|
|
 |
|
 |
Építőművészek állásfoglalása a Bécs-Budapest világkiállításról - sajtótájékoztató (1. rész)
|
1989. február 14., kedd - A Magyar Építőművészek Szövetségének a Bécs-Budapest világkiállítás helyszínéről kialakított állásfoglalását ismertette keddi sajtótájékoztatóján Borvendég Béla, a szövetség elnöke. Elmondotta, hogy erről a kérdésről széles körű szakmai vitát rendeztek. A Magyar Urbanisztikai Társaság vezetőségével, továbbá szociológusokkal, politológusokkal és más szakemberekkel folytatott elemző vita megerősítette a szövetség vezetőségének korábbi álláspontját, amely szerint a Gazdagrétet továbbra sem tartja a világkiállításra alkalmas helyszínnek. A forgalmi előnyök csak az oda vezetendő metróvonal esetén érvényesülnének, de - a jelenlegi információk szerint - éppen erre a beruházásra nincs egyértelmű garancia.
A vitában elhangzott vélemények szerint a világkiállítás eddigi
előkészületei még nem tártak fel elegendő és megfelelően
szintetizált ismereteket, amelyek alapján megnyugtató döntéseket
lehetne hozni. Így például a költségbecslések egybevetését nagyon
megnehezíti, hogy azok egymástól eltérő szemlélet szerint készültek.
Az eddig összegyűjtött információk alapján azonban a szövetség
vezetősége bizonyítottnak tekinti, hogy a világkiállítás budapesti
helyszínében, arculatában - térbeli rendező szerepe miatt - a Duna
vonala meghatározó jelentőségű. A szövetség által javasolt aquincumi
helyszínt tehát tágabban kell értelmezni. A világkiállítás fő
rendezvényeit és kapcsolódó akcióterületeit a Duna vonalára kell
tehát felfűzni, Aquincumtól a Csepel-szigetig. Ezért részletesen meg
kell vizsgálni a dél-budai és a dél-pesti terület bekapcsolásának
lehetőségeit is, mivel a fejlesztés elősegítené négy egyetem
jelentős fejlődését, és a megoldás valószínűleg beilleszthető a déli
terület közlekedésfejlesztési koncepciójába is.
A szövetség megítélése szerint a kiállítás helyszíneinek
megválasztása nem közlekedési, még csak nem is kizárólag építészeti
kérdés, hanem olyan terület- és városfejlesztési döntés, amelynek a
főváros legcélszerűbb fejlődési igényeihez, szükségleteihez kell
igazodnia; ezért alapvetően politikai kérdés, s mint ilyen, országos
ügynek tekintendő. Becslések szerint a világkiállítást várhatóan
15-16 millió látogató keresné fel, s egyes időszakokban Budapestnek
naponta 200 ezer vendéget kellene fogadnia. (folyt.köv.)
1989. február 14., kedd 16:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|