|
|
|
|
Hidegháború - Szovjetunió - Litgaz. (2.rész)
|
A tudós abban leli e propaganda magyarázatát, hogy ,,az ellenséges környezet,, évtizedekig kényelmes magyarázatul szolgált a szegénységre, a gépek, az élelmiszerek, a ruházat hiányára, a lakáshiányra; a külső ellenséggel rémísztve a lakosságot szükségszerűnek lehetett feltüntetni a diktatórikus központi hatalmat, a nép elhallgattatását. A tudós elfogadja a közelmúlt szovjet történelemszemléletéből azt a tételt, hogy a kapitalista világ eleve ellenszenvvel fogadta a bolsevik forradalmat, és megpróbálta már bölcsőjében megfojtani. Hozzáfűzi viszont, hogy a nyugati közvélemény, az átlagember érzületét döntően az befolyásolta, ami a sztálini korszakban történt. - Ma már mi is nyíltan beszélünk az akkori kíméletlen diktatúráról, mi is tudunk a nagy leszámolásokról. Mindez azonban csak nekünk új, Nyugaton már akkor köztudomású volt, így nem tekinthető alaptalannak az akkor kialakult felfogás, amely szerint a jobboldali cári despotizmust balodali despotizmus váltotta fel - állította a történész. Popov hevesen vitázik azzal a történelemfelfogással, amely a második világháború okait taglalva, a nyugati hatalmak ,,gyáva megalkuvását,, , be nem avatkozási politikáját ostorozza. Ezt a politikát Popov szerint széles tömegek támogatták, mert az emberekben még élénken éltek az előző világháború szörnyűségei. A hagyományos szovjet történelemszemlélet elmarasztalta a nyugati országokat, amiért vonakodtak szövetségre lépni a Szovjetunióval. - Nyugaton egy szintre helyezték a nácizmust és a sztálinizmust - fejtegette a szovjet történész, megértést tanúsítva e párhuzam iránt. Popov ekképpen fogalmazza meg álláspontját: nem véletlen, hogy Molotov előbb talált közös nyelvet Ribbentroppal, mint a nyugati demokráciákkal. - A két világháború között - így a szerző - két ,,totalitárius kolosszus,, jött létre, a hitleri Németország és sztálini Szovjetunió. A két különböző ideológia mögött - írta Popov - rokonjellegű politikai gyakorlat volt: katonai diktatúra, személyi hatalom és véres terror. A cikk írója bírálta a hatvanas-hetvenes évek szovjet külpolitikáját is. ,,Olyan modellt próbáltunk eladni Ázsiában és Afrikában, amelyet még magunk se próbáltunk ki igazán: a szocializmus kísérleti modelljét,, - vélekedett terjedelmes okfejtésében Nyikolaj Popov. +++
1989. március 3., péntek 06:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|