Rendszerváltás és az MTI

	A KB ülésről
München, 1989. február 22. (SZER, Magyar híradó) - A Központi Bizottság kétnapos üléséről kiadott dokumentumok, a sajtókonferencián elhangzottak gondos tanulmányozása után is az az érzésem: több, sokkal több a megválaszolatlan kérdés, mint az olyan téma, amelyekről úgy érzi az ember, kipipálhatja őket. Menjünk sorban, mire gondolok! Az MSZMP szóvivője azt mondta vasárnap, hogy olyan jelentős döntéseket várhatunk, mint a tavaly májusi pártértekezlettől. Az, amit közzétettek, nem igazolja ezt a feltételezést. De, mert a szóvivő bizonyára tudta, hogy mi volt várható, feltételezhetjük, vita folyt fontos kérdésekről, csak nem beszélnek róluk. Talán azért nem, mert nem sikerült megegyezni. És milyen jellegűek voltak ezek a viták? Személyi vagy tárgyi kérdésekkel foglalkoztak? Ha az első feltételezés igaz, kinek, vagy kiknek a sorsáról volt szó? Stadinger István bukása - tekintettel rövid, de nem túl fényes szereplésére - nem számít a fontos hírek közé, igaz, formai szempontból érdekes lenne tudni, hogy miért pártfórumon jelenti be lemondását a parlament elnöke! Régi reflex, hogy mindenben az MSZMP az illetékes? Vagy ha tárgyi kérdésekről folyt a vita, talán megint 1956 értékelése volt a téma? Erre enged következtetni az a bejelentés, hogy történészekből és jogászokból álló bizottság vizsgálja majd felül - kérem figyelni a dátumokat - az 1945. decemberétől 1962-ig terjedő időszak bírósági ítéleteit. Tehát a forradalmat követő szörnyű évek pereit is nagyító alá veszik? Nem világos az sem, hogy melyek azok a fontos politikai és társadalmi szervek, amelyekkel az MSZMP tárgyalásokat kezdett. Tudjuk, első a Népfront volt, de azt nem, hogy ezt csak a KISZ és a SZOT követi-e, vagy azok a független szervezetek, új pártok is, amelyek a korábbiaknál jobban kifejezik a társadalom véleményét. Nem megnyugtató, amit Lukács János, központi bizottsági titkár a további pártértekezletekről mondott. Hangsúlyozta a megfelelő irányítás szükségességét, azt, hogy előre meg kell határozni a célt és a napirendet. Nem a pártvezetőség diktatúrájának - más néven demokratikus centralizmus - eddigieknél is komolyabb érvényesítését jelenti ez? Nem zárják ki eleve egy korrupt vezető leleplezését, ha előre be kell jelenteni ki miről akar beszélni? A nyilatkozatok szerint rossznéven vette az MSZMP a független szervezetektől, hogy nem hajlandóak vele közösen ünnepelni március 15-ikét. De nem beszélnek a megokolásról, arról, hogy a párt nem tett eleget a követelésnek, nem határolta el magát az elmúlt évek durva rendőrségi beavatkozásaitól, tehát attól, amit ma már nyilván maga is helytelenít. Miért nem tudja elszánni magát ennyi önkritikára az MSZMP? Kérdések, amelyekre remélhetőleg hamarosan a párt egy hívatott képviselőjétől kapunk választ. +++ 1989. február 22., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »