|
|
|
|
Sztálin életrajzai (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. február 8. szerda (MTI-tud) - Hamarosan oroszul is megjelenik Roj Medvegyev szovjet történész mintegy két évtizede Nyugaton kiadott ,,Majd ítél a történelem,, című Sztálin-életrajza. Ugyancsak mostanában várható Dmitrij Volkogonov ,,Győzelem és tragédia,, című könyve, amely szintén Sztálinról szól. A két történésszel közölt legújabb számában terjedelmes beszélgetést a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap.
Medvegyev - mivel a levéltári anyagokhoz való hozzáférés lehetősége elég szűkre szabatott - a sztálinizmus éveinek szörnyűségeit átélő tanúkat faggatta, akik közül sokan az SZKP XXII. kongresszusáig féltek megszólalni. Könyvének alapjául több mint kétezer interjú szolgált, de az 1968-ban elkészült első változatához alapanyagként felhasznált sok irodalmi alkotást is. A hadtörténész Volkogonovnak alkalma nyílt megismerkedeni Sztálin levelezésével, a környezetéhez tartozók közül soknak az archívumával. A történész számára az a felismerés adott ösztönzést a munkához, hogy - mint mondta - a politikai vezető többször is meghalhat. Sztálin, aki erősen rányomta bélyegét hazája történelmére, fizikailag régen meghalt, de politikailag nagyon élő. Medvegyev, aki alkotói szabadsága érdekében ,,szabadúszóként,, dolgozott, 1969-ben adta át könyvét egy amerikai kiadónak. Ezután Grisin (a moszkvai pártbizottság egykori első titkára, az SZKP Politikai Bizottságának volt tagja) közölte vele, hogy a párt elkészítette a maga végleges állásfoglalását Sztálinról, s ezért nem kell visszatérni a témára. Ettől fogva többször meglátogatták őt rendőrök, naplopónak titulálva őt, sőt, 1971-ben és 75-ben archívumát is elkobozták. Medvegyev számított erre, s a legfontosabb iratokról mindig két példányban készített másolatokat. Jurij Andropov, aki még nem a KGB (Állambiztonsági Bizottság) elnöke, hanem a párt kb-titkára volt, 1965-ben nemcsak hogy nem ítélte el Medvegyevet munkájáért, de bátorította is a folytatásra. Később a kutatót kizárták a pártból, majd később, Andropov halála után, másfél éven át lakóházát is őrizték s igazoltattak minden hozzá menőt vagy tőle távozót. Pedig - mint megjegyezte - nincs olyan törvény, amely tiltja könyvek külföldön való megjelentetését. Volkogonov hosszú évekig a szovjet hadsereg politikai főcsoportfőnökségének munkatársa volt, s amikor úgy döntött, hogy a történeti kutatásnak szánja alkotóerejét, ez összeegyeztethetetlen volt akkori feladatkörével. Így lett a Hadtörténeti Intézet vezetője. (folyt.)
1989. február 8., szerda 16:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|