Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 24.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC:

Munkásszolidaritás '89 (Panoráma)

"Holnap kerül megrendezésre Budapesten a Munkásszolidaritás ,89 konferencia. Délután felhívtam telefonon Orbán Viktort, a Fidesz országos választmányának tagját és először is azt kérdeztem tőle, hogy milyen körülmények között született meg e konferencia terve és mi a holnapi program? - A Fidesz ennek a konferenciának nem szervezője, tulajdonképpen védnöke. Részben, kismértékben anyagi támogatója is. Az egész kezdeményezés teljesen függetlenül történik a Fidesztől. A Fidesz egykori, mára már megszűnt munkáscsoportjának az aktivistái szervezik ezt a konferenciát. A munkáscsoportnak az aktivistái elsősorban azért váltak ki a Fideszből, mert úgy gondolták, hogy ideje létrehozni egy független munkás ifjúsági szervezetet és ez talán szerencsésebb volna az ő megítélésük szerint a Fidesztől függetlenül létrehozni, nem pedig a Fideszbe integrálni a munkásokat. Ezért a célért dolgoznak. "

Grósz-interjú (1. rész)

1989. február 12., vasárnap - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kétnapos ülését követően Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott Aczél Endrének, a TV A Hét című műsora főszerkesztőjének, valamint Mester Ákosnak, a Rádió 168 óra című műsora felelős szerkesztőjének.

- Az lenne a leglogikusabb, hogy ha azzal kezdenénk ezt a
beszélgetést, hogy mi a rezüméje a Központi Bizottság ülésének? Én
azt hiszem, hogy az még indokoltabb, hogy ha azt kérdezem, hogy mi
volt a tétje?

    - A tét nagy. A pártértekezlettel elindítottunk egy politikai
folyamatot, programunkban is célul tűzve, hogy kialakítjuk a
politikai pluralizmus rendszerét és mechanizmusát. Nyolc hónap után
most jutottunk el odáig, hogy döntenünk kellett: hogyan valósuljon
ez meg a gyakorlatban. Az alternatíva: egypártrendszer viszonyai
között legyen-e pluralizmus, vagy pedig többpártrendszer viszonyai
között? Nagyon nehéz kérdés. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy
a többpártrendszer viszonyai között, annak szervezeti struktúrájában
képzeli el a politikai pluralizmus továbbfejlesztését. Ez volt a
tét.

    - Ezen a ponton ketté lehet választani ezt a kérdést? Az
említett folyamatot a párt tudomásul veszi, vagy támogatja is?

    - Nemcsak támogatja, nemcsak tudomásul veszi, hanem
kezdeményezi. Sok vita volt arról, szabad-e még egyszer
kockáztatnunk, és egy olyan vállalkozást elindítanunk, hogy egy párt
viszonyai között építsük ki a szocialista pluralizmus mechanizmusát.
Arra a következtetésre jutottunk két nagy élményanyag alapján - az
1956 előtti, illetőleg az elmúlt évek politikai és gazdasági
feszültségei alapján -, hogy ezen az úton nem járhatunk tovább. Nem
hiszem, hogy a többpártrendszer önmagában biztosíték arra, hogy egy
társadalomban hasonló jellegű hibák nem fordulnak elő. Az azonban
látszik, hogy mi, magyarok az egypártrendszer viszonyai között nem
tudtunk olyan biztosítékokat kiépíteni, amelyek megakadályoznák,
hogy ismét előforduljanak ilyen szubjektív forrásból eredő
torzulások.

    - Tehát Ön voltaképpen azt mondja, hogy a többpártrendszer
bevezetésével - vagy bevezetésétől - a szubjektivizmusból adódó
hibák elkerülését, vagy ismétlődésének megakadályozását várják?
(folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 15:33


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (2. rész)

- Legalábbis a csökkentését. Megakadályozására önmagában a
többpártrendszert nem látom garanciának, de az nagyobb lehetőséget
kínál arra, hogy kevesebb ilyen típusú és ilyen természetű hibát
kövessünk el. A pártok ugyanis egymás ellenőrzése alatt állnak, a
természetesen kibontakozó pártharcok - vagy fogalmazzunk úgy: a
versenyhelyzet - minden párttól nagyobb teljesítményt, szigorúbb
erkölcsi, morális, politikai normákat, új munkastílust követel.
Ettől várjuk tulajdonképpen, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt is
nagyobb teljesítményre lesz képes, a szó igaz értelmében a
politikában, a közéletben, társadalmi bázisának kiszélesítésében. Ez
bizonyára módot ad alkalmi szövetségek létrehozására, s a politikai
folyamatokba olyan erők bekapcsolására is, amelyeket a párt önmaga
egyedül nem lenne képes mozgósítani.

    - Ez azt is mondatja az emberrel, hogy azért nem egészen úgy
van, hogy a párt kezdeményezően lép fel, hanem sokkal inkább úgy,
hogy a párt tudomásul veszi a többpártrendszert, mint realitást. És
ezen a talajon jöhet majd létre egyfajta kiegyezés, egyfajta
politikai kiegyezés. Vagy rosszul értem?

    - Egy részét rosszul. Ugyanis a pártértekezleten, amikor erről
vitatkoztunk, még úgy gondoltuk, hogy az egypártrendszer viszonyai
között próbálkozunk a politikai pluralizmus kiépítésével. Azóta
eltelt hat-hét hónap, a párton belül folyt erről a vita. Nem a párt
folytatott másokkal ilyen természetű vitát, ez a párton belül
zajlott. Okosabbak lettünk; arra a következtetésre jutottunk, hogy
ezt nekünk kell kezdeményeznünk. Ilyen típusú kezdeményezések
évekkel ezelőtt mások részéről is elhangzottak már, ebben semmi új
nincs. De most a Magyar Szocialista Munkáspárt teljes politikai
súlyával kezdeményezi az együttműködést. Azt hiszem, ez egy kicsit
több.

    - Sőt, nemcsak politikai pluralizmust mondunk, hanem szocialista
pluralizmust is. Ebből én azt olvasom ki, hogy van bizonyos alapvető
kritériuma annak, hogy több párt egymás mellett élhessen és
működhessen legálisan. Nevezetesen az, hogy elfogadják a
szocializmust. Egyszerűsítsük le erre.

    - Mi úgy véljük - s az új alkotmány tervezetének vitái is ezt
jelzik -, hogy az új alkotmánynak is szólnia kell a társadalom
szocialista berendezkedéséről. Tehát a pártoknak szocialista alapon
kell a maguk sajátos feladatuknak megfelelően politikai funkciókat
betölteniük. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 15:41


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (3. rész)

- Meg fogják kérdezni Öntől, Önöktől: elő lehet-e írni azoknak a
pártoknak, amelyek most meglehetősen nagy számban kezdenek
felbukkanni, és legalitást kérni a maguk számára, hogy a
szocializmust elfogadják?

    - Kérem, ha az alkotmányt nem fogadják el, akkor a pártok
legálisan nem működhetnek. Ez ilyen egyszerű.

    - Ez azt jelenti, hogy az MSZMP hatalmi helyzetből politizál?

    - Nem. Az MSZMP versenyhelyzetből fog politizálni. Ha a
társadalom többségének támogatását meg tudja nyerni, akkor az
kormányzó pozíciót jelent a párt számára.

    - Ahhoz, hogy a párt megnyerje a társadalom többségét, egy sor
dolgot tisztázni kell. Nem elég például bizonyos kérdésekben
nyilvánosságra hozni az MSZMP állásfoglalását, hanem tudomásul kell
venni azt is, hogy efölött majd viták lesznek, és nagyon nem lenne
kívánatos, hogy ha a párt és a közvélemény álláspontja bizonyos
esetekben széthúzna egymástól, ahelyett, hogy közeledne. Itt vannak
például az elmúlt néhány évtizeddel kapcsolatos viták, a történelmi
bizottság állásfoglalása, Pozsgay Imrének az az ominózus
rádió-nyilatkozata, ami éppen a 168 órában hangzott el. Nem kell
különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy föltételezzem: ezzel
kapcsolatban a viták a Központi Bizottság ülésén tovább
folytatódtak.

