|
|
 |
|
 |
Az MSZMP Központi Bizottságának ülése (19. rész)
|
Az agrárpolitika érvényesítésében az alapelvek megtartása
mellett időről időre más és más szempontok is előtérbe kerültek.
Ezeket úgy sikerült alakítani, hogy ha hibákat is elkövetve, de
elkerültük a kezdetben modellnek tekintett sztálini agrárpolitika
legdurvább ideológiai és gyakorlati hibáit. Ugyanakkor helytelen
ideológiai alapra támaszkodott az a felfogás, amely hosszú ideig a
szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabbrendűnek tekintette;
az 1970-es években a szövetkezetek erőltetett összevonásával a
gazdaságok méretének növelésére törekedett; időnként a háztáji
termelés, illetve a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő
tevékenységének fejlesztése ellen hangolt. Hiba volt, hogy
elhalványult a szövetkezetek szövetkezés jellege, és a kelleténél
nagyobb teret kapott az állami beavatkozás. Sok helyen kiüresedett a
szövetkezeti demokrácia, megszűnt vagy elvékonyodott a szövetkezeti
tagok gazdai érdekeltsége.
Agrárpolitikánkra azonban inkább az eredmények, mintsem a hibák
a jellemzőek. Élelmiszergazdaságunk nemzetközi mércével mérve is
elismerésre méltó eredményeket ért el; 1960 és 1988 között a
mezőgazdaság megduplázta, az élelmiszeripar pedig megháromszorota
termelését. Az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ
élmezőnyébe tartozunk. (Igaz, hogy más fontos termékek termelésével
nem állunk ilyen előkelő helyen.) Eredményeinket a nemzetközi
közvélemény is elismeri. Ezek tették lehetővé, hogy az 1960-as évek
közepéig élelmiszerimportáló országból ismét jelentős exportőrré
váljunk, miközben idehaza kiegyensúlyozott élelmiszerellátást
biztosítottunk döntő részben hazai termelésből. Ezzel azonos értékű
változás a parasztság társadalmi, anyagi és szellemi felemelkedése,
a falu arculatának lényeges megváltozása, amit joggal tartunk
történelmi jelentőségűnek.
Élelmiszergazdaságunk a magyar gazdaság és társadalom olyan
biztos pontjává, stabilizáló tényezőjévé vált, amiről a jövőben sem
mondhatunk le és nem is akarunk lemondani. Ezt azonban nem elég
kijelenteni, hanem meg kell teremteni a feltételeit, mindenekelőtt a
mai kor követelményeihez igazodó agrárpolitika kialakításával. A
felelősség nagy, de ez esetben elmondhatjuk, hogy jó alapról kell
továbblépnünk. (folyt. köv.)
1989. február 20., hétfő 19:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Az "Álljunk meg egy szóra" műsor vonatkozásában két észrevételt szeretnék tenni. Az egyik az, hogy sérti a fülemet, hogy a legutóbbi két-három évben nagyon elharapózott a felvállalom kifejezés. Már senki sem mondja, hogy vállalom, vagy elvállalom, ezt a felvállalom szót, szinte divatként sokszor nem odaillő alkalmakkor használják. Kérjük erről Grétsi tanár úr véleményét. A másik téma egy rendkívül zavaró jelenség, ami a mai nyilvánosság előtt való beszédben sajnos vezető politikusok és képzett szónokok esetében is, hogy a beszéd közti szüneteket ő hanggal tölti ki, ezt lassan ma már mindenki átveszi...
- Azt szeretném megkérdezni a TV2 programjától, hogy a horgász műsor, vagyis nem tudom a pontos címét, mikor lesz, mikor fogják adni, és hogy mi lesz benne. Amúgy nekem nagyon tetszik a TV2 műsora, ha lehet akkor mindig csak azt nézem."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|