Rendszerváltás és az MTI

	Rehabilitált Tiszatáj-szerkesztők
(Román István) München, 1989. február 17. (SZER, Magyar híradó) - Rehabilitálják a Tiszatáj című folyóirat elbocsátott szerkesztőit. - Munkatársunk jegyzete következik: - Kétszáz éve, hogy a magyar irodalom a politika előtt jár, és kétszáz éve nem okultak ebből a hatalom urai, mert mégis Kazinczy Ferencnek, Batsányi Jánosnak, Szentjóbi Szabó Lászlónak, Verseghy Ferencnek volt igaza, nem pedig I. Ferenc királynak és bécsi kamarillájának. Kölcsey már országosan ismert költő, amikor a XIX. század elején a liberális ellenzék vezéregyénisége lett, és a reform-országgyűlésekhez a hátteret Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldi Ferenc és Kisfaludy Károly munkássága adta. Minden magyar kisgyerek tudja, hogy Petőfi, Arany és Jókai nélkül nincs 1848. március 15-éje, de a kiegyezés sem jön létre Kemény Zsigmond eszméltető írásainak híján. A századvég tollforgatói pedig már a polgáriasodással járó bajokra, bizonyos rétegek tűrhetetlen szegénységére és jogfosztottságára irányítják figyelmüket, miközben Mikszáth Kálmán a kormány padsoraiból küzd az állam és az egyház szétválasztásáért, a feudális maradványok eltüntetéséért. Az egész Nyugat-mozgalom esztétikai .forradalma mellett egy hatalmas eszmei felkelés a polgári és demokratikus Magyarországért. A minden-látó Tisza István tudja, hogy igazuk van, ezért fél tőlük, fél a robbanástól. Ellenfolyóiratot alapít, de lapot be nem tiltat. A magyar irodalom azután a két háború között több oldalról is szorongatja a makacs hatalmat. A falukutatók, a népiek, a földosztás elkerülhetetlenségét hirdetik, az úrvárosok a város szociális feszültségeit akarják oldani reformokkal. A konzervatív liberálisok a nyugat-európai berendezkedés előnyeire mutogatnak. A kormányzat hallgat, s ha időnként megszólal, az írók hazaárulására célozgat, és amikor az írók szavára bólogatni kezd, már a nyakán a kés: a háború, s egyszerre a német- és az oroszveszély. A kormányzat ekkor már ígérget, sőt a lillafüredi konferencián már az írók segítségét kéri. - Késő, elvégeztetett. Majd elkezdődött 1945 után az írók új vesszőfutása. Igaz, néha (...) álljt intett, írt kent a sebekre, de alig hegedtek be a sebek, újra ostorozásba fogott. A Tiszatáj folyóirat elleni hajsza csupán egyike volt a magyar irodalom elleni támadásoknak, de a legvisszatetszőbbek közé tartozott. Már 1982-ben megrótták a folyóiratot, mert síkraszállt a romániai magyarokért, védelemért esedezett a sovinizmussal szemben. 1986 nyarán - közeledve a forradalom 30. évfordulója - betiltották a lapot. Miért? Mert versei, prózai anyagai burkoltan emlékeztettek' a forradalomra és az elmúlt évtizedek hazugságaira. Az MSZMP most megállapította: a folyóirat elbocsátott szerkesztőségének törekvései kiállták az idők próbáját. Kiállták bizony, miként Kazinczy Ferencé, a Vérmezőn akaszttató királlyal szemben. Okulnak-e az új pesti kamarilla tagjai, okulnak-e a Knopp Andrások a történelemből? Vajon azt hiszik, hogy ők kiállják az idők próbáját? +++ 1989. február 17., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »