|
|
|
|
Véget ért-e a hidegháború?
|
Washington, 1989. március 3. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Véget ért-e a hidegháború? A külügyi kapcsolatok intézetének munkatársa ezzel a címmel írt cikket a New York Times számára. A következőkben ezt ismertetjük. A cikk szerint 40 év óta először most beszélhetünk csak komolyan a hidegháború megszüntetéséről. Gorbacsov irányvonala megteremtette a lehetőséget az alapvető európai és különösen kelet- európai változásokra, s miután a hidegháború Európában, kezdődött kizárólag ott érhet csak véget. A II. világháború után Moszkva ráerőszakolta népszerűtlen és a kutyának sem kellő kommunista rendszerét a kelet- és közép-európai államokra. Válaszul az Egyesült Államok életre hívta a NATO-t, a demokratikus országok honvédelmi szövetségét. Washington ugyanis attól tartott, hogy amit Sztálin megtett a lengyelekkel, a csehekkel, a magyarokkal, a szovjet övezetben élő németekkel, azt bármikor megteheti a franciákkal, a belgákkal, a hollandokkal és a szövetségesek felügyelete alatti németekkel is. Nem volt ebben a félelemben semmi irreális. A szovjet agresszió letiporta és a mai napig letiporva tartja fél Európát, Ugyan miért ne fájna a Kreml foga a kontinens másik felére is? A hidegháború tehát majd akkor ér véget, amikor az imperialista szovjet étvágy megszűnik, amikor Nyugat-Európa joggal bízhat abban, hogy területét elkerüli a gyarmatosító Vörös Hadsereg; amikor Közép- és Kelet- Európa saját kezébe veheti sorsa irányítását, és nem kell a szovjet tankoktól tartania. A hidegháború befejezésének előfeltétele tehát Kelet- és Közép- Európa önrendelkezési joga. Ezt felmérni és kimondani roppant egyszerű, véghezvinni azonban jóval nehezebb. Az atomkorszakban ugyanis szinte elképzelhetetlen, hogy a Varsói Szerződésbe kényszerített államok fegyverrel vívják ki függetlenségüket. Lehetetlen egyáltalán erről a függetlenségről beszélni mindaddig, amíg Moszkva ragaszkodik a gyarmatosításhoz. Elvégre a történelmi példák bebizonyították: a Kremlnek mindig van elég nélkülözhető páncélosa a kelet-európai szabadságvágy eltiprására. A változás majd akkor következik be, amikor Moszkva képes lesz elválasztani saját nemzetbiztonságát a kelet- és közép-európai népek belügyeitől. Addig ugyanis hiába várja a világ, hogy Moszkva lefegyverezi és hazarendeli a szovjet határokon túl állomásozó egységeket. Legfeljebb átszervezésről lehet szó, mondván: a Vörös Hadsereg ezentúl már nem támadásra, hanem védelemre rendezkedik be. A szovjet vezetőknek rá kell jönniük, hogy saját és egyébként jogos honvédelmi törekvéseik nem azonosak a gyengébb nemzetek ideológiai alapokra fektetett gyarmatosításával. A hidegháború lényege nem az, hogy szovjet csapatok állomásozzanak idegen területeken, hanem hogy ezek a csapatok a népszerűtlen és törvénytelen kommunista kormányok hatalmát védik. A szovjet hadosztályoknak azonban más céljuk is van Európában, mégpedig Németország kettéosztottságának fenntartása. A hidegháború befejezése tehát összefügg Németország jövőjével, Európán belüli helyzetével és a világban elfoglalt helyével. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között ez ügyben kialakult konfliktus vezetett egy egész sor olyan egyezkedéshez, amely a német kérdés megoldását szolgálta, főképpen a keleti szektorban rekedt németek kárára. Ebben a pillanatban nincs senkinek semmiféle alternatív javaslata. Elméletben esetleg elképzelhető, hogy a szabadon választott magyar, lengyel vagy cseh kormány megmaradjon a varsói szövetségben, és megengedje a szovjet csapatok helybeli állomásoztatását, a keletnémetek azonban - ha választhatnának - megszüntetnék a határt és csatlakoznának Nyugat-Németországhoz. Ezt a Szovjetunió aligha engedi meg, és talán a nyugat-európaiak sem tartanák kívánatosnak. Mindebből az a tanulság, hogy Közép- és Kelet-Európa számára az NDK kivételével a legjobb megoldás a demokratikusan választott kormány és a belügyek terén gyakorolt teljes függetlenség lenne. A keletnémet kormány előbb-utóbb talán kevésbé elnyomónak bizonyul, az NDK teljes függetlensége azonban valószínűtlen. Bizonyos csak az, hogy az NDK területén mindig is ott lesz egy számottevő szovjet katonai kontingens. Mindennek ellenére és mindezzel együtt most szinte kézzel foghatóvá lett a kelet-európai rendezés lehetősége. A szükséges változások ugyanis sokkal inkább valószerűnek látszanak, mint bármikor azelőtt. Gorbacsov reformjai megteremtették Kelet-Európában a fokozatos átmenet lehetőségét a társadalmi, gazdasági és politikai pluralizmusba. Minthogy Magyarországon és Lengyelországban ez már meg is kezdődött, ha bizonytalanul, ha tapogatózva és bármikor visszafordíthatóan is, amennyiben ez a hidegháború végének közeledtét jelzi, annyiban most a vég kezdetének lehetünk szemtanúi. +++
1989. március 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"-Mezei Ildikó: a Klinikákat a keddi napon adják, a Pumuklival együtt. Kérem tegyék át valamelyik másik napra, az unokám miatt. Nagyon köszönöm.
- Csak azt tudnám, hogy miért hülyitik az embert ezekkel a játkokkal, amikor nem is lehet hivni a számot.
- Szeretném ha egy közleményt bemondanánal: a XI. ker. Bikszádi út 43. sz. alatt holnap nyilik egy disco. A legolcsóbb disco lesz, mert csak 25,- Ft. lesz a belépő. Mindenkit szeretettel várunk a Kelenföldi Ifjúsági Ház vezetősége nevében.
-Hát kedves Kudlik Juli néni, csináltasson egy bifokális szemüveget magának, mert ezzel a letolt szemüveggel nagyon öreg. Ezt egy 64 éves fiatalasszony üzeni magának.
- 686-37o: Bálint gazdától szeretném megkérdezni, hogy a tavalyról megmaradt veteményeket, az idén el lehet-e még ültetni. Ha lehet még ma választ szeretnék kapni. Nagyon köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Március 3-ára Dragon Pál a kisgazdapárt főtitkárhelyettese összehívta a területi szervezetek vezetőit, akik egyértelműen elutasították, a kizárásokat és jogtalannak tartották azt. Sok helyről érkezett igény egy nagyválasztmány összehívására..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|