|
|
|
|
Nők a (nyugatnémet) politikában /1.rész/
|
1989 március 5. (MTI-Panoráma)
A politikai mindennapok megszokott velejárója az NSZK-ban a kisebb-nagyobb jelentőségű rendezvények szónoki mikrofonjánál a nő: szőke, barna, sovány vagy telt, fiatal, korosabb, mosolygós vagy szigorú - szóval éppen olyan,mint a többi, akinek az érdekeit igy-úgy,jól-rosszul képviseli. Éppígy a nyugatnémet ujságolvasó is hozzászokott ahhoz, hogy a belpolitikai életről szóló beszámolókban sűrűn fordulnak elő olyan kifejezések, mint ,,nőpolitika,, , gyakran hivatkoznak a tudósítások a,,miniszterasszonyra,,, s az igazi vihart kavaró politikai tétek között szerepel a gyermekgondozási hozzájárulás, az óvodai helyek, ugyanígy a nők számára biztosítandó, meghatározott arányú képviselet a társadalom minden területén. Ma már a pártpolitikában sem intézik el kézlegyintéssel a női frakciókat; s ez nem csak a Zöldekre értendő, ahol valóságos ,,nőuralom,, van , hanem a hagyományos nagy pártokra is, amelyek vezetői kénytelenek haladni a korral, s pozicióba engedni egy-egy lányt, asszonyt. Nehéz persze felmérni, vajon az ambiciózus hölgyek társaik sorsát viselik-e szivükön, vagy inkább önmegvalósításuk hajtja őket a néha férfiak számára is rögösnek bizonyuló terepen. A nőkérdésekkel (is) foglalkozó minisztérium elnevezése ugyan nem jelzi, hogy itt védik a hölgyek érdekeit, ma már azonban szinte magától értetődő, hogy a tárca birtokosa nő legyen. Nem volt ez mindíg így: sokáig Heiner Geissler CDU-politikus töltötte be a hosszúnevű - egészségügyi, ifjusági és családvédelmi - miniszteri posztot, igaz, sok támadás is érte ténykedéséért. Amikor azután átvette a CDU főtitkári beosztását, egy hölgy, Rita Süssmuth állt a tárca élére. Az ő kinevezése telitalálat volt: nőpolitikusi tapasztalatokkal a tarsolyában, no meg velszületett politikusi képességeivel szinte észrevétlenül központi helyre csempészte a ,,gyengébb nem,, érdekvédelmét. Milyen méltányos anyagi támogatás jár azoknak az anyáknak, akik legjobb alkotó éveiket gyermeknevelésre fordították? Vajon a házasságon belül köteles-e a nő eltűrni, hogy megerőszakolják? Hogyan fejthet ki egyenrangú szakmai tevékenységet, ha gyermeke óvodai elhelyezéséhez nem áll rendelkezésre kellő férőhely? S talán a lefogasabb kérdés, az abortusz engedélyezése vagy tiltása (ezügyben ugyanis nehéz a keresztény(politikusi) szempontokat a nők szabadságjogaival összeegyeztetni): mindezek szinte észrevétlenül központi témákká váltak mind a közvéleményben, mind a parlamentben. (folyt)
1989. március 5., vasárnap 11:10
|
Vissza »
|
|
Nők a (nyugatnémet) politikában (2.rész)
|
Süssmuth asszony a jelek szerint túl jól csinálta. Olyan népszerűségre tett szert, kvalitásait oly széles körben ismerték el még a kormányellenzék soraiban is, hogy amikor az emlékezetes Jenninger-botrány után megüresedett a parlamenti elnök hivatala, reá esett a választás. Gondos keresgélés után Kohl kancellár hasonló beállítottságú politikusnőt talált a miniszérium élére: Ursula Lehr szintén egyetemi tanár, sőt tudományos tevékenysége közel esik a minisztérium hatásköréhez: gerontológiai kérdésekkel foglalkozik. S hogy ez mind nem elegendő, hogy a bonni politika utvesztőiben sajátos képességek nélkül csak gyámoltalanul tévelyegni lehet - az alig két hónap után bebizonyosodott. Lehr asszony minden igyekezete ellenére hibát hibára halmozott, legalábbis így vélik nőtársai. Programként hirdette például, hogy minden kétéves gyermeknek teremtsen a kormányzat óvodai helyet, miközben még az idősebb, 3-6 év közötti óvodáskorúak elhelyezése sincs megoldva. A minisztériumi gépezet sem forog olajozottan; panaszkodnak a közvetlen beosztottak is. Úgy tűnik, Lehr asszony kevésbé gyakorlati munkára termett. ,,Nem kell nekem örökké miniszternek lennem,, - idézte a Der Spiegel, utalva arra, hogy egyetemi katedrája visszavárja. Van tehát bíztató távlat mindazoknak a nyugatnémet lányoknak, asszonyoknak, akik a párton belüli politizálásnál többre vágynak: az érdeklődésükhöz legközelebb álló miniszteri bársonyszék úgy tünik, csak átmenetileg foglalt. Az pedig a közvéleménykutatók, és pszichológusok dolga, hogy felmérjék: hogyan hat a nők politikusi ambicióira egy-egy társuk kudarca, elbátortalanítja őket, vagy éppen szárnyakat ad. +++ Szászi Júlia MTI-Panoráma
1989. március 5., vasárnap 11:10
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|