 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Választási közvélemény-kutatás
"...egy Szegeden
végzett rögtönzött felmérés. Nem tudományos módon készült, nem
reprezentatív mintán, tehát országos következtetéseket nem
vonhatunk le belőle, de mégis elárul valamit a közhangulatból. -
Molnár Máté szegedi jelentését hallják:
- Még hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, de Szegeden egyre
többen tudják: hamarosan országgyűlési képviselő-választás lesz a
felsővárosi kerületben.
Apró Antalnak nincs pótképviselője, így lemondása miatt 90 napon
belül meg kell választani az új képviselőt. Míg a népfront-
bizottság azzal foglalkozott, hogy magát az ügyben illetéktelennek
nyilvánítva másra hárítsa az ebből következő feladatokat, addig a
Fidesz rögtönzött közvélemény-kutatást tartott. Több mint 200
lakásba csöngettek be, megkérdezni, hogy az időközi választáson
melyik szervezet jelöltjét támogatnák.
A 208 értékelhető válasz közelítő százalékos megoszlása a
következő: az MSZMP-t támogatná 8 százalék, a KISZ-t fél százalék,
azaz egyetlen egy szavazat, a Hazafias Népfrontot 7 százalék. A
hivatalosnak nevezhető szervezetek így összesen 15 és fél százalék
támogatást kaptak. A Magyar Demokrata Fórumot támogatná a
megkérdezettek 20 százaléka, a Fideszt 14 százaléka, a Szabad
Demokraták Szövetségét 5 és fél százaléka, a Független
Kisgazdapártot 4 százalék, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot
2 százalék. Ez összesen 45 és fél százalék, nagyjából háromszorosa
a hivatalosnak nevezhető szervezetek támogatásának. Független
politikai csoporthoz nem tartozó jelöltre szavazna 6 százalék...."
|
|
|
|
|
|
 |
KGST gazdasági helyzete
|
(Simányi Tibor)
Washington, 1989. február 7. (Amerika Hangja,
Reggeli híradó) - Nyugati megfigyelők úgy vélik, hogy a legtöbb
KGST ország gazdaság, sőt maga az ország társadalmi
berendezéseivel válsággal küzd. Olyannyira, szinte
forradalmi hangulat uralkodik ezekben az országokban.
Legalábbis is így látja Brzezinsky, Jimmy Carter volt
amerikai elnök biztonsági tanácsadója. Osztrák
gazdasági szakértők persze nem igen hajlanak efelé a
drámai kijelentésekre. Inkább úgy vélik, hogy a legtöbb
kommunista országban a vezetőség ura a helyzetnek. Mi
az oka ennek a két különböző megítélésnek. Kezdjük
Magyarországgal. Az ország gazdasági fejlődését
Nyugaton gyakran pozitívabban értékelik mint magában az
országban. Jóllehet a legfontosabb adatok valóban nem
éppen ragyogóak. Az infláció 17 százalékos, az
államháztartás deficitje hatalmas és a magyar polgár a
legnagyobb mértékben eladósodott a Nyugattal szemben, a
többi KGST taghoz viszonyítva. Menjünk tovább.
Jugoszlávia válságba jutott, hogy a hadsereg már
többször fenyegetőzött azzal, átveszi az állam
vezetését. Lengyelország helyzete még kritikusabb. A
Szovjetunióban a peresztrojka eddig még nem hozta meg a
várt eredményeket, a lakosság ellátása legszükségesebb
javakkal is kívánni valót hagy maga után. Jóllehet
Nyugat-Európa eddig hat milliárd dollárt kölcsönzött a
szovjet kormánynak, hogy finanszírozhassa az ipar
modernizálását. Sőt úgy hírlik, hogy az Egyesült
Államok egy 9 milliárdos hitelt bocsát rendelkezésére.
Ugyanakkor azt is kénytelen megállapítani a nyugati
megfigyelő, hogy azon országokban, amelyek nem hajtanak
végre gazdasági reformokat, vagy csak nagyon is kis
mértékben, tehát az NDK-ban és Csehszlovákiában
nyugalom honol. Ez azt jelenti, hogy a két ország
gazdasága nyugati szempontból nézve kalkulálhatóbb, mint
a reformországoké. Az NDK-ban és Csehszlovákiában
persze szó sincs nyílt kritikáról, a múlttal való
leszámolásról. A hallgató többség, tehát a lakosság
nagyobb része szó nélkül tűri a nélkülözéseket, és /a
rendszer kinövéseit. A reformországokban nyíltan
vádolják a múltat, és a múlt reprezentánsait. Keresik,
és sok nyugati szerint nem találják a jövőbe vezető
utat. Ezzel szemben nyugati nyitásról beszélnek,
piacról, néven nevezik a munkanélküliséget, és az
inflációt, és követelik a nemzeti valuta
átválthatóságát. Elhangzott nyugaton a kérdés, vajon
mindez azt jelenti-e, hogy valamiféle forradalmi
hangulat uralkodik a reformországokban? Egy
mindenesetre biztos, a Nyugatnak semmiféle érdeke nem
fűződik, akármilyen forradalmi megmozduláshoz,
bármelyik kommunista államban
is. Osztrák szakértők túlzottnak tartják ezeket a
nyugati hangokat. Igaz, a kommunista rendszer
fennállásának legválságosabb időszakát éli. A nyugat
egyet tehet, figyelhet, és megfelelően reagálhat a
fordulatokra. +++
1989. február 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP Borsodból egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Csak így egyszerűen: Tamás vagyok. Azt szeretném megtudni, hogyan vélekednek önök azzal kapcsolatban, ami most már otthon is felröppent a rádióban, hogy nevezetesen szovjet részről nem kifogásolnák különösebben, ha Magyarország esetlegesen semleges országgá válhatna, annak ellenére, hogy továbbra is a Varsói Szerződés keretén belül maradna. Hát én úgy érzem, hogy ez egy nagy politikai fából vaskarika. Segítsenek ki, hogyha rosszul tudom, hiányos a politikai műveltségem esetleg, de én eddig úgy tudtam, hogy a semlegesség azt jelenti, hogy egy ország akkor semleges, hogyha nem tagja semmilyen katonai szervezetnek. Márpedig hogy lehet akkor Magyarország semleges, hogyha mégis tagja a Varsói Szerződésnek? Még akkor is, hogyha a Varsói Szerződés esetleg egy támadó farkasból, hogy így mondjam, átalakul egy védekező báránnyá, amiben azért hosszú távon én nem igen hiszek."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|