 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerikai Hangja, Esti panoráma
"A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő
átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak
ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a
kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a
parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre,
hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a
hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi
lesz az eredménye.
Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha
egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat
üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja
elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban
azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és
hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra
használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk
irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. "
|
|
|
|
|
|
 |
Az MSZMP és a szociáldemokrácia
|
(Kármentő Imre)
München, 1989. május 1. (SZER, Magyar híradó) - Kommunista vezetők
újabban szívesen emlegetik az állítólagos rokonságot pártjuk és a
szociáldemokrácia között. A Grósz-féle pártvezetésnek ez a
törekvése kapott hangzott azon a nemzetközi konferencián, amelyet
április végén bonyolított le a kommunista párt Társadalomtudományi
Intézete. A szociáldemokrácia és a nyugati politikai rendszerek
címmel megtartott kétnapos eszmecserén az intézet helyettes
vezetője azt állította, hogy az MSZMP történelmi folytatója a
magyarországi kommunista és szociáldemokrata mozgalomnak. Ugyan
talán csak ő tudja, miképpen lehetett a magyar szociáldemokráciának
a folytatása az az MSZMP, amelyik mindig is a Magyar Kommunista
Pártot, illetve a KMP vallotta történelmi elődjének és előzménynek.
Hogy csak egyetlen példát mondjak a pártkongresszusok sorszámozása
is ezt mutatja.
Azt viszont mindenki tudja, hogy a magyar kommunista és a
szociáldemokrata párt 1947-ben nem asszimilálódott egymáshoz, hanem
az elődjét mindenesetői felfalta az utóbbit. Az idősebbek még jól
emlékeznek rá, hogy az erőszakkal egyesített pártban tűzzel-vassal
irtották a szociáldemokrata hagyományokat, sőt nem csak azokat, de
sokszor magukat a szociáldemokratákat is, akik közül soknak börtön,
internálás, politikai megsemmisülés lett a sorsa. Az MSZMP mind a
mai napig nem tagadta meg a proletárdiktatúra elméletét, nem
utasította el ünnepélyesen a leninizmust. A belső pártirányítás
mindmáig a demokratikus centralizmusnak elkeresztelt diktatórikus
rendszerre épült. A vezetőség csak a legutóbbi két-három évben tett
némi engedményt az utóbbi tekintetében, elismerve a különféle
politikai platformok, párton belüli létezésének szabadságát, de még
mindig vonakodik megadni a frakciók létjogát.
A pártvezetés többségi csoportja nem hajlandó engedni a
reformszárny sürgetésének, nem akar rendkívüli pártkongresszust
összehívni. Pedig ez hozhatná meg a tényleges fordulatot afelé,
hogy bolsevik jellegű pártból szociáldemokrata jellegűvé váljék az
MSZMP, ami egyébként csakugyan nélkülözhetetlen feltétele a
valóságos magyar demokrácia létrejöttének és megmaradásának. A
(..?) mélységesen őszinte vizsgálata és feltárása helyett a jövőt
megalapozó mélyreható változások helyett a Grósz-féle pártvezetés
fogcsikorgatva megadott engedményekkel próbálkozik. Kénytelen
azonban lépésről-lépésre hátrálni és ez tovább rombolja
presztizsét. Ebben a szituációban egyenesen groteszk módon hat
Grósz kijelentése: miszerint az MSZMP erkölcsi kötelességének
tartja, hogy segítse a feltámadott szociáldemokrata pártot. A
szociáldemokraták aligha köszönik meg neki ezt a nagylelkűséget, de
ez az ő dolguk. Mindenkire tartozik viszont az a kérdés, miért van
szükség Grósz szerint is külön szociáldemokrata pártra, ha egyszer
az MSZMP a szociáldemokrata hagyományok folytatója.
Bár a mind aktívabban politizáló magyar társadalmat nem tartom
naivnak, a magukat szociáldemokratává átfestő kommunisták láttán
néha azért szeretnék felkiáltani, vigyázat mázolva! +++
1989. május 1., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Miért pont a Kalákának kell szerepelni a játékban, az nem olyan ismert együttes, nem mindenki ismeri őket, vannak magyarok között is hiresebb együttesek, vagy pláne külföldiek. Ez a játék nem is olyan igazi játék. És a Rózsa Gyuri egy kicsit idétlen, sőt nem is kicsit.
- 276-471: miért nem mutatják többször a játékok telefonszámát, hiszen van aki később kapcsolja be a televiziót, és az nem tud játszani. Erre szeretnék választ kapni.
- Czombosné 26-72-ol8: a Dunavarsányi Művelődési Ház vezetője - tegnap láttam a TV2-en Gór Nagy Mária szinitanodájárói és jött egy jó ötlet. A művelődési ház nyáron teljesen kihasználatlan , alig vannak programok. 4-5oo személyes nagy teremmel rendelkezik, nagy szinpaddal. Ha a szinitanodá szereplőinek lenne kedve, ide kijönni két-három hetet pihenni, nyaralni, üdülni, szivesen látnánk őket, és a részleteket majd megbeszéljük. Köszönöm, a viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|