    - Természetesen, és még tovább is folytatódnak majd.
Tulajdonképpen mi - a Központi Bizottság döntő többsége, mert
szavazásra is sor került ebben a kérdésben - azon az állásponton
vagyunk, hogy vissza kell térni az alapértékeléshez, az
alapfelfogáshoz, amely 1956 után alakult ki, s ami eltorzult az
elmúlt 30 év alatt. Azaz: egy felkelés indult el, amelyben nagyon
sok tisztességes, becsületes, nem a rendszer ellen lázongó, hanem a
kialakult szituációban egyéni helyzetével elégedetlen ember indult
harcba, tüntetett, majd fogott fegyvert a meglévő politikai, hatalmi
csoport ellen. Ebben a folyamatban fokozatosan egyre erősödtek az
ellenforradalmi elemek. Később, az elmúlt 30 évben ezek az
ellenforradalmi elemek tűntek ki, a történetírásban éppúgy, mint a
közgondolkodásban, s váltak a propagandában is egyértelművé.
Elfelejtettük a népi elemeket, azt, hogy sok becsületes,
tisztességes ember nagyon vegyes - és szerintem végig nem gondolt -
szándékkal vett részt az akkori politikai struktúra elleni
fellépésben. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 16:08


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (4. rész)

Most tehát az az álláspontunk, hogy itt is, mint oly sok más
területen, térjünk vissza az alappozícióhoz, fogadjuk el a tényeket,
a fiatalok, a munkások, az értelmiségiek jószándékú, aktív
részvételét az eseményekben, amelyeket lumpenelemek, s tudatosan
rendszerellenes erők is fokozatosan a javukra kívántak átalakítani.
Most azon, hogy forradalom, vagy ellenforradalom, nem vitatkozunk.
Azon vitatkozunk, hogyan és miképpen lehet pontosabban nyomon
követni azt a folyamatot, ahogyan ebből a felkelésből
ellenforradalom vált.

    - Ön egy néhány évvel ezelőtti interjúban azt mondta, sokszor a
véletlenen múlt, hogy 1956-ban valaki a barikádnak melyik oldalára
került, hiszen nem lehetett megállapítani pontosan, melyik a
barikádnak a politikailag helyes oldala. Nekem az a benyomásom, hogy
most az utóbbi időben szellemi barikádok alakulnak ki ez ügyben. És
ha megenged egy szubjektív megjegyzést: mint ha ezek a szellemi
barikádok a párton belül is léteznének.

    - Ez természetes. Történelmi léptékű átrendezés megy végbe ma
Magyarországon, s a párton belül is. Én úgy mondtam a Központi
Bizottsági ülésen - természetesen lehet vitatni -, hogy amit ma
teszünk, annak súlya körülbelül olyan, mint azoké az eseményeké,
amelyek 1945-48 között, illetve 1956 és 1960 között Magyarországon
lezajlottak. Arról van szó, hogy egy új, a magyarországi
viszonyoknak leginkább megfelelő szocialista modell megteremtésén
munkálkodunk. Más szóval, ahogy ma divatosan mondják: szeretnénk
teljesen megszabadulni a sztálini felépítmény maradványaitól. Azért
fogalmazok így, mert sok mindent elhagytunk már ebből, de teljesen
nem bontottuk le. S szeretnénk egy olyan szocialista felépítményt
létrehozni, amely elhatárolja magát a sztálini
felépítmény-rendszertől, de meghaladja a polgári társadalom állami
struktúráját és intézményrendszerét.

    - Engedje meg, hogy egy szó erejéig visszatérjek 1956-ra. Azt
hiszem, hogy a hallgatók és a nézők nem nagyon bocsátják meg nekünk,
ha nem kérdezzük meg nyíltan és nagyon röviden: volt-e, van-e
Pozsgay-ügy, és ha volt, mit határozott erről a Központi Bizottság?
(folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 16:23


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (5. rész)

- Nem volt Pozsgay-ügy, ma sincs és nem is lesz. Mi nem Pozsgay
Imre ellen harcoltunk, és nem az ő kijelentései, megnyilvánulásai
okoztak nekünk gondot. Azon, hogy 1956-ban felkelés, népfelkelés
volt-e, a tudományos műhelyeknek kell dolgozniuk, s ezt erősítettük
meg most is. Egyébként ebben sincs semmi új: húsz éve érvényben van
az a határozatunk, hogy a párt választott testületei tudományos
kérdésekben nem foglalnak állást, nem döntenek.

    - Ez politikai kérdés volt, nem pedig tudományos.

    - Természetesen. A történelmi értékeléseknek, különösen, ha
velünk él ez a korszak, vagy mi élünk ebben a korszakban, politikai
vetületük is van. De abban, hogyan lehet tudományosan megítélni ezt
a folyamatot, ezt a szakaszt, a Központi Bizottság nem foglalt
állást. Ugyanakkor mi Pozsgay elvtárs nyilatkozatát elsietettnek
véltük, mindenekelőtt azért, mert a társadalom, és benne elsősorban
a párttagság, nem volt felkészülve erre a vitára. A párttagság az
elmúlt 30 évben kialakult terminológiákhoz szokott hozzá. S az
említett nyilatkozat egyik pillanatról a másikra meglepte. Több mint
500 levelet kaptam, - zömét kollektívák írták -, köztük 11 olyant,
amely egyértelműen Pozsgay Imre álláspontját támogatja. Tizenhét
olyan magánlevelet is kaptam, amely ugyancsak egyértelműen Pozsgay
Imre álláspontját támogatja. A többi pedig ellene foglal állást.
Tehát látszik, hogy meglepődött a párttagság, sokkolta ez a
kijelentés.

    - Attól tartok nemcsak a párttagságot.

    - Igen, nemcsak a párttagságot. Nemzetközileg is nagy
visszhangot váltott ki. A tanulmány maga sokkal árnyaltabban
foglalmazza meg ezt a folyamatot, mint ez az egyszavas jelző, ezért
természetes, hogy meglepődtek az emberek. Ezért is döntöttünk úgy,
hogy a lehető leggyorsabban nyilvánosságra hozzuk az alaptanulmányt,
és ahhoz még véleményeket is kérünk. A jövő hét közepén a Társadalmi
Szemle külön számában meg fog jelenni, kikerül az utcára.

    - Abból az aspektusból nézve, ahogy Ön említi a történteket,
lehet elsietettnek minősíteni a nyilatkozatot, de abból az
aspektusból nézve semmiképpen sem, hogy hány év telt már el 1956
óta, és még mindig nem tudunk tisztán szembenézni a múltunkkal.
Ahhoz képest nem lehet azt mondani, hogy korai lenne az értékelés
nyilvánosságra hozása. Abból a szempontból nézve azt kétségkívül
elsietettnek lehet minősíteni, hogy nagyon meglepte az embereket, és
hirtelen nem tudták a dolgot kezelni. De hát nemcsak ezzel vagyunk
így. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 16:33


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (6. rész)

- Bocsásson meg, de mintha emlékeimben úgy derengene, hogy még
Görgey szerepéről ma is folyik valami vita a
történelemtudományokban...

    - Biztos, hogy nem vagyunk birtokában mindenféle ismeretnek,
aminek pedig jó lenne, ha a birtokában lennénk, de talán előbbre
tartanánk akkor, hogy ha korábban sikerült volna tisztázó vitákat
létrehozni. Olyan tisztázó vitákat, mint amilyen - fölteszem - ez a
mostani Központi Bizottsági ülés is volt. Hiszen az Ön szavaiból is
arra következtetek, hogy a Központi Bizottság, mint testület nem
vonta meg Pozsgay Imrétől a bizalmat, miközben el tudom képzelni,
hogy vannak, akik nyilván másként látják ugyanezt a dolgot. És ettől
nem történik semmi, ez a világ legtermészetesebb dolga - ma már.
Tegnap - most, amikor tegnapot mondok, egy történelmi múltról
beszélek - tegnap nem így volt. Azért ezt ne felejtsük el.

    - Nem felejtjük el, de nekünk nem a tegnapra kell a napi
politikában figyelnünk, hanem a mára, és még inkább a holnapra.
Szerintem az a stílus lesz korszerű, az a felfogás lesz életképes,
amelyet ma vallunk és kezdünk tanulni. Nincs olyan téma - ezt
elmondtam előadói beszédemben is -, amelyet ne lenne jogunk, vagy
kötelességünk újból végiggondolni, hogy ha a fejlődés ezt követeli
meg. Vannak olyan kérdések, amelyekkel a politikának ma már nem kell
foglalkoznia, nem aktuálisak. 1956 aktuális, ezzel tehát foglalkozni
kell. De mi azt a bizottságot, amelyet az elmúlt évben kiküldtünk,
azzal bíztuk meg, hogy a négy évtizedet tekintse át. A négy
évtizedből 1956 csak egy esemény. Nagyon jelentős, de csak egy
esemény. Hadd tegyem még hozzá: szerintem az utolsó 15 évről igen
rövid időn belül nagyobb viták lesznek a pártban, mint 1956-ról.

    - Ezt mi szívesen elhisszük, azt kell kell mondanom ehhez, de
hát 1956-tal az a gond, sokminden egyéb mellett, hogy ha ez a
történelmi kutatás tárgya, nem volna-e valóban - az én megítélésem
szerint - katasztrófa, hogy ha ennek a megítélésnek a mikéntje
fölött 1989-ben megoszlana a nemzet, két pártra - és most itt
tudatosan nem a pártra célzok -, két táborra szakadna?

    - Az ilyen kérdések fölötti vita tartósan a közélet része lesz,
és ez nem is baj. Ha az embereket ez foglalkoztatja, ha ez érdekli,
ha véleményük van róla, mondják meg, kérdezzenek, vitatkozzanak.
Miért ilyen érzékeny ez a probléma? Mert a feltáró munka, de főleg a
napi közéleti politizálásunk nem elég árnyalt. Sok ember, aki
például akkor az ellenforradalmi megnyilvánulások láttán azok
felszámolásáért fogott fegyvert, most úgy érzi, hogy szégyelnie kell
magát, mert rosszul döntött. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 16:41


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (7. rész)

Több százan visszaadták a tagsági könyvüket. Voltak olyanok, akik a
Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetésüket ide elküldték borítékban.
Pedig nem kell, hogy ezt tegyék. Amit akkor felvállaltak - tehát a
harcot az ellenforradalom ellen -, azt büszkén vállalják,
vállalhatják, és kell vállalniuk ma is. Ha akkor azt ők nem
vállalják, olyan restaurációs ellenforradalmi folyamat ment volna
végbe, amely egy más hatalmat hozott volna létre, nem a
szocializmust.

    - Engedje meg, hogy egy kicsit másként közelítsem ugyanezt a
kérdést. Nem kell-e félteni a párt egységét a vitától akkor, ha a
vita túlságosan sokáig elhúzódik? Vajon nem kell-e valamiféle
egységes álláspontra jutnia előbb-utóbb a politikai vezetésnek,
esetleg azért is, mert különben könnyen érheti az a vád, hogy ha a
politikai vezetés nem egységes, akkor az alsóbb régiók a dolog
természeténél fogva zavarba jönnek, instabil helyzet alakul ki. Már
így is lehet hallani azt, hogy a felső vezetésben olyan éles viták
vannak, amelyek arra utalnak, hogy itt a vezetők inkább rivalizálnak
egymással, és tulajdonképpen inkább csak egy politikai vita
látszatát kelti ez a dolog. Nem tudom, hogy ebben van-e egy
szemernyi igazság is, de ha igen, akkor én úgy gondolom, hogy
beszélni kellene erről.

    - Nagyon zavarba tudnám hozni azokat, akik azt állítják, hogy
itt hatalmi harc folyik a vezetésben. Nem tudnák bebizonyítani. A
kérdés másik része, hogy éles viták folynak; erre meg azt mondom,
hogy hál,istennek
Ebben a pártban olyan ,,egység,, remélem soha nem
lesz, mint ami korábban volt. Itt mindig lesznek olyan kérdések,
amelyekből éles és szenvedélyes vita folyik. Mert új úton járunk, új
kérdésekre kell válaszolnunk, és az új kérdések óhatatlanul
különböző véleményeket és ellenvéleményeket váltanak ki. És ez a
jövőben egyre többször lesz így. Az alapkérdésekben azonban nincs
köztünk vita. Abban, hogy szocializmust akarunk, nincs vita; hogy
másféle módon működő, tehát jobban működő szocializmust akarunk,
ebben sincs vita köztünk. S abban sem, hogy olyan gazdasági és
politikai reformot akarunk végrehajtani, amely meghaladja mindazt,
amit eddig elértünk, s amelynek eredményeként ez a nép, ez az ország
jobban fog élni, jobban fog boldogulni, jobban el tudja helyezni
magát a világban. Olyan reformfolyamatot akarunk, amely által le
tudjuk küzdeni a gazdasági és politikai válságtüneteket; ezek sajnos
már tíz éve itt élnek együtt velünk. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 16:48


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (8. rész)

Abban sincs köztünk vita, hogy nyitni kell a világra a gazdaságban
és a politikában is. Nem sorolom tovább: a legfontosabb kérdésekben
köztünk teljes egység van. Nincs azonban egység sok olyan
részkérdésben, amelyet még - bocsánat a kifejezésért - nem
,,hordtunk ki,,. De ilyen sok lesz. Meg kell szokni.

    - Szeretném megkérdezni: nem gondolja-e, hogy jobb gazdasági
feltételek között, egy konjunktúra viszonyai között ezek a politikai
viták könnyebben kihordhatók vagy leküzdhetők lennének. Ezt azért
mondom, mert sok magyar fejében, azt hiszem, megfordul egy
történelmi párhuzam, mégpedig Spanyolországgal, ahol öt évtizeddel
ezelőtt, térdig gázoltak a vérben és óriási volt az áldozatok száma.
Ez a gyilkos polgárháború azt hiszem, jóval nagyobb tehertételt
jelentett az ottani társadalomnak, mint - bár tudom, hogy a
méricskélés soha nem igazi - 1956 Magyarországnak. Ezzel együtt azt
tapasztalta az ember, hogy a 60-as évek végétől, a 70-es évek
elejétől kezdve kialakul ebben az országban egy bölcs civil
konszenzus, amelyik félresöpri ezt, félre teszi - bocsánat - a
történelem tényeit. Az emberek viselik a mindkét oldalról való
érdemrendjeiket, és egyszerűen ma a civil életükben és a társadalmi
tudatukban ez nem zavarja őket. És akkor jön az, hogy igen ám, ezt
megengedhetik maguknak. Mert náluk ez a nagy nemzeti megbékélés egy
gazdasági konjunktúra viszonyai között, egy erősen fölfelé ívelő
szakaszban jött létre. Erről szeretném a véleményét kérdezni.

    - Teljesen igaza van, a spanyol példa pedig nagyon jó. Egy ilyen
politikai átrendeződést egy gazdaság felfelé ívelő szakaszában
sokkal könnyebb végrehajtani. Sajnos nálunk akkor indult el a
politikai reformfolyamat, amikor a gazdaság mélypontjára került.
Demokratizálódás és a gazdaság gyors rendbeszedése - bizony nagy
szellemi és szervezeti teljesítmény, nem sok példa van rá a világon.
Nekünk azonban mégsincs más választásunk, máshoz nem tudunk kezdeni,
más módszert nem tudunk kitalálni. Látszik, hogy egy ponton - főleg
a korábbi élmények bizonyítják ezt -, amikor a demokratizálási
folyamat lelassult és a politikai reform nem segített a gazdaságnak,
akkor elakadt a gazdasági reformfolyamat is. Tehát egy sajátos
helyzet van ma Magyarországon. S ehhez hasonló szituáció - nem merem
mondani, hogy ugyanez - van minden szocialista országban. Ez pedig
azt mutatja, hogy a felépítmény nem elég mozgékony és rugalmas
ahhoz, hogy lehetőséget adjon az alapok, a gazdaság dinamikusabb
fejlődésére. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 17:02


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (9. rész)

Persze történelmi távlat is kell ahhoz, hogy a korábbi sebek
behegedjenek, hogy a politikában lévő érdekellentétek,
nézetkülönbségek, filozófiai konfliktusok ne váljanak társadalmi
konfliktussá.

    - Ehhez azt hiszem még nemzeti bölcsesség is kell.

    - Sokat kell egy népnek tanulnia.

    - Azon tűnődöm, vajon ebből nem az következik-e, hogy nagyon
kell vigyázni arra, hogy a politikai reform és a gazdasági reform
együtt haladjon, ne váljon szét egymástól. Ha szétválik egymástól,
rendkívül veszélyes lehet - így hiszem.

    - Igen, így van, ezt az előadói beszédemben el is mondtam.
Egyébként hétfőn - így döntött a Központi Bizottság - a Népszabadság
teljes terjedelemben közli az előadói beszédet, abban olvasható
lesz, hogy erre a veszélyre mindnyájunk figyelmét felhívtam. Én úgy
látom, most kezd elszakadni a politikai reform a gazdasági
reformtól. A gazdasági reform lassabban bontakozik ki. Nem
koncepcionálisan, hanem a valóságban, a gyakorlatban, a megvalósulás
folyamatában. Míg a politikai reform - elsősorban az
intézményrendszerek reformja, a jogalkotási tevékenység, a
törvényhozói tevékenység nyomán - dinamikusabban valósul meg. A
kettő persze különbözik is egymástól, kölcsönhatásuk is van. Nem
szabad megengednünk tehát, hogy a kettő nagyon elszakadjon
egymástól, mert akkor anarchikus állapot jön létre, s a gazdaság
összeomlik.

    - A politikai reform részeként tekinthető - úgy gondolom - az
is, hogy a sajtó, a társadalmi nyilvánosság részeként nem ugyanúgy
működik ma, mint működött mondjuk egy évvel ezelőtt. Szeretném
hinni, hogy Önnek még mindig jó véleménye van a sajtóról, ugyanúgy,
mint régen, és ugyanúgy szereti mondjuk a rádiót, mint régen, és
gondolom a televíziót is. Bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy
időközben az álláspontja nem billent ki egy picikét. Nem tudom
elképzelni, hogy - most idézőjelbe teszem ezt a szót - ez a fajta
,,sajtó pluralizmus,,, ami jellemző most nálunk a helyzetre, ez
mindig tetszik Önnek. De szeretnék ezzel szembenézni, ezért is
kérdezem. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 17:10


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (10. rész)

- A rádiót és a televíziót változatlanul szeretem. De: egyre
többet békétlenkedem a sajtóval, elsősorban a nyomtatott sajtóval, a
Magyar Rádióval, és néha a televízióval is. Úgy érzem, hogy korábban
az volt a probléma, hogy a televízió, a sajtó, a rádió nem kapott
elég mozgásszabadságot, jogot, lehetőséget ahhoz, hogy a
társadalomban végbemenő folyamatokat pontosan visszaadja és
tükrözze, az ellentmondásokra felhívja a figyelmet, az értékeket
rangjukon kezelje. Ez nagy hibája a sajtóirányításnak. Most pedig
úgy vélem, hogy a magyar sajtó egyik-másik munkatársa nemcsak él,
hanem olykor vissza is él azzal a lehetőséggel, amit a mai politikai
felfogás és szemlélet teremt. Meg kell mondanom, hogy a korábbi
gyakorlat időszakában én azoknak a pártján álltam, akik a sajtó
nagyobb szabadságáért küzdöttek. Részben hivatalból,
,,díjátalányozva,,, mert hát én mégiscsak az agit-prop osztályt
vezettem ebben a Pártközpontban, és sokáig dolgoztam a szakmában, de
elvi meggyőződésből is. És ha lehetett, mindenütt megvédtem a sajtót
az igaztalan bírálatoktól, akkoriban, emlékszem, nagyon nagy volt az
érzékenység. Most azonban a másik oldalon állok. Azt kérem a
kollégáktól, a sajtóban dolgozóktól, hogy nagyobb önfegyelemmel és
önmérséklettel nézzék a társadalomban végbemenő folyamatokat,
jelenségeket, tüneteket. Nagyon nagy a hajlam a
szenzációhajhászásra, arra, hogy részjelenségekből általános
konzekvenciákat vonjanak le. Nem hiszem például, hogy az elmúlt 42
év alatt csak hibák történtek, nem hiszem, hogy egy párt attól
tisztességtelen, ha valamely tisztségviselője nem erkölcsös és nem
tisztességes. Márpedig mostanában bőségesen el vagyunk látva olyan
információkkal, amelyek elterelik a figyelmünket a pozitív,
valóságos folyamatoktól. És nem én vagyok érzékeny, ez nem engem
bánt elsősorban és igazán, hanem - tapasztalom - azt a munkást, azt
a parasztembert, azt az értelmiségit bántja, aki szorgalmasan
dolgozik, teszi a dolgát, de nem hangos, nem kiabál, nem jelenik meg
úton-útfélen, nincsenek nagy, világmegváltó gondolatai. Tehát a
sajtónak nem a politikai vezetés iránt, hanem a dolgozó emberek és a
valóságos tények iránt kellene nagyobb lojalitást tanusítania. Ez az
én álláspontom. (folyt.köv.)


1989. február 12., vasárnap 17:17


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Grósz-interjú (11. rész)

- A sajótóról általában igen nehéz ítélni. S meg kell mondanom,
hogy a sajtót érő bírálatok meglehetősen számosak. S - ha nem
haragszik meg - azt is elmondanám, hogy egy funkcionárius,
akármilyen szintű legyen is, szinte bizonyosan jó pontokat tud
szerezni a hallgatóság előtt, hogy ha odacsap egyet a sajtónak.
Legalábbis én ezt tapasztalom. Eléggé különösnek és rejtélyesnek
találom ezt a dolgot, mert általában a sajtóról én szerintem nagyon
nehéz beszélni. Mi sokkal jobban örülnénk annak, hogy ha konkrét
esetek konkrét bírálata merülne föl az ilyen összegező
véleményekben. Sokan mások azonban nem öszegező véleményt mondanak,
hanem sommás ítéleteket a sajtóról, meglehetős gyakorisággal. Arról
nem beszélve, hogy azért a sajtó nemcsak ,,szóló,, műfajokból, tehát
publicisztikából és újságírói véleményekből áll. Következésképpen,
ha igaz az, hogy időnként előfordul, hogy a sajtó ma ezt írja, és
holnap meg az ellenkezőjét, az néha azért is van, mert nyilatkozatok
jelennek meg a sajtóban. S nem az újságíró változtatott véleményt,
hanem a nyilatkozó. Ilyen is előfordul.

    - Igen, nem is vitatom, ilyen is előfordul. De hadd mondjam meg,
nekem már nem kell ,,piros pont,,. Tehát én nem azért morgok, nem
azért fogalmazom meg véleményemet, mert így akarok népszerűségre
szert tenni, hanem azért, mert - hitem és meggyőződésem szerint -
ebben a nagyon érzékeny közegben ma nagyon nagy a felelőssége a
sajtónak. És nem szeretném, hogy ha annyira elfajulna a helyzet,
hogy visszatérne a korábbi állapot, ami ellen mindnyájan harcoltunk,
s ha ennek az lenne a vége, hogy a sajtó mozgásszabadságát ilyen
vagy olyan eszközökkel szűkítenénk. Ez nem lehet érdekünk. A
politikának nem a sajtóval szemben, hanem a sajtó munkatársaival
együtt kell a társadalom érdekében dolgoznia.

    - Köszönjük az interjút.

- Én is köszönöm a beszélgetést. (MTI)


1989. február 12., vasárnap 17:23


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- 569-o98 Pintér István: Két észrevételem van- úgy a TV l-es, mint a TV 2-es csatornán mindenféle játéknál miért szükséges megkérdezni, hogy mi a játékos foglalkozása? Ez nem befolyásolja a játékot és miért kell azt mindenkinek tudni? A másik észrevételem az, hogy az időjárás jelentésnél miért kell minden műsorvezetőnek zsebre dugott kézzel állnia a kamera előtt?Ezzel semmibe veszik a TV nézőt.Ez nem egy udvarias viselkedés. - 335-688: Felvilágosítást szeretnék kérni az iránt, hogy hol érdeklődhetek a fedettpályás atlétikai VB. programja iránt. - Ne engedjék még képletesen sem, hogy elfoglalják március 15-én a TV épületét! Próbáljanak minden formában intézkedni. - 321-411 Kiss Ferenc: játszani szeretne."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD