Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 24.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC:

Munkásszolidaritás '89 (Panoráma)

"Holnap kerül megrendezésre Budapesten a Munkásszolidaritás ,89 konferencia. Délután felhívtam telefonon Orbán Viktort, a Fidesz országos választmányának tagját és először is azt kérdeztem tőle, hogy milyen körülmények között született meg e konferencia terve és mi a holnapi program? - A Fidesz ennek a konferenciának nem szervezője, tulajdonképpen védnöke. Részben, kismértékben anyagi támogatója is. Az egész kezdeményezés teljesen függetlenül történik a Fidesztől. A Fidesz egykori, mára már megszűnt munkáscsoportjának az aktivistái szervezik ezt a konferenciát. A munkáscsoportnak az aktivistái elsősorban azért váltak ki a Fideszből, mert úgy gondolták, hogy ideje létrehozni egy független munkás ifjúsági szervezetet és ez talán szerencsésebb volna az ő megítélésük szerint a Fidesztől függetlenül létrehozni, nem pedig a Fideszbe integrálni a munkásokat. Ezért a célért dolgoznak. "

Kerekasztal a KB-ülésről

(Vadász János)
München, 1989. február 16. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Kedves
hallgatóim! Az elmúlt két hét során két ízben is beszélgetést
szenteltünk azoknak az előzményeknek, amelyek nyomán a múlt hét
végén rendkívüli ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága. Az e
heti Szerkesztők fórumán új résztvevőkkel tulajdonképpen ezt a
beszélgetést folytatjuk, de immár az ülés kimenetelének
ismeretében. Illetve, egészen pontosan a kimenetelt sem ismerjük,
mivel a magyarországi hírközlő szervek csak egyetlen beszédet
közöltek a záróközleményen kívül: a pártfőtitkár, Grósz Károly
beszédét.
    
    A két résztvevő Londonból Krassó György politológus, a Magyar
Október Tájékoztató Szolgálat vezetője, itt a müncheni stúdióban
pedig Kasza László kollégám vesz részt a beszélgetésben.
    
    Mit lehet mondani erről az ülésről? Szemmel látható, hogy a nyílt
szakadást egyelőre elkerülték, személyi változásokra egyelőre nem
került sor. Ennek az ára egy kompromisszum, amelyet a kiadott
közlemény tükröz.
    
    - Mielőtt a részleteibe belemegyünk, szeretnék tőletek két rövid
benyomást hallani, két rövid véleményt. Tehát szerintetek hogyan
került ki a pártvezetés ebből a próbából, megerősödve vagy
meggyöngülve? Krassó György.
    
    - Én úgy gondolom, hogy Grósz Károly megerősödve került ki ebből az
értekezletből. A megelőző két hét során meglehetősen bizonytalan
volt, hogy a párt két szárnya közül melyik az erősebb. Ha az ember
a budapesti tömegtájékoztatást figyelte, akkor szinte csak a
reformista nézeteket hallotta. Úgy tűnik, hogy Grósz Károly viszont
a párton belül kapott nagyon erős támogatást, és végül a Központi
Bizottság határozata, állásfoglalása a kiadott kommüniké azt
ajánlást tükrözi többé-kevésbé, amit Grósz Károly előadói
beszédében előterjesztett.
    
    - Kasza László!
    
    - Az én véleményem szerint nem Grósz Károly került ki megerősödve
ebből a vitából, hanem Pozsgay Imre. Az az érzésem, hogy bár
teljesen igaza van Krassó Györgynek, hogy a kiadott nyilatkozat
tulajdonképpen egy régi sztálinista, kádárista formulát tett a
magáévá 1956-ot illetően, de ugyanakkor nem került sor arra, amire
sokan gondoltak, hogy egyszerűen csak megbélyegzik Pozsgayt, és nem
kerül sor arra, hogy - ahogy ilyen szépen mondani szokták -
politikailag támogassák. Úgyhogy nekem az az érzésem, hogy egy nagy
békát nyelt le a párt vezetősége és a Központi Bizottság.
    
    - Én valahogy azt érzem fontosnak, hogy Grósz az ülés előtt, -
illetve abban az interjúban, ami az ülést kiváltotta - nagyon
nyomatékosan hangoztatta, hogy itt most tiszta vizet kell önteni a
pohárba, hogy dönteni kell személyi kérdésekben is, és én úgy érzem
valahogy, hogy ennek a puszta elmaradása ez nem az ő tekintélyét
erősíti. Amint már utaltál rá, az 56-os magyar forradalom újra-,
illetve - mondhatni - visszaértékelését illeti, ez a formula mit
mond számotokra ma? Krassó György.
    
    - Egy pillanatra visszautalnék az előző kérdésre, ez összefügg az
56-os értékeléssel is. Te azt mondod, azért látod úgy, hogy Grósz
Károly nem erősödött most meg, hiszen nem került sor személyi
változásra, legalábbis Pozsgay maradt a pártvezetésben. De
gondoljunk arra, hogy amikor Pozsgay Imre január 28-ikán ezt a
bejelentést tette az albizottság jelentéséről, akkor ez többé-
kevésbé felfogható volt egy konzervatív irányvonal elleni
támadásnak is, tehát még az a lehetőség is fennállott, hogy Grósz
Károly kerül ki a főtitkári székből. Úgyhogy legalábbis annyival
kiegészíteném, amit mondasz: igaz, hogy Pozsgay Imre maradt, de
maradt Grósz Károly is.
    
    A kérdésedre visszatérve, erről gondolom, igen sok szó esett az
elmúlt két hétben. 1956 értékelése nagyon nagy elégtétel azoknak az
ezreknek, tízezreknek vagy millióknak, akik 1956 után börtönbe
kerültek, vagy más módon a legsúlyosabb represszói hatásait érezték
egészen mostanáig.
    
    Maga az a tény, hogy a párt képtelen volt újraértékelni ezt a
kérdést, jóllehet ez nem állt szándékában, ez kétségtelenül a
társadalom óriási nyomásának az eredménye. Grósz Károly éppen itt
Londonban jelentette ki két héttel főtitkárrá választása előtt,
május 6-ikán, hogy a párt nem fogja 1956-ot átértékelni.
    
    - De hát nem arról van szó, hogy tulajdonképpen mégis
visszaértékelték, illetve visszatértek a kádári formulához?
    
    - Visszatértek a kádári, decemberi formulához, ez azonban nem
azonos a 30 éven keresztül alkalmazott kádári formulával. Itt azért
magába a kommünikébe belekerült, s úgy tűnik Grósz Károly akarata
ellenére, hogy valóságos népfelkelésre került sor. Érdemes azért
megfigyelni, hogy Grósz Károly sem az előadói beszédében, sem pedig
a tévének, rádiónak adott nyilatkozatában a népfelkelés szót nem
használja.
    
    Úgy tűnik, magában a Központi Bizottságban is nagy vita lehetett
erről. Tudniillik az első nap után egy nyilatkozat elhangzott a
Magyar Televízió kettes programjában, mégpedig Horn Gyula KB-tag,
külügyminisztériumi államtitkártól, aki a történelmi albizottság
tagja, és közismert, hogy a reformok híve. Idézem: Azért, hogy a
történelmi albizottság úgy értékeli 1956-ot, hogy felkeléssel
kezdődött, de ellenforradalommá fajult - vagyis nem a népfelkelés
szót használta -, az első nap után még ez nem dőlt el, meddig megy
el a Központi Bizottság az események átértékelésében.
    
    - Mindenesetre, ahogy a Társadalmi Szemlében megjelent ez a
tanulmánya ennek az albizottságnak, az egyik fejezete ezt a címet
viseli: Az 1956 októberi népfelkelés. Ami mégis ezt tekinti
meghatározónak.
    
    - Úgy tűnik, hogy az első napon talán népiképp visszavonult, hát
visszavonultak azok, akik a népfelkelés kifejezést képviselték, de
azután mégis ez elfogadódott.
    
    Mielőtt ebben az egészben továbbmennék, annyit meg szeretnék
mondani, én úgy érzem, én igazán érdekelt vagyok - és hogy mondjam
-, talán az egész életem összeforrott 1956-tal, mégis most úgy
érzem, hogy a magyar lakosságnak talán másodlagos kérdés az, hogy
most népfelkelés szót vagy felkelés szót használnak, talán még az
is, hogy ellenforradalmat. Nemcsak a napi gondok miatt, hanem azért
is, mert meglehetősen élesnek tűnt, egy inkább csak egy harci telep
a reformok kiverése a konzervatív erők számára. Ez egy olyan harci
terep minthogy most eléggé hasonló a helyzet 56-hoz, megint vannak
reformisták a pártban, megint vannak konzervatívok, hogy ennek
értékelése ez napi egy politikai kérdés.
    
    - Most Kasza László szeretne még ehhez hozzászólni.
    
    - Nekem az az érzésem, Krassó György, egy kicsit most fonákul
hangzik, hogy - én, aki nem voltam börtönben az 56-os események
miatt - én tulajdonítok itt ennek látszólag ennek a szóhasználatnak
nagyobb jelentőséget, de azért ne felejtsük el, hogy 1956
értékelése az ennek a rendszernek, amely leverte a forradalmat,
alfája és ómegája.
    
    Nos, ha ők elszánják magukat arra, lehet ilyen meggondolásuk, amit
te említettél, hogy napi politikát csinálnak belőle, esetleg
figyelmet elterelnek, vagy amit akarsz. A lényegét ennek én mégis
csak nagyon fontosnak tartom: van a pártnak egy párttörténészekből
álló bizottsága, amely megállapította azt, hogy népfelkelés volt.
    
    Ezt nem kell tovább ragozni.
    
    Tény az, hogy ebben a nyilatkozatban, mint a Társadalmi Szemle
különszámában közzétett, és amelyet a Kossuth Rádió kedden, szerdán
részben ismertetett, abban ez van, hogy népfelkelés. Ami azt is
jelenti, hogy a saját történelmi bizottság vagy történész
bizottságnak a véleményét a párt megint egyszer semmibe vette, mert
hiszen a Központi Bizottság nyilatkozatában megint más van.
    
    - Maga Grósz beszélt arról, ami rendkívül furcsán hangzik, hogy
egyrészt van a tudományos vélemény, illetve feltételezhetően a
tudományos igazság, ez egy dolog, és más dolog a politikai
értékelés, ami valahogy azt intrikálja számomra, hogy a politikai
értékelés teljesen eltérhet a tudományos lényegtől.
    
    - Most ez történt.
    
    - Na de most térjünk rá valóban a mai dolgokra, ahogy Krassó György
indítványozta, és egyúttal erre a Grósz-beszédre. A nevezetes
pártülésen egy nagyon feltűnő kirohanást ölel fel ez a beszéd a
magyarországi tájékoztató szervek, a sajtó, rádió, televízió ellen.
    
    Majd - mondhatni - majdnem általános jellegű ez a támadás, és
nagyon feltűnő azon reformretorika után, amit olyan hosszú ideig
lehetett a pártvezetőktől hallani, nevezetesen Grósz Károlytól is.
    
    Mi erről a véleményetek? Mi motiválta ezt a kirohanást? Krassó
György.
    
    - Én azt gondolom, hogy ez egy tényleg nagyon erős és szinte
váratlan erősségű kirohanás, amit meg is ismételt Grósz Károly a
televíziónak és a rádiónak adott interjújában, és ami nem szerepel
a Központi Bizottság által kiadott közleményben. Ez a párton belüli
hatalmi harcoknak a tükröződése.
    
    A tájékoztatásban nagyon erősek a reformok hívei. Ez Grósz
Károlynál úgy jelenik meg, hogy idézem: Ugyanakkor mindezt nem volt
képes ellensúlyozni a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó, kis
létszámú, de hangadó csoportoknak a párt és a kormány politikája
elleni fellépését. Nehogy esetleg valaki félreértse, és úgy
gondolja, itt valamiféle ellenzéki elemek beépüléséről van szó,
rögtön utána rátér arra, hogy a Magyar Nemzetben például
valótlanságokat kürtölnek szét. Én ezt úgy értékelem, mintegy
Pozsgay Imre személye, és a Pozsgay Imre által képviselt
reformpolitika elleni egyenes támadást.
    
    - Kasza László!
    
    - Én ezt pontosan úgy gondolom, ahogy Krassó György megfogalmazta,
talán még hozzátenném azt, hogy én teljesen ijesztőnek tartom a
főtitkár ilyen - majdnem azt mondanám - ellenőrzés nélküli
kirohanását, amire csak azért nem lehet mondani, hogy minden
kontrolitól mentes, hiszen elhangzása után két nappal a
Népszabadságban közzétették a beszédet, s lett volna idejük,
lehetőségük arra, hogy kijavítsák, tehát itt nem véletlenről van
szó, hanem ő valóban azt akarta mondani, amit mondott, és ez
nagyon-nagyon szomorú fényt vet Grósz Károly felfogására a
sajtószabadságról, arról, hogy mi a sajtónak a feladata, hiszen nem
kevesebbet mond, mint annyit, hogy mi, a párt pénzeljük a sajtót,
mi fizetjük őket, és még veszik maguknak azt a szemtelenséget, hogy
bennünket bírálnak.
    
    Most nem akarom itt elvire vinni a kérdést, mert hiszen ismeri
mindenki ennek a fonákságát, talán csak azt lehetne felvetni, hogy
ugyan vajon ki államosította le ezt az egész sajtót, hogy a pártnak
kell fizetni. Hadd ne térjünk ki arra, mit jelent az, hogy a
pártnak kell fizetni, itt ezt nem valahogy a magyar nép fizeti, a
párt pénze is valamilyen termelésből jön ki.
    
    - Idézem (...), de hallgatóink figyelméhez jellemző ez a rész a
beszédben. Amit különösen nehezményez a pártfőtitkár, azt mondja:
Állami irányítás alatt álló, állami költségvetésből működtetett
tömegtájékoztatási intézmények műsoraiban, írásaiban hangulatkeltés
folyik a politikai kormányzatuk törekvése ellen".
    
    És ennek kapcsán később azt mondja, hogy ami - úgymond - eltűrhető
a független sajtótól, az elfogadhatatlan a párt és az állam által
fenntartott hivatalos tájékoztatási eszközökre.
    
    - Egyébként ez a beszéd felölel egy kirohanást az ellenzéki
szervezetekkel szemben is. Ott is megjelöl, de nem nevez meg egy
egy szélsőséges szárnyat, amely uszít és a stabilizálódás ellen lép
fel, illetve destabilizáló tényezőként lép fel.
    
    - Érdekes lenne tudni, hogy kire gondolt pontosan, melyik
szervezetre gondolt pontosan Grósz Károly. Itt csak egy világos,
hogy egyre nem gondolt, az Új Márciusi Frontra, hiszen ezeket
pozitív példaként említette, hogy az ő javaslatuk alapján együtt
lehet dolgozni a független szervezeteknek a kormánnyal.
    
    - A kirohanást - ahogy mondod - megint hozzákapcsolnám ahhoz, amit
a sajtóról mondtunk, hogy teljesen ijesztő a főtitkár véleménye,
ijesztő fényt vet a párt, a főtitkár véleménye, és ezúttal a
társadalmi pluralizmusról, a többpártrendszerről alkotott
elképzelései•
- Erre szeretném, ha rátérnénk. Tudniillik itt Grósz a beszédében -
és ez egyébként így nem jelenik meg, ilyen konkrétan a
kommünikében, a záróközleményben - felsorolta azokat a
feltételeket, amelyek szerinte szükségesek ahhoz, hogy
többpártrendszer egyáltalán formát öltsön, és az MSZMP-től eltérő
pártok legálisan működjenek.
    
    A következőket mondja, mint feltételt: először is mindennek
fokozatosan, lassan, megszabott keretek szerint kell megvalósulnia
egy átmeneti időszakban - nem mondja meg pontosan, hogy mik ezek a
keretek, és az időhatárokat sem szabja meg. Továbbá ezeknek a
pártoknak el kell fogadniuk a szocializmust - így közelebbi
részletezés nélkül -, el kell fogadniuk az ország védelmi
kötelezettségeit, vagyis a varsói paktumban való részvételét,
továbbá egyik párt sem törekedhet arra, hogy a válságot elmélyítse,
és mindegyiknek törekednie kell arra, hogy a politikai
stabilizálódás fönnmaradjon.
    
    (folyt.)
    


1989. február 16., csütörtök


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- 569-o98 Pintér István: Két észrevételem van- úgy a TV l-es, mint a TV 2-es csatornán mindenféle játéknál miért szükséges megkérdezni, hogy mi a játékos foglalkozása? Ez nem befolyásolja a játékot és miért kell azt mindenkinek tudni? A másik észrevételem az, hogy az időjárás jelentésnél miért kell minden műsorvezetőnek zsebre dugott kézzel állnia a kamera előtt?Ezzel semmibe veszik a TV nézőt.Ez nem egy udvarias viselkedés. - 335-688: Felvilágosítást szeretnék kérni az iránt, hogy hol érdeklődhetek a fedettpályás atlétikai VB. programja iránt. - Ne engedjék még képletesen sem, hogy elfoglalják március 15-én a TV épületét! Próbáljanak minden formában intézkedni. - 321-411 Kiss Ferenc: játszani szeretne."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD