Rendszerváltás és az MTI

	A hét két kérdése - 1 1./ Miért közvetít a Szovjetunió a Rushdie-ügyben?
1989. március 3. péntek (MTI-Press) - A hét egyik diplomáciai meglepetése volt, amikor Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő Moszkvában bejelentette, hogy a Szovjetunió közvetítést vállalt Nagy-Britannia és Irán között az egyre nagyobb bonyodalmakat okozó Rushdie-ügyben. A segítségért Margaret Thatcher fordult Mihail Gorbacsovhoz. A szovjet vezetőnek küldött üzenetében azt kérte, hogy Eduard Sevardnadze külügyminiszter teheráni látogatása során próbálja meg rávenni az iráni felet arra, hogy találjanak ésszerű megoldást a ,,Sátáni versek,, cimű regény miatt kirobbant viszályra. Moszkvában mindvégig óvatos tartozkodással kezelték az ügyet. Geraszimov korábban ugyan közölte, hogy nem elfogadható a regény szerzőjére kimondott halálos ítéletet, s egy szovjet irodalmi csoport hivatalos engedélyt kapott arra, hogy utcai tüntetésen tiltakozzon Moszkvában az irói szabadság ilyen megsértése ellen. A szovjet vezetés azonban más kérdéseket is feltett: cselekedhetett-e másként Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője, mint úgy, hogy a Korán tanításainak megfelelően ítélje el az iszlám vallást megsértő szerzőt? Vajon nincs-e szerepe Nagy-Britanniának is az ügy elmérgesedésében, hiszen Teheránból jóelőre figyelmeztették a brit kormányt, hogy a regény megjelenése vihart fog okozni? Végül azt is mérlegelni szükséges, hogy a világsajtó mennyire járult hozzá a kölcsönös meg nem értéshez a gyakran megalapozatlan irásaival? Mindezt figyelembe kell venni a rendezéshez, amit a Szovjetunió feltétlenül szükségesnek tart, hisz meggyőződése szerint beláthatatlan következményekkel járhat, ha nem sikerül elsimítani a Nyugat és Irán között támadt viszályt. Különösen az lehet veszélyes, hogy a vallási és erkölcsi indulatok átterelődnek az országok közötti politikai kapcsolatok területére. Éppen ezért hívta fel a TASZSZ hírügynökség kommentárja nyomatékkal a figyelmet arra, hogy az adott esetben egy vallási vezető és nem az iráni kormány állásfoglalásáról van szó. Eduard Sevardnadze Teheránban azt tapasztalta, hogy az iráni kormány őszintén érdekelt a konfliktus megoldásában. A jelek szerint az iráni és a szovjet vezetés egyetért abban: senkinek sem lehet érdeke egy olyan fordulat, hogy a Rushdie-ügy miatt kétségessé váljon bizonyos regionális válságok rendezése, hogy a ,,Sátáni versek,, miatt kárt szenvedjen a nemzetközi életben a kölcsönös megértés mostanában teret nyerő légköre.(folyt) 1989. március 3., péntek 12:40
Vissza » Folytatásokkal »