a tekintetben, hogy a szabad közlekedés, a kivándorlás, a
munkavállalás lehetőségének megteremtésével a jövőben várhatóan
ingadozik, sőt növekszik a világban élő magyarok száma. (folyt.köv.)
1989. április 21., péntek 18:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége (3. rész)
|
Felhívta a figyelmet arra a nem kívánatos jelenségre is, hogy
mindezen kedvezmények nyomán várhatóan az ifjúság legdinamikusabb
része él majd jogával, elhagyja a hazát, másutt látva garanciát
boldogulására. Hozzátette: a kormány nem óhajt hatalmi eszközöket
latba vetni ennek megakadályozására; az emberi jogok tiszteletben
tartása mellett szeretne versenybe szállni, megküzdeni egy olyan új
gazdasági, társadalmi fordulatért, amelyben érdemes lesz itthon
maradni a fiataloknak. Ehhez új gazdaságpolitikára van szükség.
Gazdasági kényszerek müködnek tehát, s a nem az egyén hibájából
bekövetkező jelenségeket nem lehet emigrációnak tekinteni,
disszidálásnak minősíteni.
Az MVSZ autonómiájával összefüggésben felvetette az
államminiszter a nem emigrációs okokból a határokon kívűl élő
magyarság kérdését. Ezek az emberek - megfogalmazása szerint -
ezeréves ősi területükön élnek, de a XX. századi történelem
önkényei, politikai fordulatai következtében a korábbi nemzeti
határokon túlra kerültek. E viszonynak, kapcsolattartásnak a
rendezésében is nagy feladatok várnak a szövetségre - vélekedett, s
reményét fejezte ki, hogy éppen autonómiája alapján mielőbb tisztázó
és előremutató lépéseket tesz. Hozzáfűzte: a kormány fogadókész
minden kezdeményezéssel szemben, miközben küzd azzal a zavarral,
amely az ügy évtizedeken át történő elhanyagolásából, bizonyos ügyek
elintézésének elmulasztásából bekövetkezett.
Élénk vita bontakozott ki Pozsgay Imre szavait követően. Rónai
Rudolf elsősorban a külföldön élő magyarokkal létrejövő találkozás
feltételrendszerének további javítását sürgette. Az NSZK-ban élő
Melegi Gyula a hazalátogató magyarokkal szembeni bürokratikus
bánásmódra hívta fel a figyelmet.
A külföldön és idehaza élő magyarok közötti szellemi forgalom új
alapokra helyezését, korábbi egyoldalúságának feloldását sürgette
Rátkai Ferenc müvelődési miniszterhelyettes. Javasolta, hogy a
határainkon kívül élő magyar művészek, irók tagjai lehessenek
magyarországi művészeti szövetségeknek, kulturális, tudományos
szervezeteknek. A szomszédos országokbeli magyarokhoz fűződő
viszonnyal összefüggésben kifejtette: - az MVSZ nagy erőfeszítéseket
tesz a kapcsolódások érdekében, az ebbeli törekvéseket azonban
bizonyos bátortalanság, az érintett államok részéről pedig némelyek
gyanakvással terhelt tartózkodása jellemezte. El kell érni, hogy a
nemzetiségi szervezetek hivatalosan elfogadott partnere
Magyarországon a világszövetség legyen. (folyt.köv.)
1989. április 21., péntek 18:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége (4. rész)
|
Erre ma jobbak az esélyek, enyhültebb a légkör, több országban is
erőteljesebb fogadókészség tapasztalható.
Kárpáti József nemzetiségi hivatal létrehozásának gondolatát
vetette fel, amely nemcsak a nyugaton, hanem a szomszédos államokban
élő magyarság ügyeivel is felelősen foglalkozna. Bényi József
külügyminiszter-helyettes kijelentette: a kormányzat Erdély
kérdésében folytatott politikája és 1956 megítélése elválasztja az
anyaországot a külföldön élőktől. Jelenleg azonban áttörés
tapasztalható: lényegesen megváltozott az álláspont. A külföldi
magyarság elvben és gyakorlatban egyaránt egyetért Magyarország
külpolitikájával, helyesli azt. 1956 megítélésében várhatóan
jelentős előrelépést jelent a moszkvai és a belgrádi dokumentumok
napvilágra kerülése. Tájékoztatta az elnökséget arról: a
Külügyminisztérium számára ismeretté vált, hogy Nagy Imre
temetésének napjára, június 16-ára nyugaton élő magyarok nagyobb
csoportja érkezik Budapestre. Reményét fejezte ki, hogy méltó
temetésre kerül sor, s ez az alkalom semmiképpen nem járul hozzá
annak a történelmi lehetőségnek a kockáztatásához, amely most az
ország kezében van.
Nádor György, a Nemzetközi Kulturális Intézet főigazgatója
szerint a szövetségnek m inden korábbinál jobb feltételei vannak a
munkához. Ugyanakkor e tevékenység kapcsán az ország megítélése az
emigráció körében is nagy mértékben függ attól, mennyire halad előre
a magyar reform. Számolni kell azzal is, hogy a jövőben az emigráns
csoportok kapcsolatot alakítanak ki az alakuló hazai szervezetekkel,
mozgalmakkal. Az együttmüködés nemzeti ügy.
A Nagy-Britanniából érkezett Czigány Lóránt annak a véleményének
adott hangot, hogy az MVSZ korszerűsödésének feltétele a személyi
megújulás, amely magában hordozza nők jelenlétét is a világszövetség
elnökségében.
Látszólag résztémával kapcsolódott a bevezető tájékoztatóhoz
Szinetár Miklós, amikor megemlítette a leendő a Nemzeti Szinház
ügyét, tragikusnak, szerencsétlennek nevezve annak elhúzódását.
Kifejtette: bár állami eszközökkel kell felépíteni a szinházat,
továbbra sem nélkülözhető a külföldön élő magyarság támogatása.
Kérte: a szövetség járjon el annak érdekébben, hogy minél többen
segítsék a nemzet szinházának létrejöttét. Bejelentette: pályázatot
kívánnak meghirdetni, amelyre várják a világ minden, magát magyarnak
valló építészét. Az elképzelések szerint az új intézmény a magyar
nyelvű színjátszás központja lesz, és évente otthont ad a magyar
szinházak fesztiváljának. (folyt.köv.)
1989. április 21., péntek 18:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége (5. rész)
|
Az egyházak képviseletében Bánk József érsek és Tóth Károly
püspök is több javaslattal segitette a tanácskozás munkáját. Bánk
József többek között a Szent László Társulat felélesztésének, a
zarándoklás feltételei garantálásának szükségességét hangsulyozta.
Utalt a vallás anyanyelv-őrző szerepének fontosságára is. Tóth
Károly megerősitette, hogy az egyházak tevékenysége jelentősen
hozzájárul a szomszédos országok magyar kisebbségeivel való
kapcsolattartáshoz. Kátpátaljai tapasztalatait megemlitve méltatta
azt az óriási változást, amely az egyházak és a nemzetiségi
kisebbségek vonatkozásába n a Szovjetunióban érzékelhető. Ugy itélte
meg, hogy e munkában is jobb koordinációra van szükség. Felhivta a
figyelmet a területi követelésekkel is párosuló, illuzó kergetésre,
amelynek kisérőjeként megjelenik a többségi nemzet lappangó vagy
nyilt gyanuja, s ez akadályozza a jó légkör kibontakozását.
Rámutatott: a bécsi utótalálkozón elfogadott hivatalos dokumentum
tartalmának konkretizálása kivánatos a nemzeti kisebbségek és a
vallásszabadság kérdésében. Csak Kelet-Euurópa demokratizálódásával
oldódik meg a kisebbségek helyzete - szögezte le Tóth Károly,
javasolva, hogy a világszövetség forduljon az ENSZ-hez egy
kisebbségi emberi jogi charta kialakitása érdekében.
Pozsgay Imre az elhangzott gondolatokra reagálva kijelentette:
valóban problémát jelent a reformfolyamat üteme, de meg kell értetni
a világgal - s ebben az MVSZ is jelentős segitséget adhat -, hogy
Magyarországon, Kelet-Európában a monolitikus, monopolisztikus
hatalomgyakorlásból egy jogállami formák között müködő, alkotmányos
gyakorlatba való átmenet igen nagy politikai program, s csak ennek
függvényében oldhatók meg a gazdasági kérdések. Szólt arról:
Trianonnnal kapcsolatban a kormányzatnak is van adóssága. Véleménye
szerint nem kell szeretni azt, ami 1918-ban, meg 1947-ben történt,
de a népnek tudnia kell, hogy veszteség és vereség érte a 2O.
században, s ez hozzátartozik a nemzettudathoz. Végül kifejezte azt
a meggyőződését, hogy Erdély, 1956, és június 16. olyan pontok a
világban élő magyarsággal való közlekedésben, amelyhez kapcsolódhat
az általa bevezetőben felvázolt program és szemléletmód. (MTI)
1989. április 21., péntek 18:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|