|
|
|
|
Brüsszel: magyarok és az európai Art Deco (1.rész)
|
Brüsszel, 1989. március 15. (MTI-Panoráma) - A formájában kissé bumfordi, ám egyszerűségében mégis megkapó karosszék karfája piros, huzata szürke, s a beleszőtt minta a magyar népmesék kacsalábon forgó várát idézi. Igaz, csak afféle őrbódé-vár, egy kapuval és négy ablakkal, fölötte bonyolult ornamentikával, amely mintha valami különösen cirádás nemesi címerről érkezett volna. Kozma József alkotása a budapesti Iparművészeti Múzeumból jutott Brüsszelbe, a Palais des Beaux Arts egyik csarnokába, ahol március elején nyílt meg az ,,Art Deco Európában,, című kiállítás. A szék így puszta jelenlétével is érzékelteti, hogy mi magyarok is részt vettünk ennek a dekoratív és sokarcú művészeti irányzatnak tobzódásaiban és tévelygéseiben.
A brüsszeli kiállítás rendezői, óvatosan, alcímet is biggyesztették díszes katalógusukra, amely mind a 276 ( ) kiállított tárgy - váza, plakát, hímzés, bútor, kisplasztika, ékszer, térplasztika, tapéta, szőnyeg, lámpa, kerámia, stb. - fotóját tartalmazza. ,,Dekoratív irányzatok az alkalmazott művészetekben 1925 körül,, - így hangzik az alcím, frappánsan érzékeltetve, hogy az Art Deco fogalma mindmáig viták tárgya. Nálunk inkább a szecesszió fogalomköre tapad hozzá, ha nem is mindenben azonos vele. A katalógus tanulmányai pedig - köztük a kiállítás rendezésében magyar részről részt vett Kiss Éváé a magyar Art Deco keletkezéséről és forrásairól - még inkább érzékeltetik, hogy az 1925-ös nagy párizsi kiállítással apoteózisához ért, aztán pedig a modernizmus rohamai nyomán gyorsan háttérbe szorult stílus olyan sokfelől jött hatásokat ötvözött és olyan sokfelé ágazott el, hogy pontos meghatározása mindmáig viták tárgya. De talán éppen ezzel magyarázható, hogy reneszánsza, amely fél évszázaddal e párizsi csúcs után kezdődött, azóta is tart, egyre több kiállítás idézi-sorakoztatja fel a szemnek kétségkívül tetszetős, csábítóan színes és csábítóan csábító alkotásait. Így nem csoda, hogy a brüsszeli szépművészeti palota, fennállásának idei hatvanadik évfordulójára készülvén, ehhez a témához fordult, de eredeti megközelítéssel. Nem belga, hanem - mintegy Brüsszel, az ,,európai főváros,, hivatásából következően - európai keresztmetszetet kívánt nyújtani erről a rafinált - sokak szerint dekadens -, a múlt és a gyönyörök, ugyanakkor más ágaiban, az egzotikus, illetve a népi-folklorisztikus források felé forduló formaművészetről, annak is elsősorban alkalmazott, iparművészeti részéről. (folyt.)
1989. március 15., szerda 11:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|