Rendszerváltás és az MTI

	Lengyel infláció (1. rész)
Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítója jelenti: Varsó, 1989. március 5. vasárnap (MTI-tud.) - A februári lengyel sztrájkok inflációs hatása még nem ismert, de az ország statisztikai hivatalának legfrisebb adatai szerint már januárban 8,5 százalékos árszintemelkedés következett be. Ez alaposan megkérdőjelezi az idei évre tervezett 25 százalékos emelkedés realitását. (A tavalyról áthúzódóval együtt az idei inflációt 55 százalékra prognosztizálja a kormány.) Az alapvető élelmiszerek - a hús, a cukor, a kenyér - drágulása mellett az átlagnál gyorsabban, több mint 14 százalékkal emelkedett a zöldségek és a gyümölcsök ára. A ruházati cikkek átlag 10, ezen belül a lábbelik 24 százalékkal kerültek többe januárban, mint tavaly december 31-én. Jelentősen, több mint 30 százalékkal drágult a közlekedés egy hónap alatt. A taxi például 70 százalékkal. A benzin 60 százalékkal, a kenőolaj 30 százalékkal lett drágább. A postai és távközlési díjak, vagyis a levelek, a telefon és a telex átlag 22 százalékkal kerül többe januártól, mint tavaly decemberben. A fontosabb élvezeti cikkek közül a kakaó ára 200, a tea ára 86 százalékkal emelkedett, a csokoládé 100 százalékkal, a kávé 20 százalékkal drágult. A gyógyszerek árát 200 százalékkal emelték. Az áremelkedését egy év távlatában vizsgálva, azaz az idei januári árakat a tavaly januáriakkal összehasonlítva az átlagos árszintemelkedés 84 százalék. Ezen belül az élelmiszerek 67, az ipari fogyasztási cikkek 94, a szolgáltatások 79 százalékkal drágultak. Az idei állami költségvetésben szereplő közel 1000 milliárdos deficit, az ehhez hasonló nagyságú fedezet nélküli lakossági jövedelmek fényében érthető a lengyel kormány aggodalma az elmúlt hetek sikeres bérsztrájkjai miatt. A tavaly októberben hatalomra került Rakowski-kormány legfontosabb feladatának az infláció megfékezését és a belső egyensúly javítását jelölte meg, de eddig nem tudott fordulatot elérni ezen a téren. (folyt.) 1989. március 5., vasárnap 16:42
Vissza »

	Lengyel infláció (2. rész)
Egyelőre nyomuk sincs azoknak a külgazdasági változásoknak, amelyek elengedhetetlenek a belső kínálatnak az egyensúlyt javító és az inflációt fékező növeléséhez. Az ország változatlanul nagy erőfeszítéseket tesz külföldi adósságainak törlesztésére. Nem sikerült megállapodást elérni a tartozások átütemezéséről és Lengyelország továbbra sem kap hiteleket a nyugat-európai és az amerikai bankoktól, késik a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ígért segítsége is. Nem meglepő tehát, hogy igen csalódott hangon kommentálja a lengyel sajtó a legutóbbi bonni fejleményeket, azt, hogy Kohl kancellár és szűkebb kabinetje múlt heti tanácskozásán szinte kizárólag a lengyel bevándorlók kérdésével foglalkozott és szó sem esett a lengyel-NSZK gazdasági kapcsolatok élénkítéséről, az esetleges hitelekről. Varsóban azt várták, hogy Bonn a tavalyi ígéreteknek megfelelően teljes fordulatot hajt végre Lengyelországgal szembeni politikájában, különös tekintettel Rakowski kormányfő februári bonni útjára és a kancellár az idei évre tervezett varsói látogatására. A lengyel fővárosban borúlátást kelt az is, hogy a fejlett tőkés országok, amelyek immár 8 év óta újabb és újabb politikai feltételekhez kötik a gazdasági együttműködés normalizálását, minden egyes feltétel teljesülése után újabbakat találnak és húzódoznak a segítségtől. Ebből a szempontból nem hozott változást a kerekasztal megkezdése sem, hiszen ennek üdvözlésén túl semmilyen konkrétum nem történt, hacsak az EGK-nak azt a döntését nem számítjuk, hogy megkezdik a tárgyalásokat Lengyelországgal egy kereskedelmi megállapodásról. A Valutaalap és a Világbank ,,nem kívánva precedenst,, teremteni, egyelőre elzárkózik az adósságok és az esetleges hitelek újszerű, a lengyel gazdaság lehetőségeihez igazodó kezelésétől és kitart álláspontja mellett, amely szerint először Lengyelországnak kell eredményeket felmutatni, mégpedig elsősorban a belső fogyasztás visszafogásában és az export további növelésében. A Párizsi Klubba tömörült, Lengyelországnak is hitelező országok taktikája sem változott: valamennyien a klubbal kötendő átfogó megállapodást szorgalmazzák, miközben ezt az egyes hitelező országokkal létrehozandó kétoldalú egyezségtől teszik függővé. (folyt.) 1989. március 5., vasárnap 16:48
Vissza »

	Lengyel infláció (3. ész)
A fejlett tőkés országok részéről tehát változatlanul hiányzik a politikai döntés Lengyelország esetében és ez fékezőleg hat a vállalatok közötti közvetlen gazdasági együttműködés fejlődésére is. Így csak kicsiny- és részleges eredményeket hozhatnak e közvetlen kapcsolatfelvételi kísérletek is. Annak ellenére, hogy az idén életbe léptetett kedvező lengyel vegyesvállalati törvény nyomán megnőtt a nyugati tőke érdeklődése a lengyelországi befektetések iránt. Erre lehet következtetni abból is, hogy szombaton Mieczyslaw Rakowski kormányfővel tárgyaltak az NSZK ipari- és üzleti életének vezető képviselői, köztük a Mercedes-Benz, a Siemens AG, a Telefunken képviselői. +++ 1989. március 5., vasárnap 16:49
Vissza »