Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 03.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC, Panoráma:

KGST-tanácskozás

"A júliusi KGST-ülésen megegyezés született az egységes szocialista piac megteremtésére vonatkozó tervről. Románia azonnal ellenezte az elképzelést. Kelet- Németország formálisan támogatásáról biztosította a tervet, de a diplomaták szerint Kelet-Berlinnek is fenntartásai vannak. A KGST tehát— úgy tűnik - megosztottá vált. A Szovjetunió, Magyarország és Lengyelország nyíltan támogatja a KGST megreformálását, Románia és Kelet-Németország ragaszkodik a bilaterális egyezményeken alapuló kereskedelemhez, Csehszlovákia és Bulgária pedig látszólag a reform mellett áll, de a gyakorlatban nem sokat tesz az ügyben. A KGST-nek azonban e megosztottságon kívül jóval nagyobb problémái is vannak. Az egységes szocialista piac kialakítása két tényező miatt válhatott szükségessé. Az egyik a központi tervezés kudarca, a másik pedig az európai közösség egyre növekvő ereje és presztízse. A KGST jelenlegi működése nem egyeztethető össze a piacgazdasággal. A gazdasági és technológiai fejlesztési programot például még mindig a Szovjetunióban határozzák meg. "

Kohl kancellár a fegyverekről

Washington, 1989. március 10. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Kohl kancellár óvatosan manőverezik a NATO és az Ost-politik
között. Ez nyilvánvaló volt akkor is, amikor James Baker, az
Egyesült Államok új külügyminisztere nemrég meglátogatta és
megkérdezte tőle: a májusi NATO csúcstalálkozóra eldönti-e, hogy
támogatja vagy ellenzi a Lance-rakéták modernizálását?
    
    Washington a modernizálást sürgeti, azaz a Lance-rakéták
felváltását olyan modernebbekkel, amelyeknek a hatótávolsága
körülbelül 450 kilométer. A kancellár egyetértett, hogy ez ügyben
további amerikai-nyugatnémet megbeszélésekre van szükség.
    
    Hozzátette azonban azt is, hogy a modernizálás várhat 1991 vagy
1992-ig, a Bundestag újraválasztását követő esztendeig. Nyugaton
sokan úgy vélik, a kancellár a belföldi politikai problémák miatt
húzza az időt. Tartanak tőle, hogy a nyugatnémet kormány a
legutóbbi balfogások, köztük a líbiai vegyi fegyverüzem okozta
botrány miatt egyre cselekvésképtelenebb lesz.
    
    Mint ismeretes, néhány nyugatnémet cég segített a rabtai üzem
felépítésében, és ezt a kancellár először állhatatosan tagadta.
    
    Nemrégiben azonban a kormány közzétette azokat az iratokat, amelyek
bizonyítják: Bonn már októberben kapott erről egy kissé zavaros
jelentést, de ezt a kancellárnak meg sem mutatták. Az ellenzéki
vezetők ebből azonnal politikai tőkét kovácsoltak, és elítélték a
kormányt, amiért hagyta, hogy nyugatnémet cégek neve
összekapcsolódjon a líbiai vegyifegyver-üzemmel.
    
     - Sokat ártott a kormánynak az is, hogy Lengyelországból és a
Szovjetunióból vagy 200 ezer német származású menekült érkezett az
NSZK-ba. Ez a tömeg ugyanis erősen igénybe vette a népjóléti
társadalom erőforrásait. Különösen érezhető volt ez Nyugat-
Berlinben, ahová tízezren mentek, és ellátási költségeik erősen
hozzájárultak a helyi konzervatív vezetés választási vereségéhez.
    
    Ilyen és ehhez hasonló politikai gondok közepette Kohl kancellárnak
még az ország antinukleáris érzelmeit is szem előtt kell tartani.
    
    Az amerikai NATO-szakértők szerint ráadásul igen különlegesek ezek
az érzelmek. A nyugatnémet közvélemény ugyanis csak a szárazföldön
telepített rakéták ellen lázong. Mint Michael Moady mondta:
- Soha nincs semmiféle cirkusz az amerikai kettős kapacitású
nukleáris és nem nukleáris fegyverek kilövésére egyaránt alkalmas
repülőgépek körül. Mindig a föld-levegő rakéták fájnak. Mintha a
német tudatban ez lenne a modern nukleáris fegyver, és ezért mindig
ez ellen folyik a harc. Pedig az új, rövid hatótávolságú rakéták
elvben sokkal nagyobb biztonságot adhatnának az NSZK-nak. Elvégre
ezeket csak akkor vetnék be, ha a NATO hagyományos hadereje
képtelen feltartóztatni a Varsói Szerződés támadását.
    
    A valóság azonban az, hogy a nyugatnémetek közül sokan úgy vélik: a
rakéták puszta jelenléte lehetőséget teremt az NSZK csatatérré
válására. Mivel ezek a rakéták német földön robbanhatnak fel
egyikük kelet- vagy nyugatnémet terület.
    
    Az NSZK-nak jelenleg 88 Lance rakétakilövője van, hogy pontosan
hány rakétával, azt nem tudjuk, mert honvédelmi okokból ezt nem
hozták nyilvánosságra. Sok nyugatnémet állampolgár megkérdőjelezi a
modernizálás mostani időpontját, és egyáltalán nem segít, ha erre
éppen akkor kerül sor, amikor Gorbacsov egyoldalú
csapatcsökkentéseket jelentett be. Michael Moady erről így
nyilatkozott:
- A németek most úgy érzik, hogy a veszély valahogy csökkent. Ők
úgy látják, hogy míg Gorbacsov egyoldalú csapatcsökkentéseket ígér
Kelet-Németországban és más kelet-európai államokban, addig a NATO
és főleg az Egyesült Államok a modernizálás ürügyén a nukleáris
arzenál növelését hajszolja. A németek inkább abban hisznek, hogy
az új helyzetben a hagyományos haderők új egyensúlya segítségével a
nukleáris fegyverek feleslegessé válnak.
    
    - Az amerikai szakértők azonban tudják, hogy ezeknek a fegyvereknek
a modernizálása nem megy egyik napról a másikra, és a szükséges
költségek előteremtése is hosszadalmas, sőt kényes folyamat. Nem
lehet mindezt elfejteni csak azért, mert Gorbacsov lépett egyet a
politikai sakktáblán. Egyébként is Gorbacsov minden bejelentése
ellenére sem csökkentek a szovjet hadikiadások, de a katonai erők
létszáma sem. John Galvin tábornok, az európai NATO-erők
főparancsnoka a Washington Quarterly című amerikai külpolitikai
magazinban azt írta: meg kell kezdeni a rövid hatótávolságú
nukleáris fegyverek modernizálását.
    
    Íme egy részlet a cikkből:
A hagyományos honvédelmi erők modernizálása általában nemzeti ügy.
    
    A nukleáris modernizálás azonban rendkívül fontos az egész
szövetség számára. A 45 éve tartó európai béke nagyrészt az
atomfegyvereknek köszönhető. A mostani felújítás biztosítja a
túlélhető és az elrettentő nukleáris erőt a jövő évtizedre. Az
elavult Lance-rakéták leszerelése és a levegő-föld taktikai
nukleáris rakéták kifejlesztése lehetővé teszi a NATO számára, hogy
kivédjen bármiféle támadást a kettős kapacitású amerikai harci
repülőgépek épségének és a pilóták életének felesleges kockáztatása
nélkül.
    
    Más NATO-tagállamok is rendelkeznek Lance-rakétákkal, és ezeknek is
Bonnal együtt kellene törekedniük a modernizálásra. Az elrettentő
erő ugyanis ilyen esetben minden tagállamnak azon az
elkötelezettségén alapszik, hogy támogatja a rugalmas visszavágás
nukleáris stratégiai elvét.
    
    Ez tehát a katona álláspontja. A néhány civil amerikai szakértő
viszont megkérdőjelezi a Bonnra gyakorolt nyomást. A Harvard
egyetem egyik professzora például úgy véli: a modernebb amerikai
rakéták modernebb szovjet rakéták előállításához vezethetnek. Ha
pedig Moszkva is rendszerbe állít 450 kilométeres hatótávolságú
rakétákat, akkor könnyen becélozhatja a fontos NATO-
légitámaszpontokat az NSZK-ban, Franciaországban és a Benelux-
államokban.
    
    Engem az a szovjet támadás aggaszt, amely ha pár órára is, de
megbéníthatja a háború első pillanatára a NATO légierejét. Az IMF-
egyezmény létrejötte előtt a szovjetek pontosan becélzott,
hagyományos lövedékekkel felszaggathatták volna a NATO
kifutópályáit, és ez rövid időre megakadályozhatta volna a
szövetség gépeinek felszállását. Megsemmisítették volna a
szárazföld-levegő rakétáinak radarrendszerét, a légvédelem másik
fontos alkatrészét. Ezután pedig elindíthatták volna harci gépeiket
a felszállni képtelen NATO- légierő, de az utánpótlás és a
repülőterek megsemmisítésére is. A NATO megsemmisült volna a háború
első óráiban. Az IMF-egyezmény elhárította ezt a veszélyt, a 450
kilométer hatótávolságú szovjet rakéták azonban feléleszthetik. A
hozzám hasonlóan gondolkodó szakértők úgy vélik, a NATO légi
támaszpontjainak sebezhetősége éles ellentétben áll a 450 kilométer
hatótávolságú nyugati rakétákkal elérhető szovjet célpontok
fontosságával, egyszerűen azért, mert a NATO sosem fog
meglepetésszerű támadást indítani. Néhány rövid hatótávolságú
rakétája tehát hasztalannak bizonyul, ha a szovjetek csapnak le
először a nyugati célpontokra.
    
    A szovjet célpontok, légi támaszpontok, hátországi tankhadosztályok
és szállítási útvonalak jobbára hidak és vasúti pályák. A
vasútvonalakat és a tankhadosztályokat a NATO egyébként sem képes
pontosan becélozni, mert nincs olyan fegyvere, amellyel ezt 100
kilométernél nagyobb távolságból megtehetnék. Ugyanakkor pedig a
szövetség már modernizálja a hagyományos lóerejét, és olyan
kilövőket is rendszerbe is állít, amelyekkel az új taktikai
fegyverek mintegy 200 kilométeres távolságból elindíthatók. Ha
semmi másért, de ezeknek a meggondolásoknak az alapján a NATO
elállhatna most a rövid hatótávolságú atomfegyverek felújításától.
    
    Ahelyett, hogy ilyen óriási költségekbe verné magát, inkább az
amerikai kormánynak kellene olyan kiegészítést javasolnia az IMF-
szerződéshez, amely megtiltja a 250 kilométertől 499 kilométerig
terjedő hatótávolsággal rendelkező atomfegyverek rendszerbe
állítását. A katonai előny mellett ez azzal a politikai előnnyel is
járna, hogy megoldaná a NATO-n belüli problémákat a modernizálás
kérdésében.
    
    Lehet, hogy ez igaz, de a probléma egyelőre még itt van. Sokan úgy
vélik, George Bush ezt úgy hidalja át, hogy elfogadja Kohl
kancellár kutatási és fejlesztési indítványát, de nem sürgeti a
telepítést. Michael Moady azonban kétli, hogy az amerikai
kongresszus ebbe belemenne. A törvényhozók most az óriási
költségvetési deficit tudatában aligha vennék jó néven egy olyan
fegyvernem költséges kutatását, amely sosem kerül alkalmazásra. A
képviselőknek meg kell győzniük a választókat, hogy olyasmire adnak
ki 40-50 millió dollárt, aminek haszna van. Következésképp aligha
elégednének meg a bonni elvi egyetértés nyilatkozatával. Az IMF
azonban más gondot is okoz. Ráirányítja a figyelmet a hagyományos
haderőkre, és e tekintetben a NATO messze elmarad a Varsói
Szerződés tagállamai mögött. Ennek kiküszöbölése kényes kérdéseket
vet fel. Hol kezdjék, melyik államban a felújítást, és ki, milyen
arányban viselje a költségeket? Bonn amerikai nagykövete szerint az
NSZK mindeddig eleget tett NATO-kötelezettségeinek, és a jövőben is
hasonlóan jár majd el.
    
    A szárazföldi csapatok és légierő létszámának 90 százaléka
Európából jön, az európai tagállamokból. Ami pedig Nyugat-
Németországot illeti, úgy tudom, hogy a közép-európai szárazföldi
erők 50 százalékát mi állítjuk ki és mi biztosítjuk a föld-levegő
védelem felét. Mi adjuk a közép-európai páncélosok 50 százalékát és
a harci repülők egyharmadát.
    
    A nyugatnémet nagykövet rámutat: Bonn ezen kívül még sok mindennel
hozzájárul a NATO erejéhez, matematikailag kevéssé mérhető módokon
is. Több mint 800 ezer katona állomásozik Nyugat-Németországban s a
nyugatnémet parasztok, illetve földtulajdonosok évi 5 ezer NATO-
hadgyakorlatra adják kölcsön* a területüket. Ezen felül a
nyugatnémetek évente több mint 100 ezer alacsony repülést is
elviselnek. A nagykövet hozzátette: Bonn látja el Nyugat-Berlint,
és támogatja a szegényebb déli NATO-tagállamokat is.
    
    Végül is mi tartjuk fenn Nyugat-Berlint, ezt a létfontosságú várost
a Varsói Szerződés területén. Ezen felül megpróbáljuk kivenni a
részünket - Európában mi vagyunk az egyetlenek - a földközi-tengeri
tagállamok megsegítéséből, gondolok itt Törökországra,
Görögországra, Portugáliára és Spanyolországra. Sok mindent
megteszünk tehát, és nem csak pénzt, illetve embert adunk.
    
    Hadd tegyem még hozzá, hogy nálunk besorozott katonaság van és
félmilliós honvédelmünket a tartalékosok behívására napok alatt
egyedül háromtized millióra emelhetjük. Az is fontos, hogy a
besorozott katonaság jóval olcsóbb, mint az állandóan fegyverben
tartott hivatásos tisztek és közlegények.
    
    Mindezek ellenére nemrég két olyan jelentés is napvilágot látott,
amely alátámasztja a kitűzött európai hozzájárulás szükségességét a
NATO fenntartására. Az egyiket a NATO saját védelmi tervező
bizottsága készítette, a másikat a Pentagon a kongresszus számára.
    
    Mindkettő szerint az Egyesült Államok jelenleg a nemzeti
össztermelésének 6,5 százalékát, mintegy 300 milliárd dollárt költ
védelemre. Ebből 160 milliárd dollár megy közvetlenül a NATO-nak.
    
    Egyesek szerint Amerikának sokkal többe kerül a Nyugat-Európában
állomásoztatott katonai erő, mint amennyibe az ottani kormányoknak
kerülne. Nemcsak az a kérdés tehát, hogy ki mit csinál, hanem az
is, hogy kinek kifizetődőbb megcsinálni valamit.
    
    Nyugat-Európa azonban - és ebbe az NSZK is beleértendő - hisz
abban, hogy az Egyesült Államok vezette NATO létfontosságú a
kontinens védelméhez. Az ottani kormányokat tehát aggasztja az
amerikai elkötelezettség csökkentésének lehetősége, különösen a
reykjaviki csúcstalálkozó után. Mint ismeretes, Reagan elnök akkor
felajánlotta a szovjeteknek valamennyi ballisztikus rakéta
kiküszöbölését. Ez az indítvány érintetlenül hagyta volna a szovjet
hagyományos haderőket és annak minden fölényét a NATO-val szemben.
    
    Kétfajta kettősség létezik tehát Nyugat-Németországban: a NATO
kötelezettség és a Ost-politik közötti ellentétek, valamint a
rettegés az amerikai visszavonulástól és az atomfegyverekkel
szembeni ellenszenv. Mindez roppant kényes helyzetbe sodorja Kohl
kancellárt, akinek ilyen körülmények között is gondoskodnia kell az
NSZK biztonságáról Lance-rakétákkal vagy modernebb nukleáris
fegyverekkel. +++
    


1989. március 10., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"-Mezei Ildikó: a Klinikákat a keddi napon adják, a Pumuklival együtt. Kérem tegyék át valamelyik másik napra, az unokám miatt. Nagyon köszönöm. - Csak azt tudnám, hogy miért hülyitik az embert ezekkel a játkokkal, amikor nem is lehet hivni a számot. - Szeretném ha egy közleményt bemondanánal: a XI. ker. Bikszádi út 43. sz. alatt holnap nyilik egy disco. A legolcsóbb disco lesz, mert csak 25,- Ft. lesz a belépő. Mindenkit szeretettel várunk a Kelenföldi Ifjúsági Ház vezetősége nevében. -Hát kedves Kudlik Juli néni, csináltasson egy bifokális szemüveget magának, mert ezzel a letolt szemüveggel nagyon öreg. Ezt egy 64 éves fiatalasszony üzeni magának. - 686-37o: Bálint gazdától szeretném megkérdezni, hogy a tavalyról megmaradt veteményeket, az idén el lehet-e még ültetni. Ha lehet még ma választ szeretnék kapni. Nagyon köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"Március 3-ára Dragon Pál a kisgazdapárt főtitkárhelyettese összehívta a területi szervezetek vezetőit, akik egyértelműen elutasították, a kizárásokat és jogtalannak tartották azt. Sok helyről érkezett igény egy nagyválasztmány összehívására..."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD