|
|
 |
|
 |
A tsz-ek rendkívüli konferenciája (6. rész)
|
Mivé lesznek falvaink, milyen sors vár az ott élőkre, ha tovább
folytatódik a mezőgazdasági termelés gazdasági ellehetetlenülése -
tették fel a kérdést a vitában felszólalók. Megállapították: a
kiszámíthatatlan módon változó, rövid távú érdekeket szolgáló
szabályozórendszer, a növekvő elvonások, az ésszerűtlen
támogatáspolitika következtében az egyébként nemzetközi színvonalon
termelő, és fejlett, európai szintű élelmiszerellátást biztosító
ágazat már nem képes önmaga fenntartására. Ezért olyan szervezett
piaci, ár-, bér-, adó- és támogatási rendszer kialakítását tartják
szükségesnek, amely elősegíti a gazdaságok talpraállását,
jövedelemtermelő képességük javítását, s biztosítja a tagság
megélhetését. Elmondták: megértik az ország gondjait, de nem tudják
elfogadni az 50-es évek padlássöpréséhez hasonlító pénzügyi
politikát.
Sokan szóltak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek
gondjairól, és ezzel összefüggésben a támogatáspolitika
változtatásának szükségességéről. Szorgalmazták: ne a végtermékek
előállítását támogassák, hanem az erre szánt összegeket a szántóföld
nagysága és minősége szerint osszák szét - járadék formájában - az
átlagosnál rosszabb feltételek mellett gazdálkodók között. Ez egyben
utat nyitna a szerkezetátalakításhoz is, amelyet a támogatások
jelenlegi gyakorlata nemhogy ösztönöz, hanem inkább akadályoz. Papp
László, a harsányi termelőszövetkezet elnökhelyettese azt sürgette,
hogy az elmaradott térségek felzárkóztatását, infrastruktúrájának
fejlesztését, a feldolgozóipari kapacitások bővítését az
alapanyagtermeléssel arányosan biztosítsa a költségvetés. Egyben azt
is javasolta, hogy a nehéz helyzetben lévő termelőszövetkezetek
adósságterheit legalább részben engedjék el vagy függesszék fel,
mint ahogy arra az iparban a közelmúltban már számos példa volt.
(folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 16:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|