Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Berend T. Ivánnal
Köln, 1989. február 27. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - Szombaton Münchenben a Délkelet-Európa Társaság levelező tagjává választotta Berend T. Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. Ez alkalomból munkatársunk, Szász Judit tett fel neki néhány kérdést. - Magyarországon a mai hivatalos álláspont szerint 1956 felkelésként, népfelkelésként kezdődött, amelyben aztán az ellenforradalmi elemek túlereje átvette a hatalmat. Hogyan lehet történelmi távlatból különválasztani 1956 forradalmárait és ellenforradalmárait? - Hadd kezdjem azzal, hogy tulajdonképpen nincs erről hivatalos vélemény - és talán az a jó, ha nem is lesz soha hivatalos vélemény -, hanem történészek dolgoznak rajta, vélemények lesznek róla. A történelmi távlat még nagyon hiányzik - ez igaz, ugyanis a korai értékelésekben és a későbbiekben az elmúlt egyharmad évszázadban sokkal inkább a politikai elemek domináltak, mintsem a történelmi elemzés. Személyek még jórészt élnek. A lejátszódott események talán lehetőséget adtak, adnak arra, hogy a dokumentumokhoz, azok nagyobb részéhez már hozzáférhessünk, hogy megkíséreljünk indulatok nélkül, történelmi módon beszélni ezekről a napokról, hetekről. Ebben az időszakban már egy teljes morális válságban volt a rendszer a vezetés megújulásképtelensége miatt, és ez végül is egy elementáris erejű diákdemonstrációban, majd felkelésében robbant ki. Ezt az előző rendszert másként - úgy tűnt - megdönteni, félresöpörni nem lehetett. Hatalmas népi tömegek vettek ebben részt. Nemcsak az ifjúság - elképzelhetetlen lett volna mindaz, ami ott lejátszódott, a budapesti munkásság, a nagyobb városok munkásságának közvetlen részvétele nélkül. Azok a tömegsztrájkok, azok a tömeges demonstrációk és a fegyveres harc, amely lejátszódott, egyértelműen bizonyítja - és a későbbi bírósági vizsgálatok is, de azoknak az elemezése is - tanúsítja, hogy az eseményekben részt vettek és bíróság elé kerültek 80-90 százaléka munkás volt. Én azt hiszem, hogy e körül egy elfogulatlan megközelítés esetében nem lehet vita, hogy itt valóban egy népfelkelésről volt szó. Másrészt a tények is azt mutatják, és ez egyébként egyszerűen és könnyen meg is érthető, hogy 10 évvel a II. világháborút követően egy ilyen elementáris megmozdulás során nagyon sokféle törekvés tört felszínre. Ezek sorában említhető talán külön azon csoportoknak az erős jelentkezése, amelyek az 1945-48 közötti koalíciós periódus visszaállítását tartották célnak - de természetesen jelen voltak olyan erők is, amelyek a régi rezsim, a Horthy-rezsim restaurációjára törekedtek, vagy annak egy megújított modernizált formájára, mondjuk egy nyugat-európai típusú polgári demokráciára. És ilyenkor - mint mindig - az utcán megjelentek a lumpen elemek is, megjelentek a börtönből kiszabadult köztörvényes elemek is, megjelentek a kommunistákon revans vágyó lincselő elemek is, és ezek október végére-november elejére az utcán különlegesen erős szerepet kaptak. Én itt nem mondanám, és a Központi Bizottság mikor ezt a kérdést tárgyalta, sőt erről szavazott, akkor túlnyomó többséggel azt az álláspontot fogadta el, hogy itt 1956. november 4-ig nem dőlt el az események menete - tehát nem stabilizálódott vagy konszolidálódott valamilyen jelleggel még a hatalom. Azt sem lehet mondani, hogy az ellenforradalom kerekedett volna felül egyértelműen, vagy jutott volna hatalomra - tehát itt egy összekeveredett, bizonytalan, leülepedetlen állapotban következett be november 4-e, a második szovjet katonai beavatkozás, amely lezárta ezt a folyamatot és új fejezetet nyitott. - Egyik fő követelés 1956-ban a többpártrendszer volt, a másik: önkormányzat, szabad gazdaság. Magyarországon - ma úgy néz ki - hogy az ötvenhatos követelések teljesülnek. Teljesülnek-e, vagy ezen még túlmennek-e? Mennyiben ugyanazok a feltételek? - Én azt mondanám erre a kérdésre válaszként bevezetőben, hogy tulajdonképpen azok a követelések részben már ötvenhéttől teljesülőben voltak. Egy részük tulajdonképpen teljesült is, abban a formában, ahogy november 4-e után ez teljesülhetett - tehát egy zártabb, meghatározottabb feltételrendszer között. Ami most játszódik le, az - azt hiszem hogy részben valóban visszaigazolja, részben túl is megy ezen. A szocializmus-megújításnak az értelmezése ma sokkal messzebb megy, mint mondjuk, amit Nagy Imre egyáltalán elképzelni tudott annak idején - azt hiszem én úgy értékelném. A nemzetközi keretek sokkal szélesebb lehetőségei közepette, netán mai állása mellett is a Szovjetunióban, Kínában lejátszódó változások mellett megindult egy olyan átalakulási folyamat, amire akkor gondolni sem lehetett, még egy újra, esetleg újra egységesülő Európa keretében. - Magyarországnak nemcsak politikai, hanem talán elsősorban gazdasági megújulásra van szüksége. Ahhoz, hogy a gazdasági reformok valóban hatékonyan működjenek, szükség van a lakosság bizalmára, konszenzusára. Hogyan értékeli a lakosság viszonyát a kormányzathoz? Van-e elég bizalom? - Azt hiszem hogy ma nincs elég bizalom - elsősorban az életszínvonal, a reáljövedelmek, az infláció problémája az, amely a lakosságot nyugtalanítja, és amely ezt a bizalmat aláásta. A kormánynak nincs könnyű feladata. A bizalmat helyre kell állítani egy olyan örökség terhének cipelése mellett, ami megköti a kezét, lábát, és ha jól akar működni a kormány, akkor sok népszerűtlen intézkedést kell hoznia. Nem alkalmas az idő a kormánynak arra, hogy népszerűséget tudjon kivívni. Ha népszerű, akkor rosszul kell döntenie. Azt hiszem, hogy ma egy jó kormánynak valóban erősen kell állnia a lábán. Ehhez a politikai viszonyok nem a legkedvezőbbek ma, mikor éppen ilyen nagy politikai átalakulás, átrendeződés van. Talán sikerül megértetni mindenkivel, hogy mi forog kockán, és sikerül egy olyan politikai kompromisszumot kötni és megegyezést létrehozni, amely legalább 2-3 évre egy biztos feltételrendszert teremt a kormány működéséhez, hogy elinduljon a gazdasági problémák megoldása útját. Ehhez a tervek most heteken belül készülnek el, fejeződnek be, és remélhetőleg hogy a kormány - amely most, új összetételében nagyon sok lehetőséget kínál - meg tud indulni ennek a megvalósítása útján. +++ 1989. február 27., hétfő
Vissza »