|
|
|
|
Beszélgetés Antal Jánossal - 1. folyt.
|
- Tehát, megnyílnak ezek a korábbi gátak. Még koránt sem lehet arról beszélni, hogy a hivatalos tömegtájékoztatásban a Fidesz kiharcolta volna magának a teljes nyilvánosságot. Másfelől a Fidesznek magának is van egy sajtóorgánuma: Fidesz Hírek néven, ami havonként jelenik meg, Most ez a Fidesz Hírek című újság, tájékoztató nem hivatalos lap. Tehát adtak be lapengedélyt mert úgy tartották, hogy ha egyszer a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek nincs szüksége lapengedélyre ahhoz, hogy megjelentesse a Magyar Ifjúságot akkor a Fidesz Hírek megjelenésének sincs semmi elvi akadálya. - Említetted a Fidesz tánccsoportját. - Én azt hiszem, hogy inkább egy gúnyos kiszólás a Népszabadság részéről. - Na jó de ebbe semmi rossz nincs. De milyen kultúrmunkát végez a Fidesz, lehet-e ilyesmiről beszélni. - Amit én tudok, hogy a Fidesznek van egy művészcsoportja - egy amatőr művészcsoportja -, ami annyit jelent, hogy nem hivatásos művészcsoport. - Milyen terveik vannak ilyen téren? - Hát a konkrét terveikről nem tudok, s azt hiszem nem is lenne felelősségteljes ha én erről nyilatkoznék egészen konkrét információk nélkül. Annyit tudok tehát, hogy van egy ilyen csoportjuk. - A fiatalok terén? - Van egy terv amiről én később szeretnék velük beszélgetni. Ez az úgynevezett Fidesz "akadémia" lenne, ha itt tavasszal indulna be a Fidesz Madzsar Aliz nevű csoportja szervezésében, amely csoportnak Végh Mónika a vezetője. Hogy mi lesz belőle természetesen ez nem csak tervek és szándékok kérdése, hanem hogy miként valósulnak meg ezek a tervek és szándékok. Nyilván erről én még beszélgetni szeretnék a Fidesz-szel esetleg egy interjú formájában. - Nemzetközi vonatkozásban hol áll a Fidesz, vagy áll-e valahol egyáltalán? Szóval milyen kapcsolatokat létesített, vagy létesített-e kapcsolatokat nemzetközi ifjúsági szervezetekkel? - A Fidesz nagy sikerrel kiépített néhány nyugat-európai kapcsolatot, ez a legjelentősebb azt hiszem az Osztrák Néppárt ifjúsági szervezetével létrejött együttműködési kapcsolat, együttműködés. - Ez úgy néz ki, hogy az Osztrák Néppárt több rendezvényére meghívja a Fidesz képviselőit, patronálja a Fideszt gyakorlatilag. Elvállalta a nyugat-európai képviseletét- Ezenkívül létezik Angliában a Fidesz Barátok Köre, amely a Level Party liberális szárnyának kezdeményezéséből alakult, és jó kapcsolatokat tart fent természetesen a Fidesz-szel. Ez a két legjelentősebb, amit én látok most, és persze amiről én tudok. - Számos interjút készítettél magyarországi munkád során, és rengeteg emberrel találkoztál, sok embert megismertél, Fideszeseket és nemcsak Fideszeseket. Azt szeretném kérdezni tőled, hogy benyomásod szerint a Fidesz mit mondjuk így - politikai előiskola - alkalmas-e arra, hogy kitermelje a jövő egyes politikus személyiségeit? Akik a jövőben fontos szerepet játszhatnak egy demokratikus szabad Magyarország politikai életében? Alkalmas-e erre ez a szervezet? - Feltétlenül. Részt vettem egy választmányi ülésen, sajnos rövidebb ideig mint szerettem volna. De az a pár mondat, az a pár megvillanás, pár gesztus amit én ott láttam egyszerűen egy kérdést vetett fel bennem, ugyan honnan tanulták? Hiszen Magyarországon azért nem volt gyakorlat. Nekik nem volt iskolájuk azt hiszem, azoknak akik most a Fideszt vezetik. Nem volt olyan iskolájuk ahonnan ezt elsajátíthatták volna. - Illetve én úgy tudom, az alapítók között feltűnően sok jogász. - Igen. Hát ha