|
|
 |
|
 |
Nagy Erzsébet párizsi sajtókonferenciája
|
London, 1989. március 15. (BBC, Panoráma) - Ma déli
sajtókonferenciáján Nagy Erzsébet édesapja utolsó napjairól beszélt
és arról, hogy június 16-án - Nagy Imre kivégzésének 31.
évfordulóján - méltóképpen nyilvánosan eltemetik édesapját és 1956
más áldozatait a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.
Reméli, hogy ez a parcella a tiszteletadás helye lesz, ahol
mindenki elhelyezheti majd virágait.
A hatóságok nem vesznek részt a temetésen - közölte. Arra a
kérdésre, ez a ő döntésük-e vagy a családé, hangsúlyozta, hogy
jómaga soha semmiben nem fordult a hatóságokhoz. Néhány család
kérte, hogy elvégezhesse az azonosítást. A maga részéről - s itt
tudósítónk megjegyezi, hogy megremegett a hangja - biztosan nem
ismerné fel édesapja maradványait.
Az édesapja kivégzéséről feltett kérdésre válaszolva Nagy Erzsébet
leszögezte: mind a mai napig soha semmi hivatalos értesítést nem
kapott a hatóságoktól édesapja, Nagy Imre sorsáról.
A sajtókonferencián Nagy Erzsébet főleg édesapjáról beszélt, akit
1956. november 11-én látott utoljára. Jómagát Romániába
hurcolták, ahová később Nagy Imrét is, akit ott több ízben
felkértek magyar és román kommunista hatóságok, írjon alá
nyilatkozatokat arról, hogy menedéket kért Romániában. Ezt Nagy
Imre végig kereken megtagadta.
Részlet a sajtóértekezleten elhangzottakról:
- Azon az éjszakán a szovjet parancsnokságon Münnich Ferenc, akkori
belügyminiszter, aki próbálta a férfiak többségét meggyőzni arról,
hogy álljanak át a Kádár-kormány oldalára, mindenki megtagadta.
Édesapámmal egy Román Valter nevű, román nemzetiségű politikus,
akit Kádár és Dej küldött apámhoz azzal, hogy meggyőzze: kérjen
menedékjogot Romániába; jobb az, hogyha két-három hónapig, néhány
hónapig kikapcsolódik a politikái életből. Román Valterral nagy
vitája volt apámnak, amiben édesapám ezt az ajánlatot kereken
visszautasította. Azt mondta, hogy ő semmiféle nyilatkozatot nem ír
alá, ez nem alku tárgya, ő, mint szabad ember fogja megtenni a maga
nyilatkozatát és nem így, mint rab. Ő a magyar földet,
Magyarországot soha el nem hagyja, őt csak elhurcolhatják.
Hát ez az erőszak történt meg. November 23-án három szovjet gépen
Romániába szállítottak bennünket és jellemző a politikai
erkölcsökre: anélkül, hogy ezt a menedékjogot kértük volna, apám
kérte volna. Az újságokban úgy jelent meg, hogy Nagy Imre és baráti
köre kérte a román menedékjogot, ami ellen a jugoszláv kormány
erélyesen tiltakozott, mert tudta, hogy ezt sosem akarta senki. +++
1989. március 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|