Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 24.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC:

Munkásszolidaritás '89 (Panoráma)

"Holnap kerül megrendezésre Budapesten a Munkásszolidaritás ,89 konferencia. Délután felhívtam telefonon Orbán Viktort, a Fidesz országos választmányának tagját és először is azt kérdeztem tőle, hogy milyen körülmények között született meg e konferencia terve és mi a holnapi program? - A Fidesz ennek a konferenciának nem szervezője, tulajdonképpen védnöke. Részben, kismértékben anyagi támogatója is. Az egész kezdeményezés teljesen függetlenül történik a Fidesztől. A Fidesz egykori, mára már megszűnt munkáscsoportjának az aktivistái szervezik ezt a konferenciát. A munkáscsoportnak az aktivistái elsősorban azért váltak ki a Fideszből, mert úgy gondolták, hogy ideje létrehozni egy független munkás ifjúsági szervezetet és ez talán szerencsésebb volna az ő megítélésük szerint a Fidesztől függetlenül létrehozni, nem pedig a Fideszbe integrálni a munkásokat. Ezért a célért dolgoznak. "

Kerekasztal a KB-ülésről

(Vadász János)
München, 1989. február 16. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Kedves
hallgatóim! Az elmúlt két hét során két ízben is beszélgetést
szenteltünk azoknak az előzményeknek, amelyek nyomán a múlt hét
végén rendkívüli ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága. Az e
heti Szerkesztők fórumán új résztvevőkkel tulajdonképpen ezt a
beszélgetést folytatjuk, de immár az ülés kimenetelének
ismeretében. Illetve, egészen pontosan a kimenetelt sem ismerjük,
mivel a magyarországi hírközlő szervek csak egyetlen beszédet
közöltek a záróközleményen kívül: a pártfőtitkár, Grósz Károly
beszédét.
    
    A két résztvevő Londonból Krassó György politológus, a Magyar
Október Tájékoztató Szolgálat vezetője, itt a müncheni stúdióban
pedig Kasza László kollégám vesz részt a beszélgetésben.
    
    Mit lehet mondani erről az ülésről? Szemmel látható, hogy a nyílt
szakadást egyelőre elkerülték, személyi változásokra egyelőre nem
került sor. Ennek az ára egy kompromisszum, amelyet a kiadott
közlemény tükröz.
    
    - Mielőtt a részleteibe belemegyünk, szeretnék tőletek két rövid
benyomást hallani, két rövid véleményt. Tehát szerintetek hogyan
került ki a pártvezetés ebből a próbából, megerősödve vagy
meggyöngülve? Krassó György.
    
    - Én úgy gondolom, hogy Grósz Károly megerősödve került ki ebből az
értekezletből. A megelőző két hét során meglehetősen bizonytalan
volt, hogy a párt két szárnya közül melyik az erősebb. Ha az ember
a budapesti tömegtájékoztatást figyelte, akkor szinte csak a
reformista nézeteket hallotta. Úgy tűnik, hogy Grósz Károly viszont
a párton belül kapott nagyon erős támogatást, és végül a Központi
Bizottság határozata, állásfoglalása a kiadott kommüniké azt
ajánlást tükrözi többé-kevésbé, amit Grósz Károly előadói
beszédében előterjesztett.
    
    - Kasza László!
    
    - Az én véleményem szerint nem Grósz Károly került ki megerősödve
ebből a vitából, hanem Pozsgay Imre. Az az érzésem, hogy bár
teljesen igaza van Krassó Györgynek, hogy a kiadott nyilatkozat
tulajdonképpen egy régi sztálinista, kádárista formulát tett a
magáévá 1956-ot illetően, de ugyanakkor nem került sor arra, amire
sokan gondoltak, hogy egyszerűen csak megbélyegzik Pozsgayt, és nem
kerül sor arra, hogy - ahogy ilyen szépen mondani szokták -
politikailag támogassák. Úgyhogy nekem az az érzésem, hogy egy nagy
békát nyelt le a párt vezetősége és a Központi Bizottság.
    