a jogi végzettség politikai iskolát is jelent, feltétlenül. Akkor volt egyfajta iskola. De csak annyiban, tehát bizonyos fórumokon azért nem gyakorolhatták az ő politikai készségeiket. Ők valószínűleg ezért teremtették meg a Fideszt, sőt nyilván hogy ezért teremtették meg a Fideszt, hogy minden fiatalnak demokratikus érzelmű fiatalnak fórumot, fellépési lehetőséget, működési teret biztosítsanak. Most, hogy ez később mivé nőheti ki magát, hogy ez valóban iskolája lesz-e egy demokratikus szellemű politikailag képzett felnőtt társadalomnak arra persze még várni kell. De én jó esélyt látom erre. - És látsz is, nem kell most neveket mondani, de éreztél a benyomásaid szerint már, találkoztál olyan személyiségekkel akik mondjuk ezt a marsallbotot a zsebükben hordják. Marsallbot olyan értelemben, hogy komoly politikai személyiségekké nőhetik ki magukat adott körülmények között. - Igen. 15-20 nevet tudnék mondani most hirtelen. - Igen. - Már a beszélgetésünk elején szó volt arról, hogy a érdekes volt az utazásodnak a kiküldetésének az időzítése. Hiszen tudjuk, hogy február elején került sor az MSZMP KB-nak az első nevezetes ülésére, hát azóta már sor került mint tudjuk a másodikra is, de az első volt különösen nevezetes, azt előzte meg nagy várakozás hiszen a hatalmi harc jegyében ült össze, és éppen akkor voltál Magyarországon. Milyen benyomásokat szereztél a hangulatról, különösen ami ezt az ülést megelőzte vagy a beszélgetéseid során. - Egy rendkívül jellemző esetet szeretnék elmesélni. Beültem egy kisvendéglőbe, néhány ismerősöm társaságában, és ahogy ez ilyen helyeken lenni szokás nagy a lárma, zsivaj, az emberek ismerkednek, veszekednek, barátkoznak és természetesen fogyasztanak. Sőt mint midenhol szól a Danubius Rádió, meghallják a hírek szignálját és ez a nagy zsivaj egyszerre csak elcsendesedik a légy zümmögését meglehet hallani. - Amikor? - Amikor elkezdődik a hírek. Éppen az MSZMP Központi Bizottságának az ülésének az előkészítéséről jött néhány hír, néhány röpke hír, ami valószínűleg nem elégítette az embereket mert utána ugyancsak felhördültek. De a híreket, azokat néma csendben hallgatták végig. Tehát ez jelzi azt, hogy mekkora felfokozott várakozás előzte meg az MSZMP Központi Bizottságának első ülését. Hiszen mindenki tudta, hogy milyen kérdések kerülnek napirendre, elsősorban természetesen az 56-os forradalom megítélése volt az aminek kapcsán változásokra vártak. Most nem tudom, hogy ennek kapcsán persze aláírásgyűjtő akció, született nyilatkoztak sora, amelyben á nyilatkozattévők azt a kívánságukat fejezték ki, hogy maradjon meg a Pozsgay által körvonalazott értékelés. Tehát ha 56 nem is forradalom volt Pozsgay szerint, mindenesetre népfelkelés. Most ezt mint tudjuk annyiban változott, hogy Grósz Károly hozzátette, hogy ebből aztán később ellenforradalom lett. - Illetve, visszatértek az eredeti Kádári formulához tulajdonképpen, na de ez már más kérdés. A műsorunkban a Világhíradóban hallottam, készítettél az utca emberével villáminterjúkat, egymondatos interjúkat, hogy mi a ... - Két kérdést tettem fel. Az egyik az, hogy mi a véleményük a mai magyarországi változásokról? A másik kérdés a másnapi MSZMP üléséről. - Ezt akkor készítetted amikor üléseztek? - Igen. - Ez egy hírtelen jött ötlet volt, aztán fogtam a magnetofont kimentem az utcára megállítottam egy-két járókelőt. - Volt aki nem volt hajlandó véleményt mondani? - Hát a 30 közül akit én megkérdeztem kettő tárta szét a kezét azzal, hogy ő nem nyilatkozik. De nem úgy, hogy visszautasított volna, hanem nem akar nyilatkozni. - Na most még utoljára hagytam egy valamit, ami egy érdekes jellemzője volt a kiküldetésednek bár ez a tervek között eredetileg nem szerepelt. Az utadon elkísért a bajor televíziónak egy kis csapatja is. Ez hogy jött létre tulajdonképpen? - Hát először a magyar osztály vezetőjével vették fel a kapcsolatot. Valahonnan megtudták, hogy a Szabad Európa Rádió egyik tudósítója Magyarországra készül hosszabb időre. Hiszen 15 nap azért nem olyan rövid. Kinyilvánították a szándékukat, hogy elkísérnének. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan dolgozik a Szabad Európa Rádió tudósítója Magyarországon ahová ilyen újságíró hosszú ideig nem tehette be a lábát. Három napig voltunk együtt, elsősorban Budapest és. egy nap Szegeden. Megnézték, hogy hogy készítem az interjúkat, és tv-felvételeket készítettek március 5-ikén. Ez a nyugatnémet televízió egyes csatornáján vasárnap a szomszédok című adásban lesz. - Szóval most vasárnaphoz egy hétre. - Igen. - Zavartak a munkádban, vagy elősegítették? - Hát ők nagyon megígérték amikor elindultunk, hogy ők lehetőleg a háttérben szeretnének maradni, és minél kevesebbet ártani. De mondjuk ez nem szidalomként mondom, tehát nem neheztelek rájuk, nem szemrehányásként. Végül is azért sok-sok dologra nem került sor amit szerettem volna elintézni. Végül is velük is foglalkozni kellett. Szerettem volna azért, hogy ha nem az én személyem van elsősorban a forgatás középpontjában, hanem szerettem volna megmutatni nekik egy olyan Magyarországot, amit egy magyar ember lát. Még ha öt év után is. Azt hiszem, hogy azért ez is sikerült valamennyire. - Befejezésül szeretnék visszakanyarodni az első kérdéshez. Az elején azt kérdeztem, hogy milyen benyomásokkal érkeztél oda, mennyiben fedték a várakozásaidat, mennyiben nem. Azt hiszem öt év telt el azóta, hogy utoljára voltál Magyarországon és azt mondtad az elején, hogy ez tudtad és láttad és egy egészen más ország. Mennyiben más? - Mit jelent ez a más? - A benyomásaimat az élményeimet csak jóval az utazás után, miután visszaérkeztem Münchenbe tudtam rendszerezni, összeállítani magamban valahogy egy képet. Most rendkívül vegyesek a benyomásaim. Elsősorban az, hogy bárkivel beszél az ember az országban gyakorlatilag mind mind mást tart, ami közös lehet bennük, például az, hogy eltűntek korábbi belső korlátok. Eltűnt az a félelem, ami nyilvános szerepléskor jellemezte az embereket. Ma már minden további nélkül nyilatkoznak, amikor csináltam ezt a körinterjút. Például feltettem a kérdést bemutatkozásom után, hogy hajlandó-e nyilatkozni rádiónknak. Természetesen - mondták -, a legtöbb válasz így hangzott. Tehát ebből látom, hogy az emberek azért valamennyire összeszedték magukat és felocsúdtak abból a letargiából, abból a közönyből, ami eddig hosszú időn keresztül jellemezte őket. Most hogy ez mennyire jelenti azt, hogy a magyar polgár bátrabb lett, politikai öntudatra ébredt és mennyire jelenti azt, hogy az indulat belső feszítése miatt törnek ki belőle ezek. Ezt én nem tudtam megítélni, 11 nap ehhez kevés volt. - Tapasztaltam bizonyos fokú félelmet, hogy események megismétlődhetnek. Gondolok itt elsősorban 1956-ra. Persze itt is fontos az, hogy kivel beszél az ember. Ha az értelmiséggel beszélünk ők reménykednek, optimisták. - Antal János köszönöm szépen a beszélgetést. +++
1989. február 24., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|