Rendszerváltás és az MTI

	Válasz a hallgatóknak
London, 1989. február 27. (BBC, Panoráma) - Mindenekelőtt hallgassák meg szerkesztőségünk válaszát az e héten beérkezett üzenetekre. A BBC magyar osztályát különben a következő telefonszámon lehet felhívni: 379-63-26. Köszönet a hallgatóknak leveleikért, telefonüzeneteikért. Egy Németországból küldött levélben egy hallgatónk e műsor ismételt elmaradása miatt panaszkodik. Elnézését kérjük minden hallgatónknak, aki ezt hiányolta az elmúlt időkben, de előfordult, hogy a magyarországi változások miatt maradt el, de volt olyan alkalom is, amikor egyszerűen nem volt érdemben mit idézni a beérkezett levelekből, telefonüzenetekből. De most van. Egy miskolci hallgató leveléből idézünk. Mindenekelőtt azt írja: - Egyetértek azzal a hallgatóval, aki a jeligés rendszert kifogásolta. Ha a BBC magyar adása matrica - amit küldtek - a Trabantunk szélvédőjén van, minek a jelige? Ezentúl saját nevem alapján szerepelek a műsorban. - A legutóbbi műsorban ígéretet tettünk, hogy a Hangfalfestő című műsorunk szerkesztőjét megkérdezzük a jelige kérdésében. Most tehát feltesszük a kérdést: miért van erre szükség? Iván Zoltán a Hangfalfestő szerkesztője. - Már így örököltem ezt a műsort, jeligéket használtak a hallgatóink több évre visszamenőleg, azt hiszem, hogy Péter tudná elmondani az igazi okát annak, hogy a hetvenes években miért kezdődött el a jeligehasználat. - Pallai Péter? - Egész egyszerűen úgy, hogy 1970 elején egyik hétről a másikra egyhatodára vagy egytizedére esetett a beérkező leveleknek a száma. Nem hiszem, hogy a műsor nívója egyhatodára vagy egytizedére esett volna egyik hétről a másikra. Mint később kiderült az oka: több hallgató Bécsből, vagy valahonnan Nyugatról, vagy Jugoszláviából megírta, hogy a Belügyminisztérium emberi kimentek egyes iskolákba vidéken, közölték a hallgatókkal, hogyha tovább akarnak tanulni, akkor ne levelezzenek a BBC-vel, ez főleg akkor a VDZR - a Vasárnap Délelőtti Zenei Randevú - hallgatóságára vonatkozott. így tehát a hallgatók érezték, hogy iszonyatos nyomás nehezedik rájuk, és akik a név szerint szerepeltek, azok azután elálltak ettől, és egy hallgató kivételével jóformán az egész 70-es években mindenki fölvette a jeligét. Mi ezt soha nem tanácsoltuk az éteren, de azt hiszem a hallgatók eléggé éles eszűek otthon, és most sem tanácsolhatjuk mi azt, hogy adják fel a jeligézést, ez teljesen rájuk tartozik, ők élnek ott, ők tudják, hogy mi a helyes. - Iván Zoltán? - Én azt hiszem, hogy semmi szükség nincs arra, hogy az emberek jeligéket használjanak, ugyanakkor osztom Péternek azt a véleményét, hogyha a körülményeket mi nem tudjuk fölmérni, a hallgatóknak kell eldönteniük, vajon úgy érzik-e, hogy elmúlt az az idő, amikor jeligékre volt szükség. És ha úgy érzik, akkor a saját nevükön szerepeljenek ezentúl a műsorunkban, - Azóta, hogy legutóbb kértük hallgatóinkat a közelgő 50. évforduló alkalmából írják meg, vagy telefonüzenetben mondják el, milyen kiemelkedő eseményre emlékeznek a BBC magyar adásaiból, vagy pedig milyen műsorszámot őriztek meg emlékeztünkben! Már több ilyen levél érkezett. Ezekből szeptemberben, a magyar osztály megalakulásának évfordulóján fogunk összeállítást közvetíteni. Reméljük, hogy érkeznek még további levelek és telefonüzenetek. Most pedig egy Svájcból érkezett levélből idézünk: - Ha Grósz Károly gyermekkorában arról álmodozott, hogyha felnő, akkor a pusztában való 40 éves vándorlás után ő vezeti majd magyar Mózesként népünket az ígéret földjére, vagy ha azt képzelte, hogy ő lesz a második Kossuth Lajos, akinek a zászlaja alá boldogan siet az ország apraja-nagyja, akkor másfél évi uralkodás után lassan felismerhetné, hogy álmai nem válnak valóra. Feljutott ugyan a magasra, de ez a csúcs csak egy tankokból, szuronyokból, vízágyukból és gumibotokból összerakott düledező politikai piramisé. - Eztán hallgatónk elismeri, hogy kétségtelenül történt némi változás Grósz Károly országlása alatt, de nem az ő vezetésével. Majd így folytatja hallgatónk: - Ő háttal áll a menetiránynak, fékezi a fejlődést, és csak annyit enged, amennyire nyomják. A történelmet ismerő (...) szerint ez baljós jel, neki feltétlenül az. - Hallgatónk ezután a Központi Bizottság maratoni üléséről ír, s arról, hogy Grósz Károly a pártegységről beszélt. - Pártegységgel a reformokért - a cím ugyan rövid és velős, de nem valós. így azután a pártegység az a nem létező fekete macska, amelynek a sötét, mély veremben való megfogását szeretné most elhitetni az egyre fogyatkozó számú párttagsággal és az ország népével. - A központi bizottsági ülés után adott Grósz Károly-interjúra utal hallgatónk. Ezt írja: - Az interjúban különös bája van egy válaszának, miszerint nagyon zavarba tudná hozni azokat, akik azt állítják, hogy hatalmi harc folyik a vezetésben, ugyanis nem tudnák bizonyítani. A bája mellett az a baja e válasznak, hogy a tudósítókat eleve kizárták az ülésről, nehogy tanúi legyenek ennek a nagyszerű pártegységnek. Kit gondol Grósz Károly meggyőzni? Lehet, hogy kisszámú hívő elvtársának szánta beszédét? Nos, ezek további megnyugtatására hozzátehetjük, hogy Grósz Károly igazmondásának garanciájaként a szilveszteri műsorban kigúnyolt szmokingja bal zsebében lapul híres úri becsületszava is. Kár, hogy a Népszabadság nem tájékoztatta olvasóit, hogy vajon ebben a szmokingban, netán Kossuth-ködmönben, esetleg ügyesen forgatható köpönyegében mondta-e el elvtársainak fehérházi beszédét. - Most pedig egy telefonüzenetet idézünk: - A tavaly májusi pártkonferencia óta eltelt időszak eredménye, ami részben állhatatos munka sikere is, az a jelentés, amit Pozsgay Imrétől hallottunk. Az 56-os események népfelkelésnek minősítése szinte lavinaszerűen tovább bomlasztotta az amúgy is gyenge pártot, az ezt követő többpártrendszer kihirdetését is a reformok sikerének könyvelhetjük el. Az MSZMP feltételezheti, hogy most több kislétszámú párt alakul, és így mintegy felaprózhatná az ellenzéki erőket, hogy majd a választások során több mandátummal szerezzék meg a többséget. Véleményem szerint fontos lenne egy nagyon erős ellenzéki demokrata párt megalakulása, amiben az ellenzék, a meglévő szellemi erők koncentrálódhatnának. Gondoljunk csak arra, hogy Franciaországban az ellenzék bukását igen sokan a megosztottságnak tudják be, míg az egységes nagy létszámú szocialista párt működését siker koronázta. - Majd pedig így folytatódik a telefonüzenet: - Érthetetlen, hogy a Demokrata Fórum miért húzódozik a párt szótól? A Kerekasztalnál Bíró Zoltán meghallgatása után az volt az érzésem, hogy a fórum csak a megtörtént