Rendszerváltás és az MTI

	A gulyáskommunizmus bosszúja
München, 1989. március 1. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A Wall Street Journal európai kiadásában egy olyan cikk jelent meg Magyarországról, amely nem csupán múló érdekességűnek bizonyul. Szerzője Robert Catlen szabadúszó-újságíró, aki Afganisztánról szóló könyve megírása befejeztével Kelet--Európában járt. Terjedelmes cikkének címe: A gulyáskommunizmus bosszúja. Budapesti keltezésű írása elején ismerteti a Kádár-jelenséget, majd így folytatja: "Kádár a sztálinizmus megtestesítője volt - mondja egyikbeszélgető partnerem A gulyáskommunizmus sohasem működött. Ami működött, az az a pénz volt, amit Kádár Nyugaton vett fel, s amit most nekünk kell visszafizetni - mondja egy másik: míg egy harmadik budapesti ismerősöm így fogalmaz: Shultztól, a volt amerikai külügyminisztertől nagy ostobaság volt, hogy néhány éve dicsérte Kádárt, aki a tiszteletet nem érdemelte meg. Maguk amerikaiak nem értik, hogy minden engedményt amit tett - szükségből tette." Catlen ezután a rendszer nyugati sajtójára tér: "A címekből kibontakozó kép egy viszonylag szerencsés kommunista országot ábrázol, ahol a politikai liberalizálódás gyorsan halad előre. Ez bizonyos mértékben így is van. Évtizedekig eltiltott írók - mint Konrád György - nagy keresletnek örvendenek. Csakhogy az igazság teljesebb képéhez hozzátartozik az is, hogy a magyarok dühösebbek, és jobban elutasítják a rendszert, mint az 1956-os felkelést közvetlenül megelőző hónapok óta valaha is. k A kommunista párt a legmesszebbmenőkig népszerűtlen. Gyűlölik, és senki se veszi komolyan - mondja Kőszeg Ferenc az ellenzéki Beszélő egyik szerkesztője és a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőségi tagja." A Wall Street Journal cikkének szerzője ezután felhívja olvasói figyelmét arra, hogy Magyarországon a romló gazdasági helyzetből és a növekvő szabadságból adódó, rendkívül lobbanékony keverék halmozódott fel. "Most az uralkodó és az alattvalók közötti tűzszünetnek vége szakadt. Olyanok is politizálnak, akik eddig nem tették, és az ellenzék vérszagot érez a levegőben. Mindenki tudja - így egy magyar ismerős -, hogy noha azt mondhatunk és tehetünk, amit akarunk - semmi sem változott. Arra várunk, hogy ez az egész bedöglött rendszer összeomoljék. A rendszer már nem számíthat arra, hogy a lakosság a maga számára előnyösen hasonlítsa össze helyzetét a többi kelet-európai országok lakosságának életkörülményeivel. Tehát az összehasonlítás* koordinátái megváltoztak. Ahelyett, hogy hálásak lennének, mert jobban élnek a románoknál, a magyarok keserűek, hogy nem élnek olyan jól, mint az osztrákok. Ahelyett, hogy hálásak lennének, amiért már ellenzéki csoportok alakulhatnak meg, a magyarok éppen olyan szabad választást akarnak 1990-ben, mint amilyenek a nyugati választások. És ez azt jelenti, hogy a kommunista párt minden bizonnyal veszítene." A cikk ezután az ortodox kommunistából reformistává vedlett Grósz pártfőtitkárral foglalkozik, majd pedig a Politikai Bizottságon belüli ellentétekkel. "A Nyugat ezeket az ellentéteket a növekvő demokrácia jeleként értékeli, amiért a magyaroknak hálásaknak kellene lenniük. A magyarok viszont a gyengeség jelének tekintik, és annak hogy még tovább kell csavarni az igények srófját. Nyugaton azt hiszik, hogy Gorbacsov magyar hős, míg Magyarországon a glasznoszty azzal az eredménnyel jár, hogy mindenki számára világossá válik: a rendszer már kezdettől fogva rothadt volt. Nagyapám mesélte, hogy amikor gyerek voltam, a Szabad Európát hallgatta. Azt hittem, hogy annak, amit hall a fele igaz, a fele nem. Most tudom, hogy minden igaz volt, sőt 1 - mondja egy budapesti barátom. A végeredmény az, hogy míg az amerikai politika évtizedekig a reformokat bátorította - úgy, hogy he előzze meg a reformot követelőket és az ellenzékieket azért, mert rossz volt a lelkiismerete, amiért nem tudta megsegíteni a hazafiakat 1956-ban - , most az amerikai gondolkodás elmarad attól, amit az ellenzék és maga á lakosság is kivitelezhetőnek tekint. Ami a szovjet vezetőket illeti, most hogy kijelentették: katonai erőszakkal a jövőben nem lépnek fel - már nem mernének egy 1956- szerű beavatkozást végrehajtani." A cikk végezetül a Nyugat szerepével foglalkozik: "Magyarországnak megvan a lehetősége, hogy a jugoszlávok 1948-as kivonulása óta a Varsói Szerződés tagjai közül az első legyen, amelyik kisurran a hátsó kapun. A magyarok véleménye az, hogy az amerikai kormánynak növelnie kellene ennek eshetőségét, úgy, hogy Grósz kényelmetlen helyzetével szemben nem több, hanem kevesebb megértést tanúsít. Egy ellenzéki azt mondta: az amerikaiaknak egyre keményebbeknek kell lenniük a magyar kommunista vezetéssel szemben. Más szavakkal: zsarolni kell őket mind több reformért, minden adandó alkalommal, de nem szabad őket nyilvánosan dicsérni. A magyarok lélektanilag nagyot ugrottak. Nem kívánnak kevesebbet, mint visszatérést Jalta eredeti megállapodásaihoz. A Bush- kormánynak most lépést kellene tartania a helyi gondolkodással és hasonlóképpen kellene cselekednie". +++ 1989. március 1., szerda
Vissza »