|
|
 |
|
 |
Kuropati tömegsírok - bizottsági jelentés
|
Barta György, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. február 18. szombat (MTI-tud) - Elkészítette jelentését a kuropati tömegsírok vizsgálatára alakult belorusz kormánybizottság. Főbb megállapításai az alábbiak: Kétségtelen tény, hogy 1937. és 1941. között tömeges kivégzések voltak a Minszk melletti kuropati erdőben. A tömegsírok mintegy 30 ezer áldozat földi maradványait rejtik. A kivégzéseket a sztálini belbiztonsági szervek emberei hajtották végre.
A bizottság nem talált választ a következő kérdésekre: kik
voltak az áldozatok, és kik voltak név szerint hóhéraik? Mi volt a
mészárlások konkrét indítéka?
A belorusz minisztertanács tavaly júniusban hozta létre a
kormánybizottságot tudósokból, gyakorló jogászokból, belügyi
szakemberekből és közéleti személyiségekből; tagja többek közt
Vaszil Bikov neves író is. A testület jelentését a Zvjazda című
belorusz lap hozta nyilvánosságra.
A dokumentum szerint 510 feltételezett tömegsír van a 30
hektárnyi területen; ezek közül csak néhányat nyitottak fel. A
bennük talált tetemeket és tárgyakat régészek, kriminológusok,
bírósági orvosszakértők vizsgálták. Megállapították egyebek között,
hogy az áldozatokat azonos módon végezték ki: mindőjüket tarkón vagy
halántékon lőtték. A gyilkos fegyver minden esetben pisztoly volt. A
töltényekről kiderítették, hogy mindet a Szovjetunióban gyártották
1928 és 1939 között.
A bizottság fellelt 55 szemtanút, akik megerősítették, hogy a
kivégzések 1937 és 1941 nyara között történtek. Azt is elmondták,
hogy 1938-ban a hatóságok elkerítették a kuropati erdőt.
A bizottság nem talált dokumentumokat a levéltárakban e tömeges
kivégzésekről, és arra a következtetésre jutott, hogy a belorusz
belügyi népbiztosságon nem vezettek róluk nyilvántartást.
Későbbi rehabilitációs perek aktáiból sikerült felkutatni néhány
olyan belbiztonsági ember nevét, akik a sztálini időkben a ,,nép
ellenségeinek,, ügyeivel foglalkoztak. Ezek egyike sincs már
életben; többségük maga is a sztálini leszámolások áldozatává vált.
A belorusz kormány felkérte a bizottságot: ne hagyja abba a
levéltári kutatást, próbáljon a hiányzó ismeretek birtokába jutni.
Határozatot hozott továbbá arról, hogy a tömeges leszámolások
áldozatainak emlékművet kell emelni, és ennek tervére nyílt
pályázatot kell kiírni. A Belorusszkaja Szovjetszkaja Enciklopegyija
kiadót megbízta: jelentessen meg külön kiadványt az áldozatok
emlékére. +++
1989. február 18., szombat 15:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|