    - Én valahogy azt érzem fontosnak, hogy Grósz az ülés előtt, -
illetve abban az interjúban, ami az ülést kiváltotta - nagyon
nyomatékosan hangoztatta, hogy itt most tiszta vizet kell önteni a
pohárba, hogy dönteni kell személyi kérdésekben is, és én úgy érzem
valahogy, hogy ennek a puszta elmaradása ez nem az ő tekintélyét
erősíti. Amint már utaltál rá, az 56-os magyar forradalom újra-,
illetve - mondhatni - visszaértékelését illeti, ez a formula mit
mond számotokra ma? Krassó György.
    
    - Egy pillanatra visszautalnék az előző kérdésre, ez összefügg az
56-os értékeléssel is. Te azt mondod, azért látod úgy, hogy Grósz
Károly nem erősödött most meg, hiszen nem került sor személyi
változásra, legalábbis Pozsgay maradt a pártvezetésben. De
gondoljunk arra, hogy amikor Pozsgay Imre január 28-ikán ezt a
bejelentést tette az albizottság jelentéséről, akkor ez többé-
kevésbé felfogható volt egy konzervatív irányvonal elleni
támadásnak is, tehát még az a lehetőség is fennállott, hogy Grósz
Károly kerül ki a főtitkári székből. Úgyhogy legalábbis annyival
kiegészíteném, amit mondasz: igaz, hogy Pozsgay Imre maradt, de
maradt Grósz Károly is.
    
    A kérdésedre visszatérve, erről gondolom, igen sok szó esett az
elmúlt két hétben. 1956 értékelése nagyon nagy elégtétel azoknak az
ezreknek, tízezreknek vagy millióknak, akik 1956 után börtönbe
kerültek, vagy más módon a legsúlyosabb represszói hatásait érezték
egészen mostanáig.
    
    Maga az a tény, hogy a párt képtelen volt újraértékelni ezt a
kérdést, jóllehet ez nem állt szándékában, ez kétségtelenül a
társadalom óriási nyomásának az eredménye. Grósz Károly éppen itt
Londonban jelentette ki két héttel főtitkárrá választása előtt,
május 6-ikán, hogy a párt nem fogja 1956-ot átértékelni.
    
    - De hát nem arról van szó, hogy tulajdonképpen mégis
visszaértékelték, illetve visszatértek a kádári formulához?
    
    - Visszatértek a kádári, decemberi formulához, ez azonban nem
azonos a 30 éven keresztül alkalmazott kádári formulával. Itt azért
magába a kommünikébe belekerült, s úgy tűnik Grósz Károly akarata
ellenére, hogy valóságos népfelkelésre került sor. Érdemes azért
megfigyelni, hogy Grósz Károly sem az előadói beszédében, sem pedig
a tévének, rádiónak adott nyilatkozatában a népfelkelés szót nem
használja.
    
    Úgy tűnik, magában a Központi Bizottságban is nagy vita lehetett
erről. Tudniillik az első nap után egy nyilatkozat elhangzott a
Magyar Televízió kettes programjában, mégpedig Horn Gyula KB-tag,
külügyminisztériumi államtitkártól, aki a történelmi albizottság
tagja, és közismert, hogy a reformok híve. Idézem: Azért, hogy a
történelmi albizottság úgy értékeli 1956-ot, hogy felkeléssel
kezdődött, de ellenforradalommá fajult - vagyis nem a népfelkelés
szót használta -, az első nap után még ez nem dőlt el, meddig megy
el a Központi Bizottság az események átértékelésében.
    
    - Mindenesetre, ahogy a Társadalmi Szemlében megjelent ez a
tanulmánya ennek az albizottságnak, az egyik fejezete ezt a címet
viseli: Az 1956 októberi népfelkelés. Ami mégis ezt tekinti
meghatározónak.
    
    - Úgy tűnik, hogy az első napon talán népiképp visszavonult, hát
visszavonultak azok, akik a népfelkelés kifejezést képviselték, de
azután mégis ez elfogadódott.
    
    Mielőtt ebben az egészben továbbmennék, annyit meg szeretnék
mondani, én úgy érzem, én igazán érdekelt vagyok - és hogy mondjam
-, talán az egész életem összeforrott 1956-tal, mégis most úgy
érzem, hogy a magyar lakosságnak talán másodlagos kérdés az, hogy
most népfelkelés szót vagy felkelés szót használnak, talán még az
is, hogy ellenforradalmat. Nemcsak a napi gondok miatt, hanem azért
is, mert meglehetősen élesnek tűnt, egy inkább csak egy harci telep
a reformok kiverése a konzervatív erők számára. Ez egy olyan harci
terep minthogy most eléggé hasonló a helyzet 56-hoz, megint vannak
reformisták a pártban, megint vannak konzervatívok, hogy ennek
értékelése ez napi egy politikai kérdés.
    
    - Most Kasza László szeretne még ehhez hozzászólni.
    
    - Nekem az az érzésem, Krassó György, egy kicsit most fonákul
hangzik, hogy - én, aki nem voltam börtönben az 56-os események
miatt - én tulajdonítok itt ennek látszólag ennek a szóhasználatnak
nagyobb jelentőséget, de azért ne felejtsük el, hogy 1956
értékelése az ennek a rendszernek, amely leverte a forradalmat,
alfája és ómegája.
    
    Nos, ha ők elszánják magukat arra, lehet ilyen meggondolásuk, amit
te említettél, hogy napi politikát csinálnak belőle, esetleg
figyelmet elterelnek, vagy amit akarsz. A lényegét ennek én mégis
csak nagyon fontosnak tartom: van a pártnak egy párttörténészekből
álló bizottsága, amely megállapította azt, hogy népfelkelés volt.
    
    Ezt nem kell tovább ragozni.
    
    Tény az, hogy ebben a nyilatkozatban, mint a Társadalmi Szemle
különszámában közzétett, és amelyet a Kossuth Rádió kedden, szerdán
részben ismertetett, abban ez van, hogy népfelkelés. Ami azt is
jelenti, hogy a saját történelmi bizottság vagy történész
bizottságnak a véleményét a párt megint egyszer semmibe vette, mert
hiszen a Központi Bizottság nyilatkozatában megint más van.
    
    - Maga Grósz beszélt arról, ami rendkívül furcsán hangzik, hogy
egyrészt van a tudományos vélemény, illetve feltételezhetően a
tudományos igazság, ez egy dolog, és más dolog a politikai
értékelés, ami valahogy azt intrikálja számomra, hogy a politikai
értékelés teljesen eltérhet a tudományos lényegtől.
    
    - Most ez történt.
    
    - Na de most térjünk rá valóban a mai dolgokra, ahogy Krassó György
indítványozta, és egyúttal erre a Grósz-beszédre. A nevezetes
pártülésen egy nagyon feltűnő kirohanást ölel fel ez a beszéd a
magyarországi tájékoztató szervek, a sajtó, rádió, televízió ellen.
    
    Majd - mondhatni - majdnem általános jellegű ez a támadás, és
nagyon feltűnő azon reformretorika után, amit olyan hosszú ideig
lehetett a pártvezetőktől hallani, nevezetesen Grósz Károlytól is.
    
    Mi erről a véleményetek? Mi motiválta ezt a kirohanást? Krassó
György.
    
    - Én azt gondolom, hogy ez egy tényleg nagyon erős és szinte
váratlan erősségű kirohanás, amit meg is ismételt Grósz Károly a
televíziónak és a rádiónak adott interjújában, és ami nem szerepel
a Központi Bizottság által kiadott közleményben. Ez a párton belüli
hatalmi harcoknak a tükröződése.
    
    A tájékoztatásban nagyon erősek a reformok hívei. Ez Grósz
Károlynál úgy jelenik meg, hogy idézem: Ugyanakkor mindezt nem volt
képes ellensúlyozni a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó, kis
létszámú, de hangadó csoportoknak a párt és a kormány politikája
elleni fellépését. Nehogy esetleg valaki félreértse, és úgy
gondolja, itt valamiféle ellenzéki elemek beépüléséről van szó,
rögtön utána rátér arra, hogy a Magyar Nemzetben például
valótlanságokat kürtölnek szét. Én ezt úgy értékelem, mintegy
Pozsgay Imre személye, és a Pozsgay Imre által képviselt
reformpolitika elleni egyenes támadást.
    
    - Kasza László!
    
    - Én ezt pontosan úgy gondolom, ahogy Krassó György megfogalmazta,
talán még hozzátenném azt, hogy én teljesen ijesztőnek tartom a
főtitkár ilyen - majdnem azt mondanám - ellenőrzés nélküli
kirohanását, amire csak azért nem lehet mondani, hogy minden
kontrolitól mentes, hiszen elhangzása után két nappal a
Népszabadságban közzétették a beszédet, s lett volna idejük,
lehetőségük arra, hogy kijavítsák, tehát itt nem véletlenről van
szó, hanem ő valóban azt akarta mondani, amit mondott, és ez
nagyon-nagyon szomorú fényt vet Grósz Károly felfogására a
sajtószabadságról, arról, hogy mi a sajtónak a feladata, hiszen nem
kevesebbet mond, mint annyit, hogy mi, a párt pénzeljük a sajtót,
mi fizetjük őket, és még veszik maguknak azt a szemtelenséget, hogy
bennünket bírálnak.
    
    Most nem akarom itt elvire vinni a kérdést, mert hiszen ismeri
mindenki ennek a fonákságát, talán csak azt lehetne felvetni, hogy
ugyan vajon ki államosította le ezt az egész sajtót, hogy a pártnak
kell fizetni. Hadd ne térjünk ki arra, mit jelent az, hogy a
pártnak kell fizetni, itt ezt nem valahogy a magyar nép fizeti, a
párt pénze is valamilyen termelésből jön ki.
    
    - Idézem (...), de hallgatóink figyelméhez jellemző ez a rész a
beszédben. Amit különösen nehezményez a pártfőtitkár, azt mondja:
Állami irányítás alatt álló, állami költségvetésből működtetett
tömegtájékoztatási intézmények műsoraiban, írásaiban hangulatkeltés
folyik a politikai kormányzatuk törekvése ellen".
    
    És ennek kapcsán később azt mondja, hogy ami - úgymond - eltűrhető
a független sajtótól, az elfogadhatatlan a párt és az állam által
fenntartott hivatalos tájékoztatási eszközökre.
    
    - Egyébként ez a beszéd felölel egy kirohanást az ellenzéki
szervezetekkel szemben is. Ott is megjelöl, de nem nevez meg egy
egy szélsőséges szárnyat, amely uszít és a stabilizálódás ellen lép
fel, illetve destabilizáló tényezőként lép fel.
    
    - Érdekes lenne tudni, hogy kire gondolt pontosan, melyik
szervezetre gondolt pontosan Grósz Károly. Itt csak egy világos,
hogy egyre nem gondolt, az Új Márciusi Frontra, hiszen ezeket
pozitív példaként említette, hogy az ő javaslatuk alapján együtt
lehet dolgozni a független szervezeteknek a kormánnyal.
    
    - A kirohanást - ahogy mondod - megint hozzákapcsolnám ahhoz, amit
a sajtóról mondtunk, hogy teljesen ijesztő a főtitkár véleménye,
ijesztő fényt vet a párt, a főtitkár véleménye, és ezúttal a
társadalmi pluralizmusról, a többpártrendszerről alkotott
elképzelései•
- Erre szeretném, ha rátérnénk. Tudniillik itt Grósz a beszédében -
és ez egyébként így nem jelenik meg, ilyen konkrétan a
kommünikében, a záróközleményben - felsorolta azokat a
feltételeket, amelyek szerinte szükségesek ahhoz, hogy
többpártrendszer egyáltalán formát öltsön, és az MSZMP-től eltérő
pártok legálisan működjenek.
    
    A következőket mondja, mint feltételt: először is mindennek
fokozatosan, lassan, megszabott keretek szerint kell megvalósulnia
egy átmeneti időszakban - nem mondja meg pontosan, hogy mik ezek a
keretek, és az időhatárokat sem szabja meg. Továbbá ezeknek a
pártoknak el kell fogadniuk a szocializmust - így közelebbi
részletezés nélkül -, el kell fogadniuk az ország védelmi
kötelezettségeit, vagyis a varsói paktumban való részvételét,
továbbá egyik párt sem törekedhet arra, hogy a válságot elmélyítse,
és mindegyiknek törekednie kell arra, hogy a politikai
stabilizálódás fönnmaradjon.
    
    (folyt.)
    


1989. február 16., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kerekasztal a KB-ülésről - 1. folyt.

- Hogy lehet ezt összeegyeztethetni egy szabadon, normálisan
funkcionáló többpártrendszerrel, vagy egyáltalán lehet-e?
    
    Krassó György!
    
    - A kérdésed is egy kicsit magában foglalja a választ, de ettől
függetlenül nyugodtan megmondhatjuk, hogy nem lehet
összeegyeztetni. Egyáltalában a párt mai politikai célkitűzései
nagyon kérdéses, hogy a gyakorlatban hogyan valósulhatnak meg.
    
    Grósz Károly soha nem titkolta, hogy ő politikai reformokat igen
lassan akarna csak bevezetni, vagy egyáltalában nem, és hogy
valójában a gazdasági reformok, annak is csak egy bizonyos fajtája
az ő területe.
    
    Még visszatérve - de idetartozik az előző kérdéshez -, hogy
ezenfajta megfogalmazás, amit Grósz Károly alkalmazott: a mélyülő
válság okai visszavezethetők az ellenzéki alternatív szervezetek
szélsőséges elemeinek uszító magatartására is, ez valóban egy
ijesztő visszatérés a korábbi, az elmúlt 30 évet jellemző, de az
elmúlt 10 évet különösen jellemző megfogalmazásokhoz.
    
    Ez többek közt arra is utal, hogy Grósz Károly némi taktikázás után
visszatért az ellenzék, vagyis a párt konzervatív elemei vezérének
a szerepébe. Ez a szerep amúgy is üres volt, hiszen két személy
lehetett volna várományosa, maga Grósz Károly és Berecz. Minthogy
Berecz János ügyesen áttáncolt néhány hete Pozsgay táborába, a kor
táborába, a párt konzervatív szárnya, amely valószínűleg túlsúlyban
van, vezér nélkül maradt, pedig ők juttatták hatalomra Grósz
Károlyt.
    
    Visszatérve a párt, a többpártrendszer feltételeire. Itt az egész
párt - és itt én beleértem a reformista szárnyat is - nehéz
helyzetben van. A pártot mind a két szárny - az én véleményem
szerint - megmenteni akarja Pozsgay Imre is, nemcsak Grósz Károly.
    
    A taktika itt különböző. Grósz Károly úgy gondolja, hogyha a
reformokat tovább viszik, akkor a párt szétesik, elolvad, egy
szabad választásban nem tud párttöbbséget szerezni. Ezt többé-
kevésbé látja Pozsgay Imre is, de ő meg úgy gondolja, hogy a pártot
meg kell újítani, és egy új, reformokban gondolkodó párt, ha nem is
az abszolút többséget, de legalábbis egy kormányképes többséget meg
tud szerezni.
    
    Pozsgay Imre is tudja, hogy ez kérdéses. Ezért én most nem akarok
nagyon sokáig beszélni, de ha még kapnék erről szót, néhány
gondolatot ismertetnék Pozsgay Imrének egy nagyon érdekes
interjújából, amit tegnapelőtt adott a BBC-nek, és ahol kitér az
általa elképzelt politikai rendszerre és az 1990-es választásokra.
    
    - Egészen röviden, de valóban csak egy-két mondatban, mert az időnk
nem sok és szeretném, ha Kasza Lászlónak is alkalma lenne erről
véleményt kifejteni, úgyhogy egy-két mondatban utalj rái
- Pozsgay Imre úgy gondolja, minthogy 40 éven keresztül egy
monolitikus és monopolisztikus hatalomgyakorlás folyt, ezért
Magyarországon nem jöttek létre, nem jöhettek létre olyan
szerveződések, amelyek kormányképes erőt képeznének. Ezért ő úgy
látja, hogy az 1990-es választások nem lehetnek szabad választások.
    
    Szórói-szóra idézem, nehogy úgy nézzen ki, hogy én magyarázok bele
valamit. Azt mondja: Ebből a helyzetből egy szabad választásos
rendszerben csak káosz lehetne. Ezért itt azt hiszem, egy
kiegyezéses mandátumot felosztó választást kell 90-re előkészíteni
vagy egy kétkamarás rendszert, amelyikben a második kamara
garantálja az MSZMP felügyeletét a folyamatok fölött, hogy 1995-re
majd kialakuljanak a feltételek stb.
    
    - Igen.
    
    - Úgyhogy mind a ketten az MSZMP hegemóniáját tűzik ki célul a
jövőben is.
    
    - Kasza Lászlói
- Nekem egy pillanatig kétségem nincsen afelől, hogy Pozsgay
kommunista, persze, hogy az. És mint kommunista, persze, hogy az a
célja, hogy a pártjának olyan erőt biztosítson, amilyet csak lehet.
    
    És ez a párt, ez a párthoz való tartozás persze, hogy nem maradt
nyomtalanul Pozsgayn sem, de én még ennek ellenére is egy más
kommunistát, egy olyan kommunistát látok benne, akivel demokratikus
viszonyok között szót lehet érteni, ha kilátásba helyezte azt -
ahogy Krassó György idézte - 90-ben nem, de 95-ben lehetnek
demokratikus választások Magyarországon valódi többpártrendszerrel.
    
    Ezt én nem hiszem, hogy valamikor is például egy Grósz Károlyból ki
lehetne húzni egy ilyen ígéretet, pláne elkötelező erővel.
    
    Azért én még hozzámondanék az alapkérdéshez valamit, ami engem
Grósz Károly nyilatkozatában a legjobban megijesztett
tulajdonképpen. Ugye ő a többpártrendszerre való áttérésnél azt
mondta, hogy mi ne a többpártrendszer ellen lépjünk fel, hanem
olyan viszonyokat teremthessünk, hogy befolyásolható a
többpártrendszer kialakulásának folyamata, és minekünk ezt kell
tennünk - valami ilyesmit mondott. Tehát őneki az a feladata - hogy
mint mondta -, befolyásolni kell a többpártrendszer kialakulását.
    
    Önkéntelenül az ember ezekre a bizonyos kék cédulákra gondol ebben
az esetben.
    
    Ez az egyik. A másik pedig, én egyszerűen nyelvtanilag nem értek,
talán segíthetnétek nekem lefordítani Grósz Károly gondolatát. Ugye
azt mondja, hogy mi lehet a megegyezés alapja. Először: a
szocializmusnak, mint történelmi alternatívának az elfogadása.
    
    Huszonkilencszer elolvastam ezt a mondatot, és nem értettem meg.
    
    Ugyanis ha ez azt jelenti, hogy választás két dolog között, ha azt
javasolja ezzel, amit a mondat tulajdonképpen jelent, hogy a
választási lehetőségek közül az egyik a szocializmus, akkor ezt én
teljesen elfogadhatónak tartom. De hogyha másképp gondolja - és nem
tudom, hogy lehet gondolni, talán úgy, hogy már így fogadtuk el -,
hogy ez szocializmus lesz, ezen nem lehet vitatkozni, akkor persze
elfogadhatatlan a feltétel.
    
    - Igen, ezen nincs megjelölve, hogy mi a szocializmus, illetve mi
az, amin állítólag nem lehet vitatkozni.
    
    - Ezért nem értem a mondatot.
    
    - Illetve a veszélyes itt szerintem az, hogy itt egy szabad
interpretálásra nyílik lehetőség, és ennek a monopóliumát a jelek
szerint az MSZMP fenn kívánja magának tartani.
    
    - Attól félek, hogy Grósz Károly vagy rosszul használta az
alternatíva szót, vagy pedig észjárásában az a gyakorlat kerekedett
felül, hogy a választást úgy értette, itt van ez az adott egy,
ebből választhattok.
    
    - Gondolom, hogy Grósz Károly valóban rosszul fejezte ki magát. Ő
azt mondta, vagy azt akarta mondani, hogy a szocializmust el kell
fogadnia minden pártnak. De milyen szocializmust? Nyilván Grósz
Károly a saját maga által értelmezett változatra gondol.
    
    Mármost Pozsgay Imre szintén beszél erről, és úgy tűnik, hogy itt
kirajzolódik a különbség a két elgondolás között. Pozsgay nagyon
határozottan kijelenti, hogy őszerinte a szocializmust a magyar nép
nem politikai deklarációban képzeli el, és az alkotmányt sem így
kell megfogalmazni, hanem a szocialista, az emberi jogok
megvalósulásában kell megtestesülnie. Egy szocializmus-képet
nyugodtan elfogadhat bárki.
    
    - Én még egész röviden kitérnék arra, amit Grósz arról mondott,
hogy ebben a rendszerben, ebben a szoc. plurban egyetlen párt sem
törekedhet a válság elmélyítésére, és mindegyiknek a stabilitás
megőrzését kell célul kitűznie.
    
    A nyugati demokráciákban is éppen azt látjuk, hogy az egymással
versengő pártok állandóan ezzel vádolják egymást a legkülönbözőbb
országokban, hogy igenis kell, mélyítik a krízist és felborítják a
stabilitást, hatalomra törnek.
    
    - Az egyik el akarja a másiktól venni a hatalmat, legalábbis a
következő választási periódusig vagy bizonyos időtartamig, amíg a
mandátum szól. Ez teljesen természetes.
    
    - Hogy értelmezzem a közbevetésemet: ugye Grósz Károly ezt szemére
vetette az alternatív csoportoknak, hogy hatalomra törnek?
    
    - Meg kell mondani, hogy Pozsgay Imre is hangsúlyozza azt a (...)
szükségességét - többek közt ezzel indokolja ezt a listás
rendszert, amit javasolt az 1990-es választásokra. És számomra egy
kicsit groteszknek tűnik, hogy jóllehet valóban nem lenne
Magyarországon jó most egy 1956 őszéhez hasonló állapot, de azért
pont az az ember, aki. az 1956 némi átértékelését - mert az előbb
nem mondtam, hogy azért a népfelkelés szó is messze áll attól, amit
a magyar nép már évtizedek óta kezdettől tud, és elfogad, hogy
forradalom volt -, szóval éppen az az ember külön kihangsúlyozza,
hogy itt nálunk 56-ot senki nem akar, ezt szóról szóra ezt mondja.
    
    - De a záróközleményben, illetve a kiadott közleményben, amely
összefoglalja ennek a pártülésnek a határozatait, az ember gondosan
elolvassa és összehasonlítja Grósz mondókájával - nem tudom ti hogy
vagytok vele -, nekem az volt határozottan a benyomásom, hogy a
kommüniké viszonylag jobb, vagy mondjuk így, kevésbé rossz, mint a
Grósz-beszéd. Hogy egy példát mondjak: a kommünikéből hiányoznak
ezek a többpártrendszerhez fűzött feltételek, amelyeket Grósz olyan
gonddal felsorol. Ezekkel csak a fokozatosságot emeli ki, de
egyébként ezeket a többi feltételeket elhagyja.
    
    - Ezekből a különbségekből lehet-e olyasmire következtetni, hogy
Grósz már nem a centrumot képviseli a pártban?
    
    - Nézd én ebből többek között ebből következtettem azt, amit az
első kérdésedre próbáltam kifejteni, hogy - szemben Krassó György
barátom véleményével - én úgy gondolom, hogy Grósz nem erősödött
meg ezen a központi bizottsági ülésen. Az ő első nyilatkozata erről
az egész népfelkelés dologról, amikor egyfajta tetemre hívást
hirdetett meg Pozsgay ellen, és ez a beszéde, amit most itt röviden
elemezni próbáltunk, s csak tényleg a legkirívóbb példákat mondtuk,
hiszen az idő nem engedi meg, hogy részletesen mindenki
jelentésével foglalkozzunk.
    
    Mind a kettő sokkal keményebb, mint a határozat, ami azt jelenti,
hogy a Központi Bizottságban nem kapta meg ez a kemény hang a
támogatást. így fordítom én le az eseményeket.
    
    - Krassó György, körülbelül még egy perced van.
    
    - Jaj, hát akkor nagyon össze kell foglalnom.
    
    Először is azt szólnám hozzá, hogy nem a Központi Bizottságban,
mert minden kérdés a Politikai Bizottságban dőlt el előtte három
nappal, és hogyha ezt nem vette volna tudomásul a Központi
Bizottság, ebből a célból egy nappal előtte, 9-ikén a megyei
pártbizottságok vezetői és a KB osztályvezetői értekezleten
értesültek arról, hogy mit kell határozniuk.
    
    Másik megjegyzésem: igaz, hogy Grósz valóban sokkal keményebben
beszélt, mint a Központi Bizottság kommünikéje, de nemcsak Grósz
korábbi állításai nem kaptak helyet később, hanem Pozsgay Imréé
sem, aki az elején kiállta az elmúlt 30 év politikáját, sőt azt is
mondta, hogy meg kell vizsgálni, tavaly május óta miért haladnak
olyan lassan a dolgok.
    
    Úgy tűnik, hogy a Központi Bizottság éppen túl gyorsnak tartja a
haladást, és Pozsgay Imre egy (...) bizalmából biztosította, ezzel
Grósz Károly ajánlását fogadta el, akinek nagyon fontos célja, hogy
a párt ne szakadjon ketté, mert egy sztálinista párt aztán végképp
olyan párt lenne, amelyet senki nem támogat. Illetve az önmagában
sokat mond, hogy a pártsajtó, illetve a sajtó csak a Grósz-beszédet
közölte, az egyetlen felszólalás, amelyet ismerünk erről az
ülésről.
    
    - Egész biztos nem megy el tőlünk a téma, vissza kell majd térnünk
rá a jövőben, ki tudja, talán a közeljövőben is. Gondoljunk arra,
hogy a jövő hét elején újabb ülést tart az MSZMP Központi
Bizottsága. Mindenesetre most megköszönöm a közreműködését Krassó
Györgynek Londonban és Kasza Lászlónak itt Münchenben. +++


1989. február 16., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- 569-o98 Pintér István: Két észrevételem van- úgy a TV l-es, mint a TV 2-es csatornán mindenféle játéknál miért szükséges megkérdezni, hogy mi a játékos foglalkozása? Ez nem befolyásolja a játékot és miért kell azt mindenkinek tudni? A másik észrevételem az, hogy az időjárás jelentésnél miért kell minden műsorvezetőnek zsebre dugott kézzel állnia a kamera előtt?Ezzel semmibe veszik a TV nézőt.Ez nem egy udvarias viselkedés. - 335-688: Felvilágosítást szeretnék kérni az iránt, hogy hol érdeklődhetek a fedettpályás atlétikai VB. programja iránt. - Ne engedjék még képletesen sem, hogy elfoglalják március 15-én a TV épületét! Próbáljanak minden formában intézkedni. - 321-411 Kiss Ferenc: játszani szeretne."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD