|
|
|
|
|
|
|
|
Amerikai Hangja, Esti panoráma
"A pártstratégák arra számítanak, a javasolt és 1995-ig terjedő
átmeneti időszakban az ellenzéki pártok előzetesen hozzájárulnak
ahhoz, hogy egy kommunista elnök léphessen hivatalba, és hogy a
kommunisták egy bizonyos számú mandátumhoz juthassanak a
parlamentben. A kommunistákat emellett arról is biztosítanák előre,
hogy az övéké legyen a külügyminiszteri, a belügyminiszteri és a
hadügyminiszteri tárca, függetlenül attól, hogy a választásoknak mi
lesz az eredménye.
Ebben az esetben miért van szükség egyáltalán a választásokra, ha
egyszer minden előre megrendezett? Az egész választási folyamat
üresjárat, ha mindenki előre elfogadja a szereposztást - gondolja
elkerülhetetlenül az amerikai újságolvasó. Jackson Diehl azonban
azt írja, hogy miközben az ellenzéki pártok lassan erőre kapnak és
hozzászoknak a parlamenti tevékenységhez, a kommunisták arra
használják majd fel a következő hat évet, hogy saját pártjuk
irányvonalát gyökeresen megváltoztassák. "
|
|
|
|
|
|
|
Személycserék - 1. folyt.
|
- Egész röviden azt szeretném mondani: a reformista szárny a jelek szerint nem gyengült, de nem is vette át a vezetést. Az a tény, hogy a Grósz-szárny viszont megszabadult terhessé vált riválisaitól és magukat részben már lejáratott tagjaitól, ez önmagában siker. De a legnagyobb sikert az jelenti a Grósz-szárny számára, hogy a reformszárnnyal szemben meg tudta őrizni vezető szerepét a hatalom legfelsőbb szerveiben is. Ennek a szárnynak viszont - ez egy álreformszárny - egyetlen programja az, hogy mindent elkövetni ahhoz, hogy az MSZMP hatalmon maradhasson. És ha azokat a radikális változásokat, amelyek útjában állnak a valódi reformoknak, és amelyek akadályozzák, hogy az ország a gazdasági és társadalmi válságból kikerüljön, azt csak úgy lehetne megoldani, ha egy erre a társadalmi operációra, azaz az MSZMP és az állam szétoperálására sor kerülne, és ezt káosznak nevezni méltatlan, és ezzel ijesztgetni a társadalmat méltatlan. Tehát én úgy látom, hogy jelenleg egy patthelyzet alakult ki, amelyben önmagában az is győzelem, hogy még mindig megtartotta dominanciáját a Grósz-féle álreformerszárny, és az igazi reformerek pedig még mindig csak másodhegedűsök. - Persze ez már spekuláció, de talán ilyen helyzetben érdemes spekulálni is. Én most arra gondolok, hogy van egy változás, amit ezek talán nem is gondoltok: amit eredményezett ez az ülés, hogy eddig nagyjából lehetett azt mondani, hogy van egy valamiféle centrum - amit úgy neveztél Kezdi Pál, hogy az álreformszárny -, és ezt képviselte Grósz, mondjuk, a hatalom szempontjából eléggé helyesen, mert a mindenkori pártfőtitkár akkor áll jó helyen, ha a centrumban helyezkedik el és azt képviseli. - Így van. - És volt egy konzervatív szárny - amellett persze nem lehet élesen meghúzni a körvonalat -, amit képviselt mondjuk a Szabó István, a Kádár-rendszernek a régi terméke és Berecz, a régi örökség képviselője függetlenül az utóbbi helyezkedésétől, és volt egy talán világosabban megkülönböztethető reformszárny: Pozsgay, Nyers Rezső és így tovább. És most, a változások után valahogy úgy érzem, hogy most ez a hármasság megszűnt. Most két oldal van: van az álrerorm-szárny élén Grósszal, és erősebb ugyan, mint a reformszárny, de a reformszárny is némileg megerősödött. És nincs centrum. És ha viszont nincs centrum, akkor a reformszárnnyal szembeni szárny, vagy a másik szárny óhatatlanul a konzervatív szerepkörbe kerül - akár tetszik neki, akár nem. Mi erről a véleményetek? - Valóban így van. Én mégis azt mondom, hogy a centrum megszűnte nyereséget jelent és a reformereket erősíti, mert tisztázódtak a frontvonalak. Ez az én véleményem. Itt most már két fő platformmal hogy én is ezt a divatos pártzsargont használjam - állunk szemben. És most már a mérleg nyelve nincs középen: itt most már két tábor áll egymással szemben, és van egy olyan érzésem, hogy az idő a reformszárnynak dolgozik. Én nem siratom a centrum megszűntét. - Na én sem. Most van egy vélemény - ezt nyugati lapokban olvastam -, hogy a reformszárny azzal a gondolattal foglalkozott, vagy foglalkozik, vagy voltak ilyen elképzelések, hogyha nem sikerül az elképzeléseit érvényesítenie, akkor leszakad az MSZMP-ből és egy új pártot alakít. Elképzelhető az, de ez a vélemény, hogy a reformszárnynak tettek némi kis engedményeket, hogy ezt a veszélyt csökkentsék vagy elkerüljék, megelőzzék. - Én úgy látom, hogy valóban, ez a hármas felállásból kettes felállássá való átalakulás, ez megnehezíti Grósz számára, hogy továbbra is ilyen ingadozó magatartást tanúsítson. Színvallásra kényszerítik, és ezáltal a frontok tisztázódnak. Ez valóban hosszú távon elősegítheti a reformszárnynak a megerősödését. Ugyanakkor én úgy látom, hogy a reformszárnynak a jövője nem teljesen ettől a belső harctól függ, és nem is csak attól, hogy milyenek a magyar társadalmon belül a fejlemények, hanem igenis függ attól, hogy Moszkvában hogyan alakulnak a dolgok, amire egy nagyon jó jelzés volt az a bizonyos Pravda-cikk, amely teljesen - mondhatom, hogy andropovi vagy akár brezsnyevi, régi stílusban - figyelmeztet arra, hogy ugye a kommunistáknak megint miféle ellenforradalmi veszéllyel kell a mai Magyarországon szembenézni. Igenis addig, amíg Gorbacsov tudja vinni a jelenlegi vonalát, addig a magyar reformszárny is - hogy úgy mondjam - védett helyzetben van. De abban a pillanatban, ha ez a Pravda-cikk és azok, akik emögött a Pravda-cikk mögött állnak dominanciába kerülnek a szovjet vezetésen belül, akkor sajnos a magyar párt reformszárnya is bajba kerülhet. - Én is egyetértek Kézdi Pállal abban, hogy a magyar kibontakozás sorsa - ennek a kulcsa Moszkvában van - Gorbacsov helyzetétől függ, és én is aggodalommal értesültem, olvastam ezt a Pravda-cikket, hogy Moszkvában még ilyen hangok a párt központi lapjában megszólalhatnak. Tehát én is ismétlem: amíg Gorbacsov a helyén van és erősen tartja a pozícióját, addig én nem féltem a magyar reformereket, addig van valami támaszuk. - A beszélgetésünk elején már szó volt arról, hogy itt a vezetés - beleértve Grószt is - meg akart a kádári-korszak bizonyos képviselőitől szabadulni, akiket egyszerűen politikai koloncnak, öntehernek tekintett - lásd Csehák Judit és lásd elsősorban Szabó István, akinek a távozásával talán a magyar mezőgazdaságban bizony a megérett és égetően szükséges reformok talán mégiscsak kibontakozhatnak -, de ez óhatatlanul rányitja a figyelmet a kádári korszak első számú képviselőjére, és ez természetesen maga Kádár János. A párt szóvivője közölte a budapesti rádióban, hogy Kádár - noha most is valami betegségével bajlódik - részben ott volt a tanácskozás egy bizonyos szakaszában. Megjelent, de érdemileg tulajdonképpen nem vett benne részt. Az emberben fölmerül óhatatlanul a kérdés, hogy ha meg akarnak szabadulni ettől a terhes örökségtől, miért nem szabadulnak meg attól, aki nevet adott ennek a korszaknak - Kádár Jánostól. Végeredményben egy öreg, beteg emberről van szó, aki politikailag megbukott, a korszaka lejárt. Az óra mindenképpen lejárt Kádár számára. Miért tartják ebben a pártelnöki funkcióban? Mi értelme van ennek? Milyen meggondolások? - Én úgy gondolom, hogy talán a legfőbb ok az, hogy ez az MSZMP a Kádár Jánosnak a pártja. Ő alapította, ő nevelte fel, úgyhogy ez egy nagyon nehéz... - Mindenki számára örökös ... - Így van. Ezek az MSZMP-sek, ezek mind Kádár gyermekei. Mind valahol ő, vagy az ő beosztottjai emelték ki ezeket az embereket, indították el pártkarrierjükön. És nagyon nehéz a pártnak eme karizmatikus szülőapjával teljes mértékben szembe fordulni. Úgyhogy nyilvánvalóan nagyon jó lenne ennek az MSZMP-nek, ha a Kádár János fizikailag már nem létezne. De hát viszont létezik, és így ezzel, mint valami szükségszerű hátránnyal együtt kell élni. - Igen. Kézdi Pál ezek szerint azt akarod mondani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt tulajdonképpen Kádár Jánosnak köszönheti a legitimitását. Abban a pillanatban, hogy Kádár nem létezik, nincs hova visszanyúlni. Maholnap már Kádár az lesz, mint a szovjet párt számára Lenin ugye, ahonnan minden mindig elindul. Hát most ha Kádár János, korunknak ez a nagy anakronizmusa leköszönne a párt éléről, akkor szerintem komoly válság keletkezne a párt soraiban, nem az ország számára, a párt számára. Úgyhogy gondolom, hogy ezért tartják így mesterségesen a politikai életben Kádár Jánost. - És gondolom, a pártnak a konzervatív szárnya - most elsősorban alacsonyabb szintekre is gondolok -, maga a Központi Bizottságnak a zöme, hát ott még mindig a kádáristák vannak többségben, illetve azok, akik már vezető pozícióba kerültek Kádár alatt, és ezeknek közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy szimbólumként ez az ember az élen megmaradjon. - Emlékezhetünk arra, hogy tavaly májusban, amikor a nagy fordulat, legalábbis személyi viszonylatban bekövetkezett az MSZMP-ben - az a bizonyos pártértekezlet, amikor nem is tudom, hány embertől váltak meg, 7- vagy 8-tól egyszerre és Grósz lett a főnök -, valóban a magyar társadalomban akkor lehetett tapasztalni, hogy voltak pozitív várakozások. Nagy illúziók nem, de azért mégis fűztek hozzá pozitív várakozásokat, s az emberek örültek ennek, a fordulatot, nagyon fontosnak tekintették. Lehet-e azt mondani, hogy ez vonatkozik-e a mostani változásokra is, vagy pedig arról van inkább szó, hogy a társadalom szemében mindez már meglehetősen érdektelenné válik, és nem sokat törődnek vele, hogy miféle személycserékre kerül sor? Székely Gábor? - Röviden, mert Kézdi Pálnak nyilván lesz hosszabb mondanivalója róla. Én azt mondom, hogy a pozitív várakozásokban - amelyeket Vadász János említettél - tavaly májusban még meg volt, de ez ma már nincs meg. A nép csalódott: majdnem egy év telt el a pártértekezlet óta, a magyar nép semelyik várakozása, reménye nem vált be. Áremelkedések, gazdasági stagnálás, mi több, romlás következett be, úgyhogy én nem hiszem, hogy a magyar nép e mostani változáshoz nagy reményeket fűzne. - Illetve talán nem is tulajdonít fontosságot neki (Többen egyszerre beszélnek.) - Mi most itt akadémikusan megbeszéltük, hogy... (többen beszélnek).., de azt hiszem, hogy a magyar nép - nagyon helyesen - nem ezen a szinten, hanem mindennapi élete szintjén fogja ezeket a változásokat számon kérni. - Úgy gondolom, hogy világossá vált, hogy ez a pártvezetés lényegében egy megreformált kommunista diktatúrát akar, nem pedig egy valódi demokráciát, valódi piacgazdálkodással. Az összes tevékenysége abból állt, hogy azt az egyetlen egyet tette meg tűzzel, vassal, körömmel, hogy ragaszkodott a hatalomhoz, és ez az egyetlen egy az oka annak, hogy nem lehet végrehajtani a tulajdonreformot, tehát a tulajdonszabadság visszaállítását. Tulajdonszabadság visszaállítása nélkül nem lehet megteremteni a piacgazdálkodást, piacgazdálkodás nélkül nem lehet megteremteni a válságból való ki jutást. A piacgazdálkodás Megteremtésének a valódi demokrácia lenne a helyreállítása, és pontosan ennek a valódi demokráciának a helyreállítását akadályozza az MSZMP jelenlegi vezetése, s az összes politikai erőfeszítése arra megy rá, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen a politikai előjogaiból feladni, és továbbra is megőrizhesse a hatalmi pozícióit. - Ez az egyetlen programja van. És ez az egyetlen program akadályozza, hogy az ország a válságból kikerüljön. Egyetlen dolgot tehetne az MSZMP a magyar népért: hogy lemond a hatalomról. Egy felelőtlen párt felelősségre vonását nem bizonyos . emberek cseréje jelenti, hanem a felelőtlen pártot csak úgy lehet felelősségre vonni, hogy ezt az intézményt, amelyik kialakította ezt az csődbejutott rendszert, ezt az intézményt fenntartó pártot el kell mozdítani a hatalomból. A párt felelősségre vonása a párt hatalomból való eltávolítását jelenti. - És még egy benyomást fűzök mindehhez: hogy tekintettel a tavaly bekövetkezett változásokra a Politikai Bizottság összetételében, amely valóban formailag egy nagyon radikális változás volt, rendkívül az, és akkor az emberek joggal mondhatták: erre most szükség volt, ezen túl kellett esni. Most már a dolgoknak, be kell következnie bizonyos javulásnak, intézkedésnek a gazdasági életben, a kibontakozásnak világosan meg kell indulnia. És ehelyett az történik, hogy a társadalom helyzete romlik, a problémák nem oldódnak meg, a gazdasági helyzet mind súlyosabbá válik, a terhek növekszenek, és most egy ilyen helyzetben az emberek már várják, hogy valóban hathatós lépések történjenek a gazdasági és politikai kibontakozás érdekében. És akkor megint személyi harcok megnyilvánulásairól, személycserékről hallanak, ami tulajdonképpen megerősíti azt a meggyőződésüket, hogy ez a társaság semmiféle vezető szerepre nem képes, a saját belső harcaival van továbbra is elfoglalva. Megköszönöm mind a kettőtöknek a részvételt ebben a beszélgetésben. +++
1989. április 14., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Miért pont a Kalákának kell szerepelni a játékban, az nem olyan ismert együttes, nem mindenki ismeri őket, vannak magyarok között is hiresebb együttesek, vagy pláne külföldiek. Ez a játék nem is olyan igazi játék. És a Rózsa Gyuri egy kicsit idétlen, sőt nem is kicsit.
- 276-471: miért nem mutatják többször a játékok telefonszámát, hiszen van aki később kapcsolja be a televiziót, és az nem tud játszani. Erre szeretnék választ kapni.
- Czombosné 26-72-ol8: a Dunavarsányi Művelődési Ház vezetője - tegnap láttam a TV2-en Gór Nagy Mária szinitanodájárói és jött egy jó ötlet. A művelődési ház nyáron teljesen kihasználatlan , alig vannak programok. 4-5oo személyes nagy teremmel rendelkezik, nagy szinpaddal. Ha a szinitanodá szereplőinek lenne kedve, ide kijönni két-három hetet pihenni, nyaralni, üdülni, szivesen látnánk őket, és a részleteket majd megbeszéljük. Köszönöm, a viszonthallásra."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Február 23.-án "bomba" robbant. Bába Iván napirend előtti felszólalásra jelentkezett. Mint később kiderült, ismertetni akart egy előterjesztést, amelyet Jezsó Istvánnal együtt készítettek annak érdekében, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá a párt reformszárnyának megalakításához. Az elnöklő Pártay Tivadar Bába Iván felvetésére közölte, hogy ő mint elnök kíván először napirend előtt felszólalni. A jelenlévők ezt tudomásul vették. Pártay felszólalt. Röviden fogalmazva arról tájékoztatott, hogy bomlasztók vannak a pártban, ezért indítványozta Bába Ivánnak, Jezsó Istvánnak, Légrádi Tibornak és Ravasz Károlynak pártból való kizárását. Hogy miben áll a bomlasztás, azt Pártay nem részletezte. A kizárások oka azonban nyilvánvaló volt. A reformszárny, létrehozása iránti szándék volt az, amely az egyébként megbecsült öreg vezetőknél dinamikusabb és határozottabb politikát folytatott volna."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|