Rendszerváltás és az MTI

	Rendőrségi visszaélések
(Hajnal László Gábor) München, 1989. február 25. (SZER, Világhíradó) - A hatalmi helyzetével gyakran visszaélő magyar rendőrség a témája Hajnal László Gábor mai kommentárjának: A Kossuth Rádió Reggeli párbeszéd című műsorában február 20-án arról diskuráltak az országos rendőrkapitányság vizsgálati osztályának vezetőjével, hogy a testület tagjai miként élik meg a növekvő társadalmi feszültségeket. Vagyis, hogy az intézkedések, eljárások mennyiben tükrözik az ingerültséget, hol, kik, miképpen élnek vissza hatalmukkal? A válaszokat, érveléseket hallgatva nem a mundér becsületének védelmén csodálkoztunk, hiszen a holló a hollónak elv szerte a világon szétzilálhatatlan gyakorlat. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy jómagunk is a rend hívei vagyunk, és a bűnüldöző szervek munkáját fontosnak tartjuk. De ami és ahogyan hazánkban emberemlékezet óta történik, óhatatlanul is ellenszenvet vált ki, mert messze nem azt a feladatot teljesíti, amit Bibó István fogalmazott meg alig a háború befejezése után, nevezetesen: "A rendőrség egy szakigazgatási ág legyen, és ne az államot, de az állampolgárt védje. Am a kommunisták rögtön arra törekedtek, hogy különös felhatalmazásait a rendőrség, mint a proletariátus osztályharcának fegyveres ereje kapja meg, és jelenleg is egy 1974-es törvényerejű rendelet a mérvadó, miszerint a rendőrség dolga az állam biztonságának védelme". A belügyminisztérium alkalmazottaihoz tartoznak a tűzoltók, határ- és kormányőrök, továbbá a legkülönfélébb feladatokat végző járőrök, nyomozók, vizsgálók, felderítők, elhárítok és így tovább. Az Országgyűlés tavaly 17,2 milliárd forintot szavazott meg a PM kiadásaira, de hogy ebből mennyi részt fordítanak az - úgymond - állam biztonságának védelmére, azt nem hozták nyilvánosságra a Magyar Közlönyben. Hogy ne feledjük, emlékeztető és figyelmeztető tény gyanánt említjük: akik az 1945. novemberi választáson nem az MKP-re szavaztak, azokat a párt reakciósoknak tekintette, és a BM kebelén belül, ám attól függetlenül működő ÁVÓ, majd ÁVH kegyetlenül tolta margón túlra a kellemetlenkedőket. Nem részletezzük a brutális módszereket, ezzel is csupán azért hozakodunk elő, mert napjainkban ismét észrevehetően erősödik a nyíltan erőszakos fenyegetés. A Münnich Ferenc Társaság tekintélyesebb tagjai között ott lelhetjük a hajdani vagy most is aktív rendőrtiszteket: sietve jelentkeztek Péter Gábor konok mamelukjai és az immár bő 6 ezer főre rekrutálódott csapatban szorgoskodnak ismét a hírhedt karhatalmisták, akiknek nemcsak 1956 októberében volt fontos, máig rejtegetett szerepük: a forradalom eltiprása után belőlük alakult a pufajkás terrorcsapat. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy valamennyi hekus, fakabát, zsaru pellengérre állítható csupán azért, mert ezt a foglalkozást választotta. Amíg tevékenységüket a szakszerűség, az élet- és vagyonbiztonság védelme, s nem pedig a politikai elkötelezettség minősíti, semmi baj. Sőt, munkájuk végzéséhez kapjanak meg minden támogatást. De hazánkban külön államot képvisel a BM szemrebbenés nélkül fölrúgva a jogokat. Saját törvénye van, s az úgynevezett rendőrhatósági kényszerintézkedésekkel, felgyülemlett, kitiltással és a többivel a mindenható szerepében tetszelegnek. A rossz helyen parkoló teherautó gumiját szétlövik, a velük vitatkozni merészelőket szájon verik, családi ünnepségen résztvevőket bántalmaznak súlyosan. Várpalotán agyba-főbe gumibotozzák a portékájukat árusító lengyel turistákat, és a deli legények hatalmukat fitogtatván népviseletbe öltözött néniket, bácsikat kommandírozgatnak az aluljárókban, miközben tőlük alig pár száz méternyire hőbörgő suhancok randalíroznak. A forradalmi rendőrezred járőrei igazoltatják az aláírásgyűjtő környezetvédőket, de a pályaudvarok környékén békésen gagyizhatnak a seftelgetők. A brassói munkásmegmozdulás első évfordulójára meghirdetett szolidaritási tüntetést feloszlatják, arra viszont nincs kivezényelhető rendőr, hogy csökkentsék a forgalmi dugókat, és a politizálásnak minősített okok miatt letartóztatottakat tángálok nem értik a szerintük ügyészségi macerákat, hiszen Ők parancsot teljesítettek. Korábban ilyesmiért dicséretet, előléptetést, most pedig bírálatot kapnak. Lám hová vezet a négy évtizeden át kerülgetett szokás, hogy a felelősségre vonás veszélye nélkül lehetett taslikat osztogatni, csapni, vágni és a karmaikba kaparintottak kikerültek a különben is erősen foghíjas törvényesség védelméből. A jogi egyetem felvételi botrányának egyik vádlottja a zárkában halt meg, és a Belügyi Szemlében azt olvashatjuk, hogy antiszociális beállítottságú gyanúsítottaknak kell minősíteni, akik a kihallgatások megkezdésekor kijelentik: csak védő jelenlétében hajlandók vallomást tenni. Magyarhonban még most is a rendőrség belügye, hogy kit, meddig tartanak előzetes fogságban. Önszorgalomból megrohamozhatnak piacot, politikai vizsgáztatásra kényszeríthetik az igazi demokráciát sürgetőket és fennen hangoztathatják: a fegyver az ő kezükben van. Már pedig - Csengey Dénest idézve - "A fegyverzaj nem emberi hang, de a vox humána jogos óhaját 1989-ben már nem lehet megbilincselni". +++ 1989. február 25., szombat
Vissza »