|
|
|
|
A skandináv nők és a politikai hatalom (1. rész)
|
1989. március 5. (Reuter/MTI-Panoráma)
Poltikai hatalomuk ma már van a skandináv nőknek, olyan mérvű, amit a világ más országaiban élő nők mind megirigyelhetnek, de attól még mindíg messze vannak, hogy teljesen egyenjogúak legyenek a férfiakkal. Svédországban, Norvégiában és Dániában a képviselői madátumok több mint 30 százaléka az ővék. Miniszteri tárcákat is a magukénak mondhatnak: Norvégiában nyolcat, a 18 közül, Svédországban szintén nyolcat, a 21 közül. Ami az egyenlőséget illeti, az áttöréshez már előkészítették terepet, de a százalékokban kifejeződő szép eredmények mögött jelentős egyenlőtlenség rejtőzik. A közvetlenül választott politikai testületekben a tagoknak körülbelül az egyharmada, sőt néha még nagyobb része nő. Például egy 81 tagú svédországi regionális tanácsban 41 nő kapott helyet. A kormányzó Norvég Munkáspártban és az ellenzéki dán szociádemokratáknál kvótarendszer van érvényben, s eszerint a választásokon a párt jelöltjeinek a 40 százaléka a nők közül kerül ki. De miért csak 40 százalék, miért nem 50? Mert a férfi választók egy részének még mindíg előitéleteik vannak. S a nők praktikusak, ha célszerű, készek a kompromisszumra. A nő aránya jóval alacsonyabb a nem közvetlenül választott testületekben, például a parlamenti bizottságokban. Pedig az igazi hatalmat leginkább ezek gyakorolják. A svéd parlamenti képviselők 35 százaléka nő, de a parlamenti bizottságok tagjainak már csak a 16 százaléka kerül ki közülük. Gyakori jelenség, hogy amikor túl sok a nő kerül be egy intézménybe, akkor az többé már nem hatalmi központ. A férfiak valahol másutt gyülnek össze, hogy új hatalmi központot alakítsanak - mondják a nők Svédországban. A nőket és a férfiakat más-más politikai kérdések foglalkoztatják. A nők a ,,gondoskodó,, minisztériumokat részesítik előnyben, az egészségügyet, a népjólétet, a környezetvédelmet, a férfiak pedig a pénzügyeket. Egyik északi országban sem tölti be nő a pénügyminiszteri posztot. A szakszervezet és az ipar mai is a férfiuralom bástyája. Nagyvállalatoknál pénzügyi igazgatók nagyon ritkán lehetnek nők, a leggyakrabban a tájékozatatási vagy a személyzeti osztályt irányíthatják. A jővőben azonban megváltozhat ez a helyzet: Svédországban a gazdasági igazgatási fokozatot megszerzett végzős egyetemistáknak a fele nő, Norvégiában pedig a végzős egyetemi hallgatók között a nők számbeli fölényben vannak a ferfiakkal szemben; az arány körülbelül 54:46. (folyt.)
1989. március 5., vasárnap 11:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|