|
|
 |
|
 |
Grósz-interjú (11. rész)
|
- A sajótóról általában igen nehéz ítélni. S meg kell mondanom,
hogy a sajtót érő bírálatok meglehetősen számosak. S - ha nem
haragszik meg - azt is elmondanám, hogy egy funkcionárius,
akármilyen szintű legyen is, szinte bizonyosan jó pontokat tud
szerezni a hallgatóság előtt, hogy ha odacsap egyet a sajtónak.
Legalábbis én ezt tapasztalom. Eléggé különösnek és rejtélyesnek
találom ezt a dolgot, mert általában a sajtóról én szerintem nagyon
nehéz beszélni. Mi sokkal jobban örülnénk annak, hogy ha konkrét
esetek konkrét bírálata merülne föl az ilyen összegező
véleményekben. Sokan mások azonban nem öszegező véleményt mondanak,
hanem sommás ítéleteket a sajtóról, meglehetős gyakorisággal. Arról
nem beszélve, hogy azért a sajtó nemcsak ,,szóló,, műfajokból, tehát
publicisztikából és újságírói véleményekből áll. Következésképpen,
ha igaz az, hogy időnként előfordul, hogy a sajtó ma ezt írja, és
holnap meg az ellenkezőjét, az néha azért is van, mert nyilatkozatok
jelennek meg a sajtóban. S nem az újságíró változtatott véleményt,
hanem a nyilatkozó. Ilyen is előfordul.
- Igen, nem is vitatom, ilyen is előfordul. De hadd mondjam meg,
nekem már nem kell ,,piros pont,,. Tehát én nem azért morgok, nem
azért fogalmazom meg véleményemet, mert így akarok népszerűségre
szert tenni, hanem azért, mert - hitem és meggyőződésem szerint -
ebben a nagyon érzékeny közegben ma nagyon nagy a felelőssége a
sajtónak. És nem szeretném, hogy ha annyira elfajulna a helyzet,
hogy visszatérne a korábbi állapot, ami ellen mindnyájan harcoltunk,
s ha ennek az lenne a vége, hogy a sajtó mozgásszabadságát ilyen
vagy olyan eszközökkel szűkítenénk. Ez nem lehet érdekünk. A
politikának nem a sajtóval szemben, hanem a sajtó munkatársaival
együtt kell a társadalom érdekében dolgoznia.
- Köszönjük az interjút.
- Én is köszönöm a beszélgetést. (MTI)
1989. február 12., vasárnap 17:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|