Rendszerváltás és az MTI

	Magyar-román viszony - Argumenti i Fakti 1.
Barta György, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. március 5. vasárnap (MTI-tud.) - A magyar-román viszonyról, a két ország közti feszültség okairól közölt terjedelmes cikket az Argumenti i Fakti című szovjet hetilap legfrissebb száma. T. Iszlámov, a történettudományok doktora a lap hasábjain megállapította: a feszültség a két ország között nem újkeletű, gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza. A szerző a mai magyar történetírás szemléletével összhangban vázolta Erdély történetét a magyar honfoglalástól egészen a második világháborút követő párizsi békeszerződésig. Utalt rá, hogy Erdély a 16-17. században és a 18. sz. elején a magyar függetlenségi harcok bástyája, a nemzeti kultúra bölcsője volt. Rámutatott, hogy századokon át éltek együtt e területen magyarok, románok, németek, szerbek. Megemlítette, hogy a hivatalos román történetírás szerint a románok ősei már a Római Birodalom utolsó századaiban megjelentek Erdély területén. A párizsi békeszerződést és az 1975-ös helsinki záródokumentumot aláírva Magyarország egyértelműen lemondott minden területi követelésről szomszédaival szemben - emlékeztetett a szovjet történész. T. Iszlámov emlékeztetett arra, hogy az utóbbi két évtizedben gyakori volt a vita a magyar és a román történészek között a két nép történelméről. A korábbiakat azonban kiterjedtségében és a szenvedélyek hőfokában messze felülmúlta az a vita, amely 1986-ban az Erdély története című háromkötetes történeti mű magyarországi kiadása nyomán robbant ki. Bukarestben már a kiadás puszta tényét is a román belügyekbe való beavatkozásként fogadták, holott a kötet szerzői hangsúlyozták, hogy kizárólag a tudományos tárgyilagosság szempontjai vezérelték őket, gondosan kerültek mindent, ami mások nemzeti érzékenységét sérthetné. A cikk szerzője szerint tovább éleződött a helyzet, amikor a múlt év elején a magyar vezetés kinyilvánította, hogy az anyaország határain túl élő magyarok is a magyar nemzet részét képezik, és joggal számíthatnak a Magyar Népköztársaság segítségére. (folyt.) 1989. március 5., vasárnap 10:02
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Magyar-román viszony - Argumenti is Fakti 2.
A Hősök terén tartott tavaly júniusi megmozdulást a szovjet történész a budapesti dolgozók impozáns, a szocialista országok gyakorlatában meglehetősen szokatlan tüntetésének nevezte. Utalt rá, hogy ezt a román ,,területrendezési,, terv megvalósításának kezdete idézte elő. A terv lényegét ismertetve a cikkíró kiemelte, hogy annak egyik célja a román hivatalos megfogalmazás szerint is ,,a román társadalom népi, nemzeti, kulturális homogenitásának,, erősítése, ami - fűzte hozzá a szovjet történész - a magyar és más népek asszimilációjának gyorsítását jelenti. A cikk írója emlékeztetett, hogy több európai és amerikai ország - név szerint a szerző Magyarországon kívül Jugoszláviát, az NSZK-t és Ausztriát említette - sajtója, közvéleménye, némely esetben parlamentje aggodalmát fejezi ki Erdély európai jelentőségű történelmi és kulturális értékeinek sorsa miatt. Iszlámov utalt rá, hogy Magyarország tiltakozását a ,,területrendezési terv,, megvalósítása ellen és fellépését a romániai magyarok nemzeti-kulturális érdekeinek védelmében Romániában megintcsak a román belügyekbe való beavatkozásként fogták fel. A cikk szerzője fontos állomásnak nevezte a két ország viszonyában a tavaly augusztusi aradi csúcstalálkozót, mert - mint írta - a két fél lépést tett egymás felé, még akkor is, ha a konfliktus alapját képező kérdések közül sok nyitott maradt. Ezek közé tartozik a magyar lakosú települések sorsa a ,,területrendezés,, során, továbbá - ahogy a cikkíró fogalmaz - a romániai magyarok egy részének Magyarországra való áttelepülésével kapcsolatos problémák. Az aradi találkozót Iszlámov megfogalmazása szerint ,,rövid szélcsend,, követte, majd néhány hét múlva újult erővel lángolt fel a vita. Végül a történész kifejtette: feltételezi, hogy a természetellenes állapot a két szocialista ország kapcsolataiban ideiglenes jellegű. Teljes mértékben egyet lehet érteni a kapcsolatok távlatainak azon értékelésével, - írta - amelyet Grósz Károly adott 1988. november 16-i nyilatkozatában: ,,Ez a két nép, két ország hosszú ideje él egymás mellett, és ez így marad a jövőben is. A második világháború után kialakult határok számunkra véglegesek. Ebből következik, hogy nem az ellenszenvre és a feszültségre helyezzük a hangsúlyt, hanem az együttműködésre és a barátságra,,. +++ 1989. március 5., vasárnap 10:04
Vissza » A hírhez kapcsolódik »