Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 24.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC:

Munkásszolidaritás '89 (Panoráma)

"Holnap kerül megrendezésre Budapesten a Munkásszolidaritás ,89 konferencia. Délután felhívtam telefonon Orbán Viktort, a Fidesz országos választmányának tagját és először is azt kérdeztem tőle, hogy milyen körülmények között született meg e konferencia terve és mi a holnapi program? - A Fidesz ennek a konferenciának nem szervezője, tulajdonképpen védnöke. Részben, kismértékben anyagi támogatója is. Az egész kezdeményezés teljesen függetlenül történik a Fidesztől. A Fidesz egykori, mára már megszűnt munkáscsoportjának az aktivistái szervezik ezt a konferenciát. A munkáscsoportnak az aktivistái elsősorban azért váltak ki a Fideszből, mert úgy gondolták, hogy ideje létrehozni egy független munkás ifjúsági szervezetet és ez talán szerencsésebb volna az ő megítélésük szerint a Fidesztől függetlenül létrehozni, nem pedig a Fideszbe integrálni a munkásokat. Ezért a célért dolgoznak. "

A tsz-ek rendkívüli konferenciája (1. rész)

1989. február 24., péntek - Pénteken az MSZMP Budapesti Bizottságának Politikai, Propaganda és Művelődési központjában megkezdődött a termelőszövetkezetek kétnapos rendkívüli konferenciája. A tanácskozáson részt vesznek a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a tsz területi szövetségek és a tsz-ek meghívott vezetői, elnökei. Ott volt Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter.

A tanácskozást Eleki János, a TOT főtitkára nyitotta meg.
Emlékeztetett rá, hogy a termelőszövetkezeti közvélemény sürgetésére
hívták össze a tanácskozást, amelyen megoldást keresnek a
mozgalomban és a gazdaságban mutatkozó gondokra, és tárgyalnak az
érdekképviseleti munka megújításáról.

    Vitaindító előadást Szabó István, az MSZMP Politikai
Bizottságának tagja, a TOT elnöke tartott. (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 09:31


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája (2. rész)

Bevezetőben szólt arról, hogy a tsz-ek helyzete több mint fél
évtizede folyamatosan romlik. Több száz gazdaság válsággal
küszködik, a bizonytalanság mindenütt fokozódik, és késnek a
folyamat megállításához szükséges intézkedések. A tsz-ek legutóbbi,
V. kongresszusa határozatának zöme nem valósult meg. Az okokat
elemezve több évtizeddel korábbra tekintett vissza, kifejtve: az
1968-as reformokig az MSZMP agrárpolitikája nagyrészt ideológikus
töltésű volt, és korszerűtlen kolhoz-mintát követett. Az akkori
hivatalos vonal megvalósítása a hagyományos paraszti életforma
feláldozásával járt együtt, és ehhez a párt az érintettek jelentős
részének együttműködését csak utólag szerezte meg. ,,Felülről,,,
politikai döntéssel indult a kollektivizálás, amely túlhangsúlyozta
a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehetőségeket, és túlságos volt a
buzgalom a tsz-ek egyesítésénél, összevonásánál. Időközben
folyamatosan kikapcsolódtak a piaci erők a gazdasági életből,
monopóliumok telepedtek rá a mezőgazdasági termelőkre, és fékezte a
szabad gazdálkodás érvényesülését a mesterségesen kialakított,
torzító árrendszer. Elhalványodtak a szövetkezeti tulajdon és a
tsz-ek működési elveinek sajátos jegyei, és mindez hosszú távon is
befolyásolta az eredményességet.

    A továbbiakban megállapította: elvitathatatlan, hogy 1956-tól az
agrárpolitikára mindvégig jelentős hatást gyakoroltak a reformeszmék
és a pragmatikus gondolatok egyaránt. A legutóbbi 30 év
agrárpolitikájának története - az eszmék szintjén - egyfelől a
dogmatikus ideológia, másfelől a reformeszmékre támaszkodó
szakszerűség küzdelmeként fogható föl. Az előadó foglalkozott
azokkal a gazdasági sikerekkel is, amelyek - részben - az
agrárpolitika helyes elméleti alapjaiból következtek. Sikerült az
ésszerűségnek és a nép gondolkodásának, lelkületének is megfelelő
szövetkezeti modellt választanunk; ez lett a társadalmasított
mezőgazdaság egyik alapformája. Viszonylag korán megszűnt a
népgazdaságnak ebben az ágában a direkt tervutasítás, szerepet
kapott az anyagi ösztönzés. Fontos mérföldkő volt az tsz-törvénynek
az a passzusa, amely kinyilvánította: a tsz-ek és az állami
vállalatok jogilag egyenlőek. Az agrárpolitika szerepet juttatott a
különféle tulajdonformáknak, a kollektív és egyéni vállalkozásoknak.
(folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 10:25


Vissza »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája (3. rész)

Szabó István így folytatta: agrárgazdaságunk progresszív vonásai
leginkább 1966-1973 között, a gazdasági mechanizmus
reformfolyamatának menetében erősödtek meg. Az 1973-as esztendőt
követő visszarendeződés sem tudta hatástalanítani ezt az
erőgyűjtést. Egészen az 1980-as évek derekáig tartott az a lendület,
amelyet abban az 5-6 évben vettünk föl. A sokáig lappangó bajok a
felszínen csak ezután jelentkeztek a mezőgazdaságban, a tsz-ekben. A
nemzeti termékelőállítás és a fogyasztás közötti egyensúlyhiány, az
állam nagyarányú eladósodása következtében egyre erőteljesebb
kormányzati törekvés lett a mezőgazdaság teherviselésének, aktív
devizatermelésének erőltetett növelése. A vitathatatlanul javításra
szoruló nemzetközi versenyképesség fokozására és a hatékonyság
kikényszerítésére alkalmazott fiskális módszerek, az egyre fokozódó
közvetett és közvetlen elvonások, továbbá a terheket növelő egyéb
intézkedések egy ideig ugyan kiváltottak eredményeket is; ezt
követően azonban egyre inkább bebizonyosodott: a terhek növekedése,
a jövedelem nagyarányú elvonása és újraelosztása immár el nem
viselhető következményekkel jár. Leállt a fejlesztés és a
termékbővítés, és a működtetett tőke megtérülése mélyen az elvárható
szint alá süllyedt. Gyakorlatilag megszűnt a termelők értékesítési
biztonsága. A tsz-eket súlyos zavarba hozták a hitelforrás-szűkítő
intézkedések, az állandósuló pénzügyi zavarok. Összességében is az
egyszerű vagy csak a szűkített újratermelés vált a gazdálkodás
jellemzőjévé, és manapság, lassan-lassan immár a túlélés is
teljesítménynek számít. Noha az érdekképviseleti szervezet e
folyamatok jellegét és a végső kifejletet időben fölismerte,
tevékenysége azok megfékezésében erőtlennek bizonyult, erős
ellenállásba ütközött, és eszközei sem bizonyultak elegendőnek.

    Mindezek után a TOT elnöke úgy ítélte meg, hogy a több évtizedes
és kétségtelenül figyelemreméltó sikereket is fölmutató
agrárpolitika betöltötte történelmi és gyakorlati szerepét. Az új
követelmények súlya alatt minden amellett szól, hogy új, radikálisan
megújított agrárpolitikát kell kialakítani. A koncepciók most
formálódnak a tudományos, politikai és igazgatási műhelyekben. A
kimunkálást késlelteti a gazdasági modellváltás vontatottsága és
rendezetlen kérdéseinek nagy száma. Sokan érzik úgy, hogy a politika
túl hosszasan foglalkozik az új szocializmus-modell elvi
kérdéseivel, míg a gazdaság, így az agrárgazdaság mély
válságjelenségeinek felszámolásával eddig nem tudott megbirkózni.
Kijelentette: elvárható, hogy a kormányzat ennek a jó adottságú
ágazatnak a gondjait legalább olyan fokon kezelje, mint a
válságágazatokét, a bányászatét, a kohászatét és más ipari
ágazatokét. (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 10:31


Vissza »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája (4. rész)

Megnyugtatónak tartotta, hogy az MSZMP KB nyilvánosságra hozta
az agrárpolitika megújítására hozott javaslatait, így most a
konferencián mód nyílik arra, hogy igényeket fogalmazzanak meg,
ösztönzést adjanak és hasznosítható gondolatokat továbbítsanak az új
agrárpolitika végső kimunkálásához. Feltette a kérdést: milyen
típusú agrárpolitikára van szükségünk? Személyes véleményét mondotta
el - egyúttal a TOT elnökség álláspontját is tolmácsolva - :
olyanra, amely az úgynevezett gondoskodó állami modelltől elszakadva
összhangban van a demokratikus jogállami berendezkedéssel, és
illeszkedik a szabályozott piacgazdasági környezetbe. Az új
agrárpolitikának fel kell szabadítania és a gazdálkodás fő szervező
erejévé kell tennie a piac, méghozzá az áru-, a tőke- és a
munkaerőpiac szunnyadó erőit. A szabályozásnak elsősorban a pályát
kell kijelölnie a gazdasági élet növekvő számú szereplői számára, s
verseny- és esélyegyenlőséget kell teremtenie, fenntartania. Mindez
feltételezi a monopolhelyzetek szigorú tilalmát, s azt, hogy nagyobb
érdekeltsége legyen a termelőknek az agrárexportban is, ideértve a
közvetlen piaci szereplés lehetőségét. Meg kell szabadítani az
agrárgazdaságot a kötöttségektől, a piaci értékítélettől elszakadt
diktált áraktól és a volt gazdasági mechanizmus tovább élő
külkereskedelmi tilalmaitól. A versenyben a tsz-eknek nyitottaknak
kell lenniük, azért is, mert éppen ez a termelői kör a kihívott.
Vállalni és követelni is kell az esélyegyenlőséget, a
szektorsemlegességet a kisüzemi formák, a magánvállalkozások és a
visszaállított társasági formák tekintetében egyaránt. Ám tiltakozni
kell, ha mások a versenytárs kizárásával kívánnak célba érni.

    Szabó István ezután a gazdálkodást fékező néhány helytelen
gyakorlatot tett szóvá; például azt, hogy túlhaladottak a
földhasznosítás kötöttségei. Egy más téma kapcsán vitába szállt
azokkal, akik a kisüzemet és az egyéni vállalkozást tartják egyedül
üdvözítőnek. A nagyüzemi jellegű korszerű gazdálkodási modell a
szövetkezeti mezőgazdaság meghatározó részében visszafordíthatatlan,
egy részében azonban lehetséges alternatíva, hiszen van olyan
terület az országban, ahol a gazdálkodóknak saját érdekük más formák
választása. Ezt azonban nem vezérelhetik szubjektív szempontok,
csakis a piacgazdasági folyamatok. Megelégedéssel könyvelhetjük el -
mondotta -, hogy a parasztság mai örökösei, utódai a tsz-eket zömmel
történelmi jussukként fogadják el és sajátjuknak tekintik.
(folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 10:39


Vissza »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája (5. rész)

A gazdálkodó szervezeti formák közül a szövetkezetek őrizték meg a
legtöbb vállalkozói értéket, átmentve a tulajdonosi
felelősségérzetet, és talán legtovább tudták távoltartani maguktól
legsúlyosabb társadalmi betegségünket, a közönyt és az
igénytelenséget. A szövetkezetek ezután is joggal kérnek helyet a
gazdálkodó szervezetek újjáalakuló rendszerében, s a torzító
vonásoktól megszabadulva, eredeti lényegüket visszanyerve a
piacgazdasági viszonyok között jó eséllyel szerepelhetnek.

    Az elnök foglalkozott a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatos
kérdésekkel. Kifejtette, hogy valamiféle új földosztásnak,
forradalmi tulajdonrendezésnek nálunk nincs realitása. Olyan
viszonyokban vagyunk érdekeltek - mint állampolgárok és mint
tsz-tagok -, amelyben a föld, mint értékkategória, a forgalom tárgya
lehet, a vagyon részeként kezelhető és el is idegeníthető. A
szövetkezeti tulajdon oszthatatlanságát illetően a rendező elv az
lehet, hogy a szövetkezeti tagok vagyona a tagoké, éspedig azoké az
aktív, illetve nyugdíjas, járadékos tagoké, akik most a
szövetkezetekben vannak.

    Szabó István a továbbiakban arról szólt, hogy a szövetkezeti
érdekképviselet eddig részt vehetett a döntések előkészítésében, és
ennek ,,ellentételeként,, részt vállalt a végrehajtás segítésében,
illetve a döntések elfogadtatásában. Ezt a szerepet jelölte ki
számára a politikai rendszer belső működési logikája és gyakorlata.
Ez azonban már nem elégíti ki a gazdálkodók igényeit; a TOT-ot
kritikák érték, amelyeket nem lehet elutasítani. Az érdekképviselet
eddigi gyakorlatát a politikai fejlődés is túlhaladta, és bár
kétségkívül eredmények is születtek, a továbbiakban az
érdekképviselet monopoliuma nem tartható fenn. Az új helyzetben már
csakis az érdekeltek, a képviseletek dönthetik el, hogy meg
kívánják-e újítani szervezetüket és annak milyen szerepet szánnak.
Kifejezte meggyőződését: a demokratikus jogállam viszonyai között,
az érdekpluralizmus keretei között a meglévő érdekképviseleti
szervezetek képesek a megújulásra. A jelenlegi szervezetekkel
szemben nem adott nagyobb esélyt egy mezőgazdasági kamarának vagy az
érdekképviseletre önként vállalkozó más formációnak. A TOT-nak
eltökélt szándéka: új szerepet fog felvállalni, és válaszol mindarra
a kihívásra, ami az érdekképviseletet érte. (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 10:46


Vissza »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája (6. rész)

Mivé lesznek falvaink, milyen sors vár az ott élőkre, ha tovább
folytatódik a mezőgazdasági termelés gazdasági ellehetetlenülése -
tették fel a kérdést a vitában felszólalók. Megállapították: a
kiszámíthatatlan módon változó, rövid távú érdekeket szolgáló
szabályozórendszer, a növekvő elvonások, az ésszerűtlen
támogatáspolitika következtében az egyébként nemzetközi színvonalon
termelő, és fejlett, európai szintű élelmiszerellátást biztosító
ágazat már nem képes önmaga fenntartására. Ezért olyan szervezett
piaci, ár-, bér-, adó- és támogatási rendszer kialakítását tartják
szükségesnek, amely elősegíti a gazdaságok talpraállását,
jövedelemtermelő képességük javítását, s biztosítja a tagság
megélhetését. Elmondták: megértik az ország gondjait, de nem tudják
elfogadni az 50-es évek padlássöpréséhez hasonlító pénzügyi
politikát.

    Sokan szóltak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek
gondjairól, és ezzel összefüggésben a támogatáspolitika
változtatásának szükségességéről. Szorgalmazták: ne a végtermékek
előállítását támogassák, hanem az erre szánt összegeket a szántóföld
nagysága és minősége szerint osszák szét - járadék formájában - az
átlagosnál rosszabb feltételek mellett gazdálkodók között. Ez egyben
utat nyitna a szerkezetátalakításhoz is, amelyet a támogatások
jelenlegi gyakorlata nemhogy ösztönöz, hanem inkább akadályoz. Papp
László, a harsányi termelőszövetkezet elnökhelyettese azt sürgette,
hogy az elmaradott térségek felzárkóztatását, infrastruktúrájának
fejlesztését, a feldolgozóipari kapacitások bővítését az
alapanyagtermeléssel arányosan biztosítsa a költségvetés. Egyben azt
is javasolta, hogy a nehéz helyzetben lévő termelőszövetkezetek
adósságterheit legalább részben engedjék el vagy függesszék fel,
mint ahogy arra az iparban a közelmúltban már számos példa volt.
(folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 16:05


Vissza »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (7. rész)

A vitában felszólalt Németh Miklós. Bevezetőben utalt arra, hogy
Közép-Kelet-Európa népei - köztük a magyarok - mindig különös
érzékenységgel és élénkséggel reagálták az agrárpolitikára.
Társadalmunk, közéletünk gyorsuló mozgásban van - mondta. -
Politikai, társadalmi, gazdasági viszonyaink minden területére
kiterjed a reform követelése. Helyenként öngerjesztő és ezért
nehezen kontrollálható folyamatok is kibontakoznak. Nem nélkülözhető
tehát a szilárd bázis és a magabiztos erő, ami a szélsőségekre is
hajlamos mozgási energiákat jól meghatározható centrum köré
csoportosítja. Célom, hogy a kormány politikai aktivitását a
reformcentrum irányvonala mentén fejtse ki, s eköré szervezze a
különböző társadalmi, politikai intézmények, szervezetek reform
iránt elkötelezett erőit. Ez kifejeződik egy olyan szándékban is,
hogy a kormány azokban a rétegekben keresi társadalmi bázisát,
amelyek elkötelezettjei a reformnak, s ugyanakkor minden
szélsőséges, az erők megosztását eredményező politikai eszközt
elutasítanak. Ezen a bázison kívánjuk kapcsolatainkat építeni a
társadalmi és a tömegszervezetekkel és az alternatív erőkkel is -
mutatott rá a miniszterelnök, majd azt hangsúlyozta: eddig minden
tanácskozás kivétel nélkül arra a következtetésre jutott, hogy - a
reformfolyamatokkal összhangban - elodázhatatlan az agrárpolitika
megújítása.

    A továbbiakban szólt arról, hogy az MSZMP agrárpolitikáját az
utóbbi időben számos kritika érte, sőt egyes alternatív szervezetek
már annak teljes tagadásáig is eljutottak. - Kevés dolog van
manapság, amely nem kiált megújulásért. Ez érhető. Az viszont nem,
hogy szinte semmi nincs - se érték, se eredmény, se tett, se hit -,
amit valamilyen oldalról és valamilyen szándékkal meg ne tagadnának.
Pedig konzerválni nemcsak elavult nézeteket, módszereket lehet,
hanem már kiküzdött értékeket is. S ez utóbbiakat nemcsak lehet, de
érdemes is. Ebben az értelemben a konzervatizmus nem bűn, hanem
értékmentő és értékhordozó magatartás. Az elmúlt évtizedek során
ugyanis létrejöttek azok a pillérek - a szövetkezeti és állami
nagyüzemek, a nagyüzemekkel együttműködő háztáji-, kis- és
magángazdaságok, a többszektorú élelmiszerfeldolgozás - amelyek
alkalmasak arra, hogy a megújhodás bázisát alkossák. (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 16:46


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (8. rész)

Manapság sokan vannak, akik szelet vetnek. Holott magot kellene.
Persze magvetők is vannak, csak ők csendben végzik dolgukat. Olykor
meg is róják őket a hangosak, mondván: a vidéki tömeg csendes, nem
politizál
Pedig nagyon is politizál
Csak mások az értékei és más a
célrendszere. Nem az, ami a frissen támadt politikai hullámverés
tajtékos habjain kicsapódik. A ,,csendes tömegnek" markáns politikai
akarata van, de nem hangoskodik. Szilárd talajt akar érezni a lába
alatt, és biztonságos jövőt látni maga előtt. Megújulást akar, de
nem felfordulást.

    A politikai szárnyalások - az elfojtások és a kötelező
egyformaság megszűnését követő tobzódó sokszínűség - idején nekünk
rájuk kell támaszkodnunk, rájuk akik két lábukat erősen megvetve
mindig is a földön álltak. S ha mozdultak, akkor is a földön jártak.
Pedig viharos erejű történelmi szelek az utóbbi évtizedekben is
többször nekiveselkedtek, hogy megforgassák és kitépjék a mélyben
kapaszkodó gyökereiket. De nem sikerült
És ez ad reményt arra, hogy
a földhöz, táptalajához kötődő magyar paraszt és az ivadékaiból lett
agrárértelmiség a jövő egyik záloga marad. Én látom bennük a jövő
igéretét
De vajon ők is látják-e bennünk saját jövőjük
biztosítékát? - tette fel a kérdést, amelyet egy továbbival is
megtoldott: Mit kell tennünk ahhoz, hogy a kérdésre a válasz
határozott ,,igen,, legyen? Ismét ki kell alakítanunk az új,
hosszabb távra szóló, eredményesen működő agrárpolitikát.
Tapasztaljuk és megelégedve nyugtázzuk, hogy az agrárpolitikáért
több - alakulóban lévő - társadalmi erő is felelősséget érez. Nem
lenne helyes, ha az agrárpolitika megújítása a politikai, hatalmi
harcok eszközévé válna. Céllá kell emelni, aminek elérését a
politikai törekvéseknek szolgálniuk kell.

    Nem alaptalan a kérdés: lehet-e és szabad-e az átfogó
gazdaságpolitikai koncepció mellett külön ágazati koncepciókat
kidolgozni. Olyat nyivánvalóan nem, amely a sajátosságok és sajátos
érdekek túlhangsúlyozásával és sajátos eszközök, preferenciák
alkalmazásával keresztezi az átfogó koncepció cél- és
eszközrendszerét. De olyat igen, amely az átfogó stratégia céljaihoz
igazodva megfogalmazza az ágazat eredményes működését szolgáló
feladatokat és felrajzolja a perspektivákat.

    Ezután az 1949 utáni erőszakos kollektivizálásról szólt, amely -
mint mondta -, a magyar falu mindennapi életének organikus
szövedékét pusztította el, s letarolta a közösségi intézményeket.
Kuláküldözés címén az 50-es években az egész parasztság ellen
hadjáratot folytattak. (folyt. köv.)


1989. február 24., péntek 16:49


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (9. rész)

Még nem tudjuk az elitéltek, a sorsüldözöttek, az internáltak, a
megbüntettek pontos számát, de az minden bizonnyal a milliót
közelíti. Az önkényuralom nem tűrte el a tőle független, magyar
talajból táplálkozó politikai szerveződéseket. Ezért a központi
hatalom túlsúlyának biztosítása érdekében minden politikai
önszerveződést megtört és elpusztította azokat a gazdasági
szervezeteket, amelyek a falut alkotó energiával táplálták. Szomorú
bizonysága volt ez annak: lehet itt Kánaán, de sivatag is


    Nem volt töretlen a kollektivizálás után végbement mezőgazdasági
fellendülés. Ellenlökéseket kapott még a 70-es évek első felében is,
a háztáji termelés visszafogásával, a termelőszövetkezetek
melléküzemági tevékenységének korlátozásával, az összevonások újabb
kampányával. Aztán mégis megoldást jelentett, a háztáji, az
integrált kisgazdaság, valamint a nagyüzemi termelés kompromisszuma
és az iparszerű termelési rendszereket működtető vállalkozás.

    A magyar parasztság, a magyar falu sok történelmi próbát kiállt.
Túlélt megaláztatást, üldözést, túlélte a kollektivizálási hullámok
erőszakosságait, túlélte a jogkorlátozó és diszkriminatív
intézkedéseket. A parasztság a sok szenvedés után úgy békült meg
sorsával, hogy fokozatosan kézbe vette annak irányítását. Van erre
ésszerű magyarázat? Biztos, hogy a rejtély mögött a falu családi
hagyományait is megtalálhatjuk. A magyar faluban a társadalom még
mindig sokkal erősebben anyajogú, mint ahogy azt a felületes
szemlélő hinné. A családi döntésekben az anyák szava sokszor
meghatározó. Józanságuk és emberségük tiszteletet parancsoló. A
beosztó, takarékos életmód prózai oka is sokszor abban rejlik, hogy
otthon a pénzt ,,az asszony kezeli,,. Az asszonyok, az anyák
munkája, a közösségeket összefogó, a férfit, ,,az embert,, okos
megértéssel irányító szerepe nélkül a falusi élet megújulása kizárt.

    A konferenciát foglalkoztató egyik kérdésről így vélekedett:
Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen
beleütközünk a tulajdonviszonyok és a tulajdonformák kérdésébe.
Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a valódi tulajdonos, az igazi
gazda nincs megszemélyesítve társadalmunkban. Emiatt hiányzik az
igazi tulajdonosi érdekeltség és magatartás, elmarad a reálisan
elérhető eredmény. Ma már világos: az agrárszférában sincs
előrelépés tulajdonreform nélkül. A nézetek és megoldási javallatok
szélsőségesek. A ,,minden úgy jó, ahogy van,, - szemlélettől az új
földosztás követeléséig terjed a skála. Így biztos nem jó, ahogy
van, de hogy új földosztás kellene? (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 16:52


Vissza »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (10.rész)

Kinek a földjét osztanák itt föl és kinek adnák oda? Nem osztani
kell a földet, hanem jövedelmezően megművelni. Jelszavunk egykor az
volt: a föld azé, aki megműveli. Legyen most új jelszavunk: a föld
azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni
Nem merev
tulajdonosi struktúra kell, hanem verseny, mobilitás, vállalkozási
szabadság és lehetőség
Ezt csak egy új földpolitika mozdíthatja
elő, amely nem ideológiai dogmákra, hanem gazdasági
törvényszerűségekre épít. A gazdasági törvényszerűségek pedig azt
követelik, hogy a realitásokra támaszkodó, rugalmas egyensúly jöjjön
létre a picai viszonyok és az állami szerepvállalás között.

    Egyértelműen stratégiai kérdésnek ítélte a miniszterelnök a
mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalati struktúrájának
alakulását. - De ebből nem az következik - mondta -, hogy valamilyen
elvi vagy politikai megfontolás alapján el kellene dönteni: a vegyes
tulajdonú piacgazdaságban milyen súlya legyen az állami, a
szövetkezeti és a magántulajdonnak, vagy milyen legyen a nagyüzemek,
a kisüzemek vagy a társas vállalkozások aránya. A mai többszektorú
és formagazdag mezőgazdaság jó alapot és lehetőséget ad a piachoz
rugalmasan alkalmazkodó vállalkozói szerveződésekhez. A politikai
vagy a kormányzati hatalom nem akar felülről beavatkozni üzemi
ügyekbe. Nem fogjuk erővel fenntartani a nagyüzemeket, de nem is
gondoljuk, hogy csak a kis- és középüzemek üdvözítőek. Egyik irányba
sem gyakorolunk nyomást. Az alkalmazkodást kívánjuk elősegíteni a
piacai viszonyokhoz. Ez éppúgy megnyilvánulhat tőkekoncentrációban,
fúziókban, mint regionális és helyi decentralizációban, akár a
nagyüzemek keretein belül is.

    Így folytatta: - Tudom, hogy Önöket most a stratégiai és
koncepcionális kérdések mellett - ha lehet - még élénkebben
foglalkoztatják a gazdaságaik jelenét és közvetlen jövőjét
befolyásoló szabályozók és intézkedések. A hitelszűke, a magas
kamatok, a soknak tartott elvonás, a kevésnek tartott és csökkenő
támogatás, a nyíló agrárolló, a veszteséges üzemek nagy száma. Ezek
miatt erős, helyenként éles bírálat éri a kormányzatot. A
bírálatoknak többnyire van alapja, de sokszor nincs igaza. Magam is
úgy látom, hogy az alkalmazott eszközök vagy mértékek egy része
kifejezetten célját tévesztett. Amit tudunk, azon változtatunk, s
ebben segít a bírálat. De a nehezményezett intézkedések nagy részét
olyan körülmények kényszerítik ki, amelyeken vagy nem tudunk, vagy
amiken nem is szabad változtatni. (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 16:55


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (12. rész)

Kevesebb szó esik viszont a községek, a falusi előljáróságok, a
kicsiny egyházi gyülekezetek, presbitériumok autonómiájáról. Pedig
ez volt az igazi organikus, közösségmegtartó és közösségszervező
erő.

    Hangsúlyozta, hogy a magyar falun új vállalkozási magatartás
kell. Az új agrárpolitikát egy belülről is megújuló embertípusra
kell alapoznunk, aki szövetkezve és társulva, erős, vállalkozó
szervezeteket kifejlesztve bocsátkozik bele abba a
konkurrenciaharcba, amely a mezőgazdasági termékek piacán folyik,
itthon és a külvilágban. Merre halad majd a magyar falu a 90-es
években? Nem hiszem, hogy csak az elsorvadás vagy a várossá válás
alternatívája létezne - mondotta. - Mint mindig, most is van
harmadik út, az arany középút: ez pedig a városi élettel egyenértékű
- ahhoz nem mindenben hasonlító - életminőség perspektivája, amely
felhasználja a modern kor civilizációs vívmányait. Olyan
képtelenséget is olvastam valahol, hogy a magyar falu önmagától
megszűnik egyszer. Falusi gyerekként nőttem fel, ezért ettől a
gondolattól érzelmi alapon is irtózom, de az ésszerű megfontolás is
azt mondatja velem, hogy a falvak mesterséges elsorvasztásának
politikai gyakorlatát egyszersmindenkorra fel kell számolni.

    A magyar falvak helyzete nagyon különböző, ezért a sokszínű
fejlődés természetes perspektívának tűnik. Remélem azonban, hogy
ezeknek az alternatíváknak közös iránya lesz: a magyar falu olyan
önálló, életképes társadalmi egységgé válik, amelyet falusi polgárok
laknak. A tulajdoni és a gazdálkodási szervezeti formák gazdag
változatossága alakul ki, amelyek megegyeznek abban, hogy
innovatívok, vállalkozók, emberközpontú szervezetek, s amelyek
egyszerre környezetvédők és közösségteremtők is. A megvalósítás
egyetlen biztosítéka: a falusi ember, aki mindig szerette hazáját.
Éppúgy ragaszkodott a földhöz, a tájhoz, a szokásokhoz, a
hagyományokhoz, a népviselethez, mint a közös énekléshez, a
vigasságokhoz, a tánchoz. Ez a hazaszeretet most is érezhető a haza
sorsáért érzett aggódásban, a tettrekészségben, a segítő
ösztönökben.

    A falusi ember a fontos dolgokat tudja. Maga kíván berendezkedni
falvaiban, saját szokásai és törvényei szerint. Bízom benne, hogy
mint annyiszor a magyar történelem során, most is nemzetmegtartó
erőként dönt, és cselekszik, mondta befejezésül. (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 17:02


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (11. rész)

Amin nem tudunk, az a külső és belső pénzügyi egyensúly javításának
követelményéből fakad, amin nem szabad, az a hatékonyság növelésének
kényszere, a differenciálódás réme és igérete. Nem tudunk lemondani
a támogatások csökkentéséről, de fokozatosan javítani akarjuk a
hitelezést, és enyhíteni a kamatterheket. Minél inkább sikerül
törekvéseinket a valósághoz igazítva megfogalmazni, annál jobban el
tudjuk kerülni, hogy állandóan módosítsuk céljainkat, és
eszközeinket. Csak így felelhetünk meg annak a teljesen jogos
várakozásnak, hogy a kormányzat magatartása kiszámíható, a
szabályozás pedig a lehetséges mértékben stabil legyen.

    Az agrárpolitika megújításának is fontos feltétele a gazdasági
és a politikai reformok egysége, ami most csak a helyi önkormányzat
megerősödésével lehetséges. Az 1971-es tanácstörvény eredeti
szándéka a direkt-utasításos rendszer felszámolása volt a
közigazgatásban, a települések önállóságának és a tanácsok
önkormányzati jellegének növelésével. A törvény azonban számos olyan
féket is tartalmazott, amely lehetővé tette, hogy eredeti céljával
ellentétben centralizációs folyamatok bontakozzanak ki a 70-es
években. Így a törvény történelmi sorsa kísértetiesen emlékeztet az
1968-as gazdasági reforméra. A magyar faluban az anyagi gyarapodás,
az életmódváltozások jelei kétségtelenek. Ezzel azonban a falusi
lakosság nem ,,fizethető ki,,. Igénye van arra, hogy a falusi
hatalmi-politikai viszonyok átalakításával bővítsék a falu szűkös
mozgásterét, oldják a falusi zárt világot. A jelenlegi falusi
önigazgatás csak jelentéktelen dolgokban, apró-cseprő ügyekben dönt.
Ezért van szükség életerős falusi önkormányzatra, amely érdemi
kérdésekben dönt, és amelyet csak az tehet organikussá, ha a
lakosság öntevékeny szervezetei, fórumai, klubjai veszik körül, és
támogatják. Ehhez szövetséget kell kötni a falusi értelmiséggel az
iskolai, a közművelődési tevékenység, a szociális munka
megszervezésében és vezetésében.

    A miniszterelnök Eötvös Józsefet idézte: ,,Szilárd alapon nyugvó
községi élet az egyedüli eszköz, mely az egyén elszigetelt állását a
roppant államhatalom irányában megszünteti, anélkül, hogy az állam
fönnállása veszélyeztetnék. Ha az egyes községekben elég tért
nyitunk ezer meg ezer embernek szereplésre, csak akkor várhatni,
hogy mindenki megfeleljen szerepének,,.

    Most a falusi önkormányzat feladatai sokrétűek - mondotta.
Dolgozzunk közösen azon, hogy országunk a közeli jövőben az autonóm
közösségek hazája legyen. Hiszen ezek az autonómiák tartottak meg
bennünket magyaroknak, az elmúlt ezer évben. A történeti munkák
sokat foglalkoznak a vármegyék autonómiájával, a szabad királyi
városokkal, Erdély autonómiájával. (folyt.köv.)


1989. február 24., péntek 17:12


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


A tsz-ek rendkívüli konferenciája (13. rész)

A szövetkezeti tagság örömmel értesült arról, hogy az MSZMP
Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az agrárpolitika megújításának
kérdéseivel foglalkozott - mondták a felszólalók. Fontosnak ítélték,
hogy az új agrárpolitikában kapjon nagyobb hangsúlyt, s egyben
törvényi, alkotmányos garanciákat is a szövetkezeti önállóság. A
központi keresetszabályozás megszüntetésével utalják teljes
egészében a szövetkezeti önkormányzat hatáskörébe a belső
érdekeltségi viszonyok alakítását. A többség egyetértett azzal, hogy
új alapokra kell helyezni a tulajdonviszonyokat, ám arra is
felhívták a figyelmet, hogy a parasztság nem új földosztást akar; a
tagság alapvetően a nagyüzemi termelés fenntartásában,
versenyképességének javításában érdekelt. Ezért más formákat kell
keresni a tulajdonosi érdek erősítésére. Egyik lehetséges
megoldásként a közös vagyon bizonyos hányadának megszemélyesítését,
részjegyesítését említették. Volt, aki szerint ennek mikéntjéről
most még korai vitázni, mert a termelőszövetkezetek jó része még
tisztességes munkabért sem tud fizetni, nemhogy osztalékra,
részesedésre telne. Abban viszont, hogy a földnek legyen forgalmi
értéke - s ez az árakban is jelenjen meg - nem volt nézetkülönbség a
résztvevők között.

    Eltérő vélemények hangzottak el az érdekvédelmi tevékenység
megújításáról. Egyesek szerint a meglévő szervezeti kereteket kell
új tartalommal megtölteni, mások amellett szóltak, hogy a TOT
koalíciós alapon, szövetségi formában működjék a jövőben. Többen
megfogalmazták: a TOT-nak párbeszédet kell kezdeményeznie a
különféle társadalmi szervezetekkel, s együtt kell működnie a
Parlament agrárfrakciójával. Igényként merült fel, hogy a
mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerve önállóan,
teljes jogú tagként vegyen részt az Országos Érdekegyeztető Tanács
munkájában, s általában is vétójoga legyen a tagságát érintő
legfontosabb kérdésekben.

    Az érdekérvényesítés végső eszközének, a sztrájknak az
alkalmazásáról megoszlottak a vélemények. Gyulai Lajos, a
kunszentmártoni szövetkezet elnöke a munkabeszüntetések ellen szólt,
de - mint mondta -, végső esetben azt elképzelhetőnek tartja, hogy a
termékek néhány napos visszatartásával igyekezzenek érvényt szerezni
jogos követeléseiknek. (folyt. köv.)


1989. február 24., péntek 17:55


Vissza »


A tsz-ek rendkivüli konferenciája (14. rész)

Nagy Tamás, a gyáli Szabadság TSz elnöke a Termelőszövetkezetek
Pest Megyei Szövetségének megbízásából javaslatot tett az
érdekképviseleti munka megújításásra. Ezek szerint az érdekvédelem
szervezetének alulról kell építkeznie, a jelenlegi TESZÖV-ök és a
TOT átalakulásával, s fel kell vállalnia a mezőgazdasági termelők
teljes körét. A javaslat szerint meggondolandó az egyéni tagság
intézményesítése is. Az önkormányzat mellett az egyén érdekvédelmét
ellátó szakszervezetet a termelőszövetkezetben szükségtelennek
tartotta. Mint mondotta, a felgyülemlett gondok orvoslására az év
utolsó harmadában meg kell rendezni a tsz-ek kongresszusát. Ezt a
véleményt többen is hangoztatták. Csipkó Sándor, a keceli Szőlőfürt
Szakszövetkezet elnöke a földforgalmazás kötöttségeinek oldását
tartotta szükségesnek és azt, hogy a bérrendszer ellentmondásait
rövid időn belül számolják föl. Szóvá tette, hogy a mezőgazdasági és
élelmezésügyi miniszter a kormányban erőteljesebben képviselhetné az
ágazat érdekeit. A konferencia szombaton folytatja munkáját. (MTI)


1989. február 24., péntek 19:06


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- 569-o98 Pintér István: Két észrevételem van- úgy a TV l-es, mint a TV 2-es csatornán mindenféle játéknál miért szükséges megkérdezni, hogy mi a játékos foglalkozása? Ez nem befolyásolja a játékot és miért kell azt mindenkinek tudni? A másik észrevételem az, hogy az időjárás jelentésnél miért kell minden műsorvezetőnek zsebre dugott kézzel állnia a kamera előtt?Ezzel semmibe veszik a TV nézőt.Ez nem egy udvarias viselkedés. - 335-688: Felvilágosítást szeretnék kérni az iránt, hogy hol érdeklődhetek a fedettpályás atlétikai VB. programja iránt. - Ne engedjék még képletesen sem, hogy elfoglalják március 15-én a TV épületét! Próbáljanak minden formában intézkedni. - 321-411 Kiss Ferenc: játszani szeretne."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD