|
|
|
|
- Interjú Bill Lomaxszal - 1. folyt.
|
- Ha Nagy Imre láthatná, hogy mi folyik ma Magyarországon - annak alapján, amit tudsz róla - szerinted hogy vélekedne az eseményekről? - Szerintem hasonló dilemmákkal lenne kénytelen szembenézni, mint ötvenhatban. Biztosan nagy örömmel fogadná a szocializmus 40 éven át Magyarországra erőszakolt sztálinista típusának elvetését. Biztos hogy lelkesítenék a jelenleg élvezhető politikai és emberi szabadságjogok, a bevezetett gazdasági reformok. Abban viszont már egyáltalán nem vagyok olyan biztos, hogy tetszene-e neki a szocialista eszmék majdnem teljes elvetése. Most azok vetik el a szocialista eszméket, akik vakon viszik az országot cseberből vederbe. A cseber ez esetben az államhatalom, a veder pedig a szabályozás nélküli piac. Nagy Imre kommunista hite azon a meggyőződésen alapult, hogy az emberi társadalmat az alapvető erkölcsi törvények és az igazság kell hogy irányítsa, és ennek az irányításnak a politikai hatalmat és a gazdasági tényezőket is alá kell rendelni. És azt hiszem, hogy ma éppúgy, mint 1956-ban nemcsak a Magyarországon folyó, de a kínai események jegyében is ugyanezt vallaná. Változatlanul egyetértene mártírtársával, Szilágyi Józseffel, aki azt mondta, hogy az ember vérontás nélkül, mások reményeinek elfojtása nélkül is lehet kommunista. - Helyes vagy helytelen az a nézet, miszerint Nagy Imre alakja 1956 egészét jelképezi? - Szerintem helytelen. 1956 nemcsak néhány vezető ügye volt. Sokkal több volt a reformkommunista mozgalomnál, és sokkal több volt a népfelkelésnél is. Népforradalom volt, amelyben 10 millió ember vett részt, akik megvalósították az önkormányzat sajátos formáit, a gyárakban, a gazdaságokban, a hivatalokban és a lakóterületeken is. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|