Rendszerváltás és az MTI

	Nők a (nyugatnémet) politikában /1.rész/
1989 március 5. (MTI-Panoráma) A politikai mindennapok megszokott velejárója az NSZK-ban a kisebb-nagyobb jelentőségű rendezvények szónoki mikrofonjánál a nő: szőke, barna, sovány vagy telt, fiatal, korosabb, mosolygós vagy szigorú - szóval éppen olyan,mint a többi, akinek az érdekeit igy-úgy,jól-rosszul képviseli. Éppígy a nyugatnémet ujságolvasó is hozzászokott ahhoz, hogy a belpolitikai életről szóló beszámolókban sűrűn fordulnak elő olyan kifejezések, mint ,,nőpolitika,, , gyakran hivatkoznak a tudósítások a,,miniszterasszonyra,,, s az igazi vihart kavaró politikai tétek között szerepel a gyermekgondozási hozzájárulás, az óvodai helyek, ugyanígy a nők számára biztosítandó, meghatározott arányú képviselet a társadalom minden területén. Ma már a pártpolitikában sem intézik el kézlegyintéssel a női frakciókat; s ez nem csak a Zöldekre értendő, ahol valóságos ,,nőuralom,, van , hanem a hagyományos nagy pártokra is, amelyek vezetői kénytelenek haladni a korral, s pozicióba engedni egy-egy lányt, asszonyt. Nehéz persze felmérni, vajon az ambiciózus hölgyek társaik sorsát viselik-e szivükön, vagy inkább önmegvalósításuk hajtja őket a néha férfiak számára is rögösnek bizonyuló terepen. A nőkérdésekkel (is) foglalkozó minisztérium elnevezése ugyan nem jelzi, hogy itt védik a hölgyek érdekeit, ma már azonban szinte magától értetődő, hogy a tárca birtokosa nő legyen. Nem volt ez mindíg így: sokáig Heiner Geissler CDU-politikus töltötte be a hosszúnevű - egészségügyi, ifjusági és családvédelmi - miniszteri posztot, igaz, sok támadás is érte ténykedéséért. Amikor azután átvette a CDU főtitkári beosztását, egy hölgy, Rita Süssmuth állt a tárca élére. Az ő kinevezése telitalálat volt: nőpolitikusi tapasztalatokkal a tarsolyában, no meg velszületett politikusi képességeivel szinte észrevétlenül központi helyre csempészte a ,,gyengébb nem,, érdekvédelmét. Milyen méltányos anyagi támogatás jár azoknak az anyáknak, akik legjobb alkotó éveiket gyermeknevelésre fordították? Vajon a házasságon belül köteles-e a nő eltűrni, hogy megerőszakolják? Hogyan fejthet ki egyenrangú szakmai tevékenységet, ha gyermeke óvodai elhelyezéséhez nem áll rendelkezésre kellő férőhely? S talán a lefogasabb kérdés, az abortusz engedélyezése vagy tiltása (ezügyben ugyanis nehéz a keresztény(politikusi) szempontokat a nők szabadságjogaival összeegyeztetni): mindezek szinte észrevétlenül központi témákká váltak mind a közvéleményben, mind a parlamentben. (folyt) 1989. március 5., vasárnap 11:10
Vissza » Folytatásokkal »