|
|
|
|
Grósz Károly interjúja (6. rész)
|
A jelszavak nem jelentenek új rendet Azt a gyakorlat fogja megfogalmazni. Ezért fontos, hogy az újért való küzdelemben előbb saját magunkkal vívjuk meg a harcot, hogy tisztázhassuk kérdéseinket és a jövőre vonatkozó válaszokat. - A közvélemény részéről viszont egy másik típusú nyomást érzek, a parttalanság nyomását. Abban, hogy mindent tagad, ami az elmúlt harminc év alatt érték volt. Ma ez sikk, s óriási öntévesztés. Mert az 1956 utáni korszak valódi hibái minőségileg más természetűek, mint az 1956 előtti korszak hibái voltak. 1956 előtt egy klasszikus sztálini modell hibái jelentek meg, míg 1956 után ezek a durva és nyers hibák eltűntek a politika színpadáról. Nem volt törvénysértés, nem tudok róla, hogy lett volna Nem volt önkény, ami korábban volt. Az 1956 utáni időszakban 10-15 évig helyes törekvés volt, hogy a társadalmi szervek közötti szereposztás markánsabban fogalmazódjon meg. Új szellemiség, új gyakorlat honosodott meg. Új sikerek is születtek és hibák is előfordultak. De mondom, a hibák természete más volt. Miben látom az 1956 utáni szakasz problémáját? Az 1956 utáni vezetés alapjaiban felszámolta a korábbi struktúrát, de nem épített ki egy intézményes rendszert, hogy még egyszer ne fordulhassanak elő a korábbi hibák. Az 1956 utáni vezetés eleve elutasította ezeket a torzulásokat és saját bőrén érezte annak összes káros következményét. De tény: ez a vezetés egy idő után túlzottan megszokta azt a közeget, amelyben dolgozott; egy idő után túlzottan kötődött önmaga korábbi döntéseihez, önkontrollja meggyengült, nem volt elég kritikus önmagával szemben, és ezáltal felerősödtek a szubjektív természetű tévedések. És itt van egy lényeges különbség: míg korábban 1956-ig, majd később, mondjuk a 1970-es évekig a párt- és az állami tevékenység különválasztása tudatos munka volt. Később ismét megkezdődött a ,,párt-állam,, koncepciójának a megerősödése. Én a lényegi hibát abban látom, hogy a régi mechanizmussal szemben nem épült ki a jól működő, természetéből eredően a szubjektivizmust gyengítő új rendszer és mechanizmus. - Gondunkat növeli, hogy a gazdaságból nem meríthettünk elég sikerélményt. A társadalom türelmetlen és ez nyom bennünket. Pedig 1988 - másfél évtized után - az egyik legsikeresebb gazdasági esztendő volt, szinte teljesült a rövidtávú hároméves programunknak első esztendejére megtervezett időarányos leckéje. Azért mondom, hogy szinte, mert a szerkezetátalakításban nem tudtunk nagyobbat lépni, de ezt nem tartom komoly hibának. Ez egy év után nem számonkérhető - a szerkezetátalakítás évtizedek terméke lehet. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Nagy Tamás 87o-lo6: A tegnap esti TV-müsorral kapcsolatban, a kézlátás témájáról szeretnék Déri Jánossal beszélni.
- 362-551: Miért nem végeznek közvéleménykutatást, hogy kit szeretnénk látni a bemondó mellett, mint vendég. Ipper Pált és Rózsa Péter semmiképpen nem, de dr. Bőzsöny Ferencet, Havas Henriket, Forró Tamást, értelmes embereket szeretnénk látni és hallani. Bár az említett urakat a rádióban hallom nagy szeretettel, de akkor Aigner Szilárd hogyan kerül oda, ő meteorológus. Második észrevételem, nincs a TV-nek pénze, hogy herendi lámpát tegyenek ehelyett a borzalmas fekete lámpa helyett? Osztályon felüli temetésre emlékeztet. Harmadik észrevételem, 1987. Húsvét hétfőjén az Erkel Színházban a TV jelen volt a Placidó Domingó előadásában az Aida felvételén, melyet még ugyanazon a héten le is vetítettek a TV-ben. Lehetne újra látni ezt a szuperelőadást? Vagy Verdi Requiem-jét. Búcsúzóul köszönöm a csodálatos élményt, Puccini Manon Lescaut és a Rosszul őrzött lány vetítését.
- 2o6-897: A Európa zenéjét szeretném hallani."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|