Rendszerváltás és az MTI

	Kilépők
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. március 5. vasárnap (MTI-tud.) - Szükség van-e a történelmi igazságra? Sokakban él ma a nosztalgia a gondosan megszűrt és kozmetikázott információk iránt. Jobb a kényelmes hazugság, a mentő hallgatás, mint a napjainkban feltárt igazságok? A Pravda szombaton feltett kérdései nem valamilyen elvont eszmefuttatást vezetnek be. Az SZKP központi lapja az Altáj-hegyvidéki Autonóm Területről közölt riportjában a pártból való kilépések és az elmúlt évtizedek történelméről feltárt igazságok összefüggéseivel foglalkozott. A riport helyszínéül szolgáló térségben csaknem egyidejűleg két pártalapszervezet taggyűlése döntött a kilépni szándékozók ügyében. Egy munkásember kilépését azzal indokolta, hogy már minden porrá lett, amiben hitt, amit szentnek tartott - Sztálin, Molotov, Vorosilov, akiknek nevét dalok énekelték meg, akikben önmaguknál is jobban hittek. A munkás úgy érzi, már nem tud egyenesen az emberek szemébe nézni. Egy másik alapszervezethez egy zenetanár juttatta el kilépési nyilatkozatát. Ő azzal indokolta döntését, hogy 22 évi tűrés után megelégelte, hogy olyan pártnak legyen tagja, amelynek tagja volt Brezsnyev, Kunajev, Naszriggyinova (Kunajev kazah pártvezető, Naszriggyinova pedig korrupciós botrányokba keveredő üzbég legfelsőbb tanácsi elnök volt). Az eset korántsem egyedi, hasonlók történtek Moszkvában, Kijevben, Leningrádban, és másutt is. A történelem elől nem lehet elmenekülni - írja a lap munkatása. Éppen az altáji hegyvidék közigazgatási székhelyén, egy építkezés alapozásakor tártak fel egy tömegsírt, amelyben tarkólövéssel kivégzett emberek koponyáira bukkantak. Hasonló leletekre a belorussziai Kuropatinál, s másutt is bukkantak. Lehetetlen minderről tudomást sem venni. A pártból kilépett munkás esetéről a riporter megállapítja, hogy sem neki, sem másoknak nincs okuk egész életüket kárbaveszettnek hinni a történelmi igazságok feltárása miatt. Nem igaz azonban, hogy mára vége Sztálin személyi kultuszának, s azt végérvényesen elítélték, mint ahogy még nem rehabilitálták az összes ártatlanul meghurcoltat sem. A történelmi számvetés nem kerülhető el, s a számlát előbb-utóbb a kései generációknak kell kiegyenlíteniük, még ha ez megrázkódtatásokkal is jár - hangzik a Pravda cikkének végkövetkeztetése.+++ 1989. március 5., vasárnap 12:40
Vissza »