eseményeket követi, illetve vitatja meg, de mintha hiányozna az önálló kezdeményezés, a program. A többpártrendszer hivatalos bejelentése után az ellenzéknek lépéselőnyben kellene maradnia, és most még nagyobb munkára van szükség, mint valaha. A tét nem kicsi. A meglévő erők vajon képesek lesznek-e egy- pártdiktatúrából egy igazi demokráciát kialakítani - egy valódi többpártrendszeren belül? Mindezen erőfeszítéshez az ellenzéknek természetesen szüksége van a médiák megfelelő eszközeire, amihez a BBC magyar adása is jelentősen hozzájárulhat. 1990-ig a rendelkezésre álló idő kevés. Ezért Magyarországgal kapcsolatban az eddigi jó műsorpolitika megtartása mellett az angol rádió legfontosabb irányvonalának tartom a következőket: egy nagyobb demokratikus párt megalakuláshoz való támogatás, a lappangó szellemi erők kiaknázása, a pártprogram készítéshez való segítség, az új alkotmánytervezet megvitatása, és természetesen a jelenlegi kommunista párt önbizalmának további megrendítése, elbizonytalanítása. Csak így lehet remélni, hogy a közeljövőben az ellenzéknek sikerül valamennyi döntési jogra és hatalomra szert tenni. - A BBC-nek csak az lehet a feladata, hogy tájékoztat a legjobb tudása szerint a magyarországi eseményekről, megszólaltatja az egymásnak ellentmondó nézeteket, fölméri és értékeli az eseményeket. Most pedig egy másik telefonüzenet, amely annak a hallgatónknak válaszol, aki legutóbb ebben a műsorban azt javasolta, hogy vasárnap délután ne ismételjük meg a Kerekasztal-beszélgetést, hanem ehelyett új műsorokat közvetítsünk. - A Kerekasztal vasárnap délutáni eltörlésével nem értek egyet. Ez a kiemelkedő műsor ilyen sorrendben több emberhez jut el. Gondoljuk csak meg: ha szombat este, illetve vasárnap délután egyéb elfoglaltság miatt nem sikerült meghallgatni, akkor még mindig ott van a második lehetőség. Én egyébként, ha csak tehetem, kétszer is meghallgatom a Kerekasztalt, mivel, minden szónak jóformán tartalma van, és első hallásra szinte fel sem lehet fogni a sok nagyszerű gondolatot. Egy technikai megjegyzés: a Kerekasztal akkor a legjobb, ha vita van, de a vitát soha ne erőltessük. Ez úgy jó, ha nem tudatosan alakul ki. - Hallgatónk ezután Krassó György és Grósz Károly vagy Kádár János összecsapását szeretné a Kerekasztalban, majd pedig azt javasolja: - A vasárnap délutánra talán az lenne a legjobb megoldás, ha negyedórával kibővítenék a műsoridőt - ebbe jól beleférne Somlay György kitűnő, tudományos rovata, vagy éppen Neményi Ninon interjúja. De nem folytatom, igazságtalan lennék a magyar osztály többi, kitűnő tagjával szemben. - Most pedig egy újabb telefonüzenet: - Egy kérésem lenne: szeretném ha romániai magyarokról több szó esne a rádió műsorában. Szeretném tudni, hogy milyen a helyzet Romániában? Miért nem lépnek fel a nyugati hatalmak a romániai helyzet miatt? - Adásunkban többször is szó esett Romániáról, és arról is, hogy az utóbbi időben a nyugati hatalmak minden lehetőt megtesznek diplomáciai téren az emberi jogok tiszteletben tartásáért, és a romániai politika megváltoztatásáért. Várjuk hallgatóink véleményeit, megfigyeléseit, javaslatait a műsorokban elhangzottakról, és az 50. évfordulón felhasználható emlékeiket korábbi műsorainkról. +++ 1989. február 27., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »