|
|
|
|
Környezetvédelem: elegendő tizenkettő? (1.rész)
|
Brüsszel, 1989 március 1. szerda (MTI-Panoráma) - Elefántból túl kevés van, kéndioxidból túl sok: ez magyarázza, hogy csütörtökön mindkettőről szó esik Brüsszelben, amikor összeülnek a tizenkét nyugat-európai államot tömörítő Európai Közösség környezetvédelmi miniszterei. Nincs könnyű dolguk: míg az 1992 végére kialakítandó belső piaccal összefüggő kérdések eldöntésére a tizenketteknek pusztán minősített többségre van szükségük, az 1986-ban életbe lépett belső reform értelmében, addig az ökológiai döntéseket olyan fontosaknak minősíttették, hogy az egyhangú állásfoglalás a regula. Ez a környezetvédelem tragédiája - sóhajtott fel a szerdai tájékoztatón a közösség bizottságának illetékes szóvivője.
Az elővigyázatosság persze érthető: az egységes közös piac kialakításához le kell rombolni a még meglévő határokat - az ökológiai jelenségek pedig többségükben eleve nem ismernek határokat. Óvatlan dolog lenne ezt még azzal is súlyosbítani, hogy egyes érdekeltek akarata ellenére léptetnének életbe döntéseket. Az illetékesek tanácskozása amúgy is folyamatos. Amit nem oldanak meg most Brüsszelben, azt a következő ülésen, néhány hónap múlva ismét elővehetik. A legtöbb döntés sürgős ugyan, de nagyon kevés kapcsolódik pontos határidőhöz. Így van ez mindjárt az első napirendi ponttal, Földünk ózonrétegének védelmével. Az ezzel kapcsolatos montreali megállapodás idén január elsején lépett életbe, és ennek értelmében 1998-ig felére kell csökkenteni az ibolyántúli sugárzást kiszűrő ózonréteget pusztító gázok, a klorofluorkarbonok világméretű termelését. Mint ismeretes, ezeket a gázokat használják fel a spray-kben, a hűtőgépekben és a légkondícionáló berendezésekben. Nos, a Tizenkettek úgy vélik, hogy a montreali megállapodás, noha jó irányba mutat, korántsem kielégítő. Évszázadunk végéig 85 százalékkal kellene csökkenteni az ózonfaló gáz termelését, ha meg akarjuk védeni bolygónkat, s lakóit a káros sugárzásoktól. Mivel ,,a tizenkettedik órában vagyunk,,, nem szabad késlekedni. A bizottság (a közösség javaslattevő szerve) tehát ilyen értelmű indítványt terjesztett a döntéshozó miniszterek elé. Jók az esélyek, hogy a tanács el is fogadja az ajánlást, s így a soronkövetkező nemzetközi tárgyalásokon a bizottság egyértelmű politikai mandátumot kap szigorúbb követelményeihez. Mert persze, hiába fognák vissza a termelést a Tizenkettek: hatékony csak a világméretű összefogás lehet. (folyt.)
1989. március 1., szerda 15:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Környezetvédelem: elegendő tizenkettő? (2.rész)
|
Nem kevésbé egyetemes érdeklődésre számíthat a biotechnológiával kapcsolatos napirendi pont. Itt arról van szó, hogy a közösség bizottsága egyértelmű szabályozásra tett kezdeményezést a génsebészeti módszerekkel módosított mikroorganizmusok laboratóriumi alkalmazása, illetve azon kívüli elterjesztése tekintetében. A ,,biológiai pokolgéppel,, kapcsolatos rendező elveket párhuzamosan kívánják érvényesíteni e két területen, de nem biztos, hogy a Tizenkettek miniszterei együntetűen támogatják majd ebben a bizottságot. Egyre nagyobb gond a hulladékok kezelése világszerte. Nem kivétel a közösség sem. A minisztereknek most arról kell dönteniük, hogy felmentik-e a szigorú szabályozás alól az 1 tonnánál kisebb kapacitású helyi szemétégetőket, illetve milyen határértékeket állapítsanak meg a szemétégetők által kibocsátható gázokra vonatkozólag. Az egyetértés korántsem adott - egyelőre sűrű köd, politikai szmog borítja. Amint abban sincs éppen harmónia, hogy milyen anyagokkal bővítsék a veszélyes termékek listáját, amelyekkel kapcsolatban szigorú környezetvédelmi normák vannak érvényben. Végül a bizottság úgy véli, hogy a levegő megengedett kéndioxid-tartalmával kapcsolatos korábbi utasítás túl laza, szigorítani kell. Itt sajátos kérdésen bukhat el a megállapodás: mi történik, ha a szennyeződés egy harmadik országból ered, vagypedig rendkívüli időjárás következménye. Bonyolult dolog ez, akárcsak az afrikai elefántok szomorú sorsa. A közösség világméretű akciót javasol annak a folyamatnak a megállítására, amelynek következtében a - vesztére - agyarakat növesztő állatból csak 700 ezer maradt; 1970-ben még 2,7 milliót számlált a fekete kontinens elefántállománya. A hatalmas emlőst az agyaráért irtják, ám egyedül a közösségben hiába korlátoznák az importálható elefántcsont mennyiségét, ha másutt minden maradna a régiben. Mint a kéndioxid, úgy az ormányos jövője is nemzetközi kérdés. A miniszterek dolga eldönteni, mit tegyenek legalább ők, hogy az egyikből kevesebb, a másikból több legyen a jövőben. Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1989. március 1., szerda 16:08
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|