Rendszerváltás és az MTI

	Berecz Frigyes válasza a Mecseki Szénbányák dolgozóinak (1. rész)
1989. február 13., hétfő - Berecz Frigyes ipari miniszter levélben válaszolt a Mecseki Szénbányák Vállalat dolgozóinak követeléseire; nevezetesen arra, hogy a kormány korábbi, 1988. augusztusi kötelezettségvállalásai - amint azt a bányászok levelükben írták - csak részben vagy egyáltalán nem teljesültek. A miniszter előjáróban emlékeztetett arra: a vállalatnál, a kialakult nehéz pénzügyi-gazdasági helyzet miatt 1987-ben állami szanálási eljárás kezdődött. Az ezt lezáró megállapodásban arról döntöttek, hogy 1987-1990 között összesen 1,48 milliárd forint értékű vissza nem térítendő támogatást kap az üzem. A vállalat az idén 400 millió forint értékben élvez árkiegészítést a kokszolható szén után, jövőre ez az összeg 200 millió forintra csökken, ám arányban lesz a Dunai Vasműnek szállítandó mennyiségekkel. Tavaly 900 millió forint értékben engedett el vállalati hitelt a Budapest Bank Rt., illetve a szanáló szervezet. A szén felhasználásban alapvető változásokkal kell számolniuk a mecsekieknek, mivel a Dunai Vasmű hazai kokszolható szenet 1990 után egyáltalán nem igényel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lesz szükség a mecseki energiahordozóra; a lakosság és például a pécsi hőerőmű egyaránt igényli a szenet és a belőle gyártott brikettet. A térségben folytatott bányászatra a szénbányászat egészét érintő változások is kihatnak, és ez indokolja a korábbi szanálási megállapodás módosulását, továbbá szükségessé teszi a liászprogram átértékelését. A miniszter válaszlevelében kifejti: a jövőbeni széntermelés mennyiségét a nyereséges - állami dotáció nélküli - gazdálkodás határozza meg. A mecseki elképzelések is a széntermelés csökkenésével számolnak; ezzel összhangban - a műszaki-gazdasági intézkedések nyomán - a vállalati létszám csökkentése is szükségessé válik. Ez azonban nem érinti a szakképzett bányászok körét, hiszen belőlük a föld alatti munkában jelenleg is hiány mutatkozik. A mecseki bányászok helyzetének egyértelmű rendezését és a mutatkozó létbizonytalanság megszüntetését a vállalat által készített kibontakozási programra kell alapozni, ám mindez nem zárja ki, hogy a mecseki szénbányászat jövőjét tágabb összefüggésben is vizsgálják; a Minisztertanács még az idén napirendre tűzi a kérdést. (folyt.köv.) 1989. február 13., hétfő 17:59
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Berecz Frigyes válasza a Mecseki Szénbányák dolgozóinak (2. rész)
A miniszter ezután a bányagépesítés fontosságáról, a kihasználatlan géppark üzembe állításáról ír, majd kitér a bányászat gazdaságosságát érintő árkérdésekre. Emlékeztet arra, hogy az idén a szenet a külpiaci árakat követő termékek közé sorolták. 1990-ben szándékoznak növelni a termelői szénárakat, figyelembe véve a mecseki szén magasabb használati értékét és hőtartalmát. Az áremelés alapvető célja - mint írja - a költségvetési támogatások csökkentése. A Minisztertanács még nem döntött az emelés mértékéről, a kereskedelmi vállalatoknál azonban nem jelentkezik többletnyereség, mivel a magasabb fogyasztói ár az ártámogatás csökkenétéséből adódik. Megemlíti a levélben, hogy az idei áremelések mértéke - amit a bányászok szintén szóvá tettek - a gazdaságban meglévő árfelhajtó tendenciákkal, a kedvezőtlen termelési szerkezet következményeivel és egy torz piaccal van összefüggésben. Az idei évre tervezett 12 százalékos árszint-emelkedést lényegében a támogatáscsökkentési lépéssorozat hozza magával, miközben a Minisztertanács törekszik az infláció továbbterjedésének megakadályozására. Berecz Frigyes a bányászok más észrevételeivel kapcsolatban utalt arra, hogy a szakma társadalmi megbecsülését Grósz Károlynak a bányásznapi ünnepségeken kifejtett gondolatai is megerősítették. Rámutat: intézkedések történtek a kifogásolt táppénzrendelet módosítására és a hűségjutalom reálértékének megőrzésére. Bejelentette a levélben, hogy a bányamentői tevékenység díjazása - műszakonként 1500 forint értékig - adómentes, költségtérítő jellegű lesz. A Pénzügyminisztérium a parlamenti vita előtt, a második negyedévben napirendre tűzi az adóelemek kérdését; ennek keretében vitatják meg a hűségjutalom, a föld alatti (leszállási), veszélyességi (liasz) pótlékok lineáris adóztatásának kérdését. A miniszter befejezésül arról ír: tudja, hogy a vállalat termelési struktúrájának módosítása nem lesz könnyű feladat; fájdalmas lépéseket kell megtenni a mecsekieknek, de ezek elkerülhetetlenül szükségesek. A kormány a gazdasági kibontakozás érdekében nem tud, és nem is akar mesterséges védőernyőt tartani a veszteséges vállalkozások fölé, ám igényli a gazdaságos bányászkodást, és garantálni fogja a működés feltételeit. (MTI) 1989. február 13., hétfő 18:02
Vissza » A hírhez kapcsolódik »