|
|
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 3. folyt.
|
Kádár Jánostól megkérdezte, hogy mi a helyzet Nagy Imrével? Akkor már Nagy Imrét kivégezték. Kádár azt mondta erre, hogy megkímélhették volna Nagy Imre életét - ezt írja le Menon a Repülő trojka című emlékiratában -, hogyha kijelenti: nem tekinti magát többé Magyarország miniszterelnökének. Viszont Nagy Imre nem volt hajlandó lemondani, mert úgy érezte, hogy azzal ha lemond, szentesíti azt az erőszakot, amit az oroszok tettek az országon, sutba veti elveit, megtagadja a forradalmat, amelyenek ő szimbólumává emelkedett. Nem volt hajlandó a forradalmat hamis vádakkal bemocskolni - noha ezen az áron talán megmenthette volna az életét. - Te személyesen ismerted Nagy Imrét. Milyen ember volt? - Nagy Imre melegszívű, ízig-vérig becsületes, nyílt, minden cinizmustól mentes ember volt. Nekem még az külön is vonzó volt, hogy dunántúli kiejtéssel beszélt - hiszen magam is dunántúli vagyok - nem pedig úgy, mint nagyon sok más Moszkvából hazatért, akik idegenes szófűzéssel, idegenes kiejtéssel beszéltek magyarul, és szokszor bizony kerékbe törték nyelvünket. - 1956. október 6-ikán te természetesen ott álltál Rajk László koporsója mellett. Milyen hasonlatosságokat és különbségeket látsz a két újratemetés között? - A hasonlatosságok röviden elmondhatók. Mindkét per műper volt, koncepciós per, ahogyan ezt manapság mondják. Hamis vádakkal és azzal a váddal, hogy külső hatalmakkal játszottak össze a vádlottak, hűtlenséget követtek el az országgal szemben